Az Európai Unió tagállamai 2019-ben jutottak konszenzusra abban, hogy 2050-re el kell érni a klímasemlegességet, és ehhez, valamint a fosszilis részarány radikális csökkentésének érdekében a tagállamok az atomenergiát is igénybe vehetik. Az akkor elfogadott határozat szerint „minden tagországnak jogában áll döntenie a saját energiamixéről, azaz megválasztani a számára legmegfelelőbb technológiát. Ez igazi áttörésnek számít, hiszen 180 fokos fordulatot jelent a korábbi uniós állásponthoz képest.

Természetesen az atomellenes zöldszervezetek ezt mindmáig nem akarják tudomásul venni, az új idők szava náluk süket fülekre talál. Így, amikor a héten kiderült, hogy Románia kis méretű moduláris atomreaktorokat telepítene amerikai támogatással, a méregzöldek egyből mérgesek lettek. Forgatókönyvük a szokásos: a megújuló energiaforrások fellegvárának kikiáltott Németország példájával pedáloznak, ahol politikai alapon erőteljesen támogatják a megújulókat, a klímabarát atomerőműveket pedig leállítják.

Arról már könnyen megfeledkeznek, hogy Németország példája inkább azt mutatja, hogy a túlzott megújulós fejlesztéseknek és az atomellenességnek súlyos következményei vannak. Mert miközben a Greenpeace és társai drága atomenergiáról és gazdaságos megújulókról beszélnek, addig a valóság ennek éppen az ellenkezője. Németország évente mintegy 30 milliárd euróval támogatja a megújulókat csak azért, hogy működni tudjanak. Emiatt pedig a berlini lakossági fogyasztó fizeti a legtöbbet a villamos energiáért Európában, nagyjából háromszor többet, mint például a budapesti fogyasztó.

A Greenpeace-nek persze nemcsak az atomenergiával van baja; egy ideje a húsevőket sem kedveli. 2018-ban adtak ki egy nemzetközi jelentést, melyben választás elé állítják a Föld népét, döntsön a rántott hús és a gyermekeink jövője között. A „környezet önkéntes védelmezői” azt állítják, hogy a hús- és tejipari vállalatok profitéhsége veszélybe sodorja a bolygónkat. Beszéljünk hát a profitéhségről!

2018 egy nagyon rossz év volt a Greenpeace életében. Persze nem anyagilag, hiszen abban az évben, új rekordot döntve, 350 millió dollár jövedelmet termelt. Mindezt adományokból. Nem rossz mérleg egy olyan szervezetnél, amely nonprofitnak mondja magát. Abban az évben jelent meg az amerikai Heartland Intézet elemzése a Greenpeace nevű mozgalomról, melynek szerzői nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy a Greenpeace csupán annyiban zöld, amennyiben a zöldhasút, vagyis a pénzt (dollárt) akarja.

Az interneten is elérhető 74 oldalas elemzés (A Greenpeace üzleti modelljének és filozófiájának analízise) szerint a szervezet elsődleges motivációja a lehető legtöbb pénz összegyűjtése. Ennélfogva a nemzeti szervezeteik a Greenpeace globális prioritását követik, ahol pedig ráfizetésesek, ott megszüntetik a tevékenységüket.

A szervezet pontos forgatókönyvet követ a profit maximalizálására. Azzal kezdik, hogy elővesznek egy problémát, elnevezik katasztrofálisnak és megállapítják, hogy sürgős megoldást kíván. Gyorsan le is tesznek egy első látásra könnyen kivitelezhetőnek tűnő, de igazából kivitelezhetetlen javaslatot. Megteremtik az ellenségképet (ez többnyire egy vállalat), és bemutatnak néhány szimpatikus áldozatot (ez lehet fotogén ember vagy állat), akikkel együtt lehet érezni. Ezután indul az akció (tüntetések, pénzügyi hozzájárulások stb.) és megtöltik az üggyel a médiát. Egy dologra vigyáznak, hogy érvelésük érzelmi szinten maradjon, ezért a tudományos és technológiai jellegű vitákat nagy ívben kerülik.

Természetesen előbb-utóbb kiderül, hogy a javasolt megoldás csak humbug, ezért minden kampánynak van egy életciklusa. A Greenpeace mindig csak addig kampányol, amíg az adakozók jóvoltából képes rá. Amint csökken a bevétele, továbblép egy másik témára.

A Heartland Intézet elemzésének fényében már érthetővé válik, hogy a volt Greenpeace-vezér, Patrick Moore miért hívta fel többször is a figyelmet a szervezet manipulatív pénzszerzési módszereire. Moore 1971-ben a Greenpeace alapítója volt, de 1986-ban kilépett a szervezetből, azóta többször is kitálalt, az elüzletiesedett Greenpeace-t tudatos szenzációhajhászással, dezinformációval és félelemkeltéssel vádolja. Úgy véli, hogy a legnagyobb környezetvédelmi szervezet működése emberellenes ideológiába csapott át, anyagi bázisát pedig hazugságokra és félelemre építi. És amíg van pénz, addig hatalmuk is lesz, tehát számolni kell velük.

Bár állítólag a székely furfangosság még a Greenpeace számára is kemény dió, Székelyföldön például szentül hiszik, hogy azért szokták hajnalban vágni a disznót, mert akkor még a Greenpeace még alszik…