„Hatalmas polgári, hazafias öntudattal megéreztétek a nehéz pillanatokat és példás odaadással készek voltatok a szolidaritásra az új hatalommal. Példátok felbátorította mindazokat a jóakaratú embereket, akik a román társadalom haladására törekednek. Szeretnék tehát köszönetet mondani a magas fokú szolidaritásért, azért, hogy méltó támaszunk vagytok mindenkor!”

Nem, ezt a szöveget nem Liviu Dragnea mondta a „szociáldemokrata mitingen”, és nem is Vasilica Viorica Dăncilă (aki ilyen hibátlanul hogyan is tudta volna elmondani mindezt). Ezek a mondatok 1990-ben hangzottak el: így mondott köszönetet Ion Iliescu a bányászoknak.

Akiknek bukaresti felutazását, bérelt buszokkal, vonatokkal, ugyanúgy megszervezte a Nemzeti Megmentési Front, mint most, kései utóda, a Szociáldemokrata Párt – mindketten persze, közpénzből.

A diktatúrák mindennapos fegyvere, a diverzió egyik alkalommal sem hiányzott. Akkor nem létező „imperialista mesterkedések”, „vasgárdista államcsíny” ellen hívták harcba a félrevezetett zsilvölgyi bányászokat – akikkel el akarták hitetni, hogy ártatlan embereket meglincselve, a bukaresti egyetemet, ellenzéki pártok székházait feldúlva tulajdonképpen árvácskát ültetnek az Egyetem-téren. Nem volt nehéz, hiszen a jelszó a bányászjárás idején ez volt: mi dolgozunk, nem gondolkozunk.

Akárcsak most.

A résztvevők nagy részének fogalma sem volt arról, hogy mi ellen tiltakozik, elég, ha csak a tévében megszóltatott tüntetők badarságaira gondolunk (azért jöttünk, hogy lemondassuk Băsescut; én csak meg akartam nézni Bukarestet; az önkényeskedő kormányt akarjuk leváltani stb). A többnyire elgyötört, elkeseredett, reménytelen embereket megint csak félrevezették, és megpróbálták elhitetni velük, hogy – a kormánykoalíció képzeletében (vagy rémálmaiban?) – megjelenő „párhuzamos állam” (avagy hamisítatlan dragneai stílusban: a patkányok) visszaéléseivel szemben tiltakoznak. A bányászjárás idején az „uniformis” a bányászok munkaruhája volt, némi fütykössel, lánccal megspékelve, most pedig, a szervezők szerint, a tisztaságot jelképező fehér ing – akár tehát „fehér bányászjárásról” is beszélhetünk. Csakhogy a fehér ing itt valójában a fehérgalléros bűnözéssel rímel.

A bányászvezér, Miron Cozma helyét most mikró mironcozmák vették át – a közpénzek büntetlen lenyúlásában érdekeltek, a hatalom kiszolgálói, akik viszont a maguk kis parcelláján élet-halál urai, hiszen tőlük függenek a szociális segélyek, az állammal és a helyi szervekkel megkötendő pénzes szerződések.

1990-ben Miron Cozma esetleg, bányászai viszont feltétlenül hittek az iliescui diverzióban, Dragnea Daddy viszont a központi és helyi közigazgatás, a dekoncentrált kormányintézetek, a mindenre képes kiskirályok szolgalelkű képviselőiből álló zsoldos csapattal dolgozik. Kétség nem férhet hozzá, hogy a mostani mitingre felutazók jelentős részét megzsarolták – ez egyébként a névtelen Facebook-bejegyzések százaiból is kitűnik.

A diverzió akkor is, most is egy-egy ember politikai túlélését szolgálta: az 1990-es Ion Iliescuét (aki már akkor attól tartott, hogy kiderül, százak életét áldozta fel a forradalom látszatának megrendezéséért), a jelenlegi pedig a büntetett előéletű Liviu Dragneáét, aki az újabb bűnvádi dossziéja kapcsán meghozandó ítélettől fél, amely véget vethet áldatlan politikai pályafutásának. A Daddy melletti „össznépi kiállás” bizonygatása volt legfőbb célja a mostani tüntetésnek, megpróbálva elrettenteni a Dragnea ügyében ítélkező bírákat.

