Arcátlanul zseniális, de egyben álnok is, amit a Facebook vezetői, fejlesztői és üzemeltetői kitaláltak és végigvittek az elmúlt évek során. Ha korábban nem is, 2014 elején Zuckerbergék tételesen is megfogalmazták, hogy a Facebook-hírfolyamot (News Feed – már az elnevezés is magáért beszél) a felhasználók legfontosabb hírforrásává teszik. Majd történt 2021. február 17-én, hogy a Facebook ausztrál ügyvezető igazgatója, William Easton azzal érvelt – amikor Ausztráliában letiltották a híreket a Facebookról, mert egy ausztrál törvényjavaslat szerint a közösségi oldalnak fizetnie kellene a kiadóknak és szerkesztőségeknek a helyi sajtóorgánumokból átvett hírtartalmakért –, hogy hisz nem ők vették át, nem ők kérték ezeket a tartalmakat, amiért fizetésre kényszerítenék őket.

Ravasz. Valóban nem ők, nem a cég veszi át a szó szoros értelmében a média tartalmait és szellemi termékeit, hanem a felhasználói, a Facebook ehhez „csak” a felületet biztosítja. Az elmúlt évek során úgy lerabolták a hírmédiát, hogy jóformán a kisujjukat sem kellett mozdítaniuk. Persze azontúl, hogy az algoritmust addig pofozgatták, amíg az meg nem „értette” a felhasználók preferenciáit, hogy aztán a cég értékes dollárocskákra konvertálhassa a kattintásokat. Mert ugyebár a facebookozók a világ minden online létező sajtótermékének a híreit megosztják a közösségi oldalon, és ez nem minősül „lopásnak”, mert a felhasználok, a magánszemélyek népszerűsítik a cikkeket. Bezzeg, ha egy másik lap venné át ugyanezeket a cikkeket engedély vagy megegyezés nélkül… Ezzel a lépéssel viszont a Facebook csak jól jár. A számtalan átvett tartalom, aminek az előállításáért a Facebooknak egy petákot sem kellett fizetnie, addiktív módon odatapasztja a felhasználókat a közösségi oldalhoz, ezzel pedig magához vonzza magukat a hirdetőket is, ugyanis ők is tudják, hogy a vásárlóik a Facebookon lógnak. A szemünk előtt zajlott le, ahogy a Facebook kizsigerelte a médiát.

Persze jön az agyafúrt érvelés, hogy hát ez a médiának is milyen jó, mármint a Facebook-megosztások és lájkok sokasága, mert lám, az ausztrál médiakiadóknak is a tavaly mintegy négyszáz millió ausztrál dollárnyi hasznot hoztak a Facebookon megosztott tartalmak. Legalábbis a Facebook számításai szerint. Arról nem szól a fáma, hogy a hirdetési piac teljes felforgatásával – azáltal, hogy ma már szinte nem létezik reklámkampány megfelelő arányú Facebook-hirdetés/költés nélkül – milyen mértékű haszontól estek el a kiadók. Kétségtelen, hogy a Facebook forgalmat irányít a sajtótermékek weboldalaira, és vannak sajtóorgánumok, amelyek ezt „értékesíteni” tudták, tudják, de a legtöbb esetben inkább arról van szó, hogy a Facebook forgalmat von el a felhasználók figyelmének elvonásával: a híroldalak olvasói egyre nagyobb arányban már csak a közösségi oldalon keresztül jutnak el a hírportálokra, sokszor a korábbi stabil olvasótábor is a közösségi hálózatokon keresztül érkezik.

A zeneiparnak és a Youtube-nak is meg kellett találnia a közös szót a videómegosztóra feltöltött sok szerzői jogdíjas alkotás miatt. Hogy ez mennyire sikerült, azt talán a zeneiparban dolgozók érzik, tudják leginkább. De ott mintha valamiféle közös megoldás született volna. Ehhez képest a Facebook és a Google teljes kormányokkal megy szembe (az ausztrál példában talán most éppen a Facebook jobban), alattomos és radikális módszerekkel befolyásolják a szabályozások kimenetelét (a minap mégis sikerült kiegyezni az ausztrál kormánnyal, napokon belül ismét elérhetővé válnak a hírek Ausztráliában is). Eközben pedig kissé flegma módon azzal vagdalkoznak, hogy például az ausztrál kormány nem (sem) értette meg a kiadók és a közösségi oldal kapcsolatát, sőt az internet működését.

Én azt hiszem megfejtettem ezt a titokzatos kapcsolatot a Facebook és a média között. Olyan, mint abban az aránytalan kapcsolatban, ahol az egyik fél azt mondja, hogy: „ami a tiéd, az az enyém is, ami viszont az enyém, ahhoz neked semmi közöd!”

Ui.: Hogy még csavarosabb legyen, jó eséllyel ezt a cikket is a legtöbben a Facebookon keresztül fogják látni. Csak a kíváncsiság kedvéért végezzünk egy házi felmérést: aki a cikk ezen részét is olvassa, írja be hozzászólásba, hogy honnan érkezett (Facebookon, Google-ön keresztül, vagy bepötyögte a böngészőbe, hogy maszol.ro). Bárcsak be tudnák bizonyítani, hogy rosszul látom az egészet…