A legegyszerűbb módja pedig mindennek az, ha a kormánykoalíció ráteszi a kezét az igazságszolgáltatásra (is). A szociáldemokrata párt ügyvezető elnöke, Niculae Bădălău nemrégiben el is szólta magát: „Még ha miénk a kormány és a parlament is, ami igaz, de vannak bizonyos intézmények, amelyek függetlenek, vagy idézőjelben függetlenek, nekünk pedig ott kell fellépnünk, ezeket kell megreformálnunk”. Azt pedig jól tudjuk, hogy a szociáldemokratáknál a reform az visszalépést jelent.

Van annak valami sajátos bája, hogy a visszaélések elleni szociáldemokrata mitinget éppen a szociáldemokrata kormány székháza előtt rendezték meg. Az embernek az volt az érzése, hogy a résztvevők a szociáldemokraták visszaélései nyomán kialakult helyzet – a lej elértéktelenedése, a növekvő ROBOR, a fizetéscsökkenéssel járó bérreform, az oktatás és az egészségügyi kétségbeejtő helyzete, a beruházások visszaesése, a második nyugdíjpillér tervbe vett államosítása – ellen tiltakoznának. Mintha a szociáldemokrata kormány által szervezett mitingen a szociáldemokrata kormány ellen tüntetnének.

De hát mindez belefér egy olyan párt gyakorlatába, amely két kormányát is megbuktatta – az egyiket méghozzá bizalmatlansági indítvánnyal.

Ami a részvételt illeti, ebben még a rendezők sem tudtak megállapodni: a szám egymillió és százötvenezer között változott; Dragnea szerint pedig hatszázezren voltak jelen – csakhogy ennyi ember pusztán akkor férne el a Victoriei téren, ha féllábon állnának.

De nem számít, bármennyien is lettek volna. Mindez ugyanis eltörpül az elhíresült 13-as sürgősségi kormányrendelet elleni tiltakozáshoz képest, amikor is, a tolvajokhoz hasonlóan, éjszaka elfogadott jogszabály ellen tüntettek. Igaz, ekkor „csak” harmincezer ember vonult a kormány székháza elé – ám mínusz tizenhárom fokos hidegben, éjjel két órakor – valóban spontánul. Hogy a #rezist háromszázezres tüntetéséről már ne is beszéljünk (amelyet most, meglehetősen ügyetlenül igyekeztek lekoppintani Dragneáék).

Némi fanyarkás humor kétségkívül abban is van, hogy a visszaélések, az önkény ellen tiltakozó mitingre a tömeg jó részét önkényes módszerekkel, zsarolással kényszerítették a részvételre.

De abban is van valami sárm, hogy a visszaélések elleni tüntetésen az egyik szervező pénzért árulta az ingyenes ásványvizet…

És elbűvölő az is, hogy Liviu Dragnea a „spontán mitinggel” a párhuzamos államot támogató nyugati köröknek, a NATO-nak és az Európai Uniónak akart üzenni. Mintha a nyugati kancelláriák nem tudnák egészen pontosan, miért is jött létre ez a felülről megszervezett tüntetés. Nézzük csak meg, miket is írtak a nagy nyugati hírügynökségek minderről.

Az AFP hírügynökség „ellentmondásos személynek” nevezi Liviu Dragneát, aki pártja hatalomra kerülését követően szüntelenül nyomást gyakorolt az igazságszolgáltatásra.

A Reuters szerint Románia az Európai Unió egyik legkorruptabb országa, Brüsszel pedig speciális megfigyelés alatt tartja a romániai igazságszolgáltatási rendszert. A tüntetést a korrupció elleni ügyészek „feltételezett visszaélései” ellen szervezték meg, de azt válasznak is szánták a nagy kormányellenes tüntetésekre, amelyeken az ellen tiltakoztak, hogy a szociáldemokrata kormány sürgősségi kormányrendelettel büntetlenné tegye a korrupciós cselekedeteket.

Az EFE hírügynökség azt hangsúlyozza, hogy a tüntetésen részt vevők nagy többsége idős ember volt, akik a „szavazatok kisajátítása” ellen tiltakoztak, a Deutsche Welle pedig úgy véli, a tüntetést válasznak szánták a kormányellenes tüntetésekre, amelyeken a korrupció büntetlensége ellen szálltak harcba.

Sok mindent elmond a szociáldemokraták „kis tüntetéséről” – mert hát Liviu Dragnea a továbbiakban a „hatszázezresnél” sokkal nagyobb demonstrációkat helyezett kilátásba – az, hogy a mitinget záró román himnuszt azzal a Gheorghe Turdával énekeltették el, aki korábban a szekunak is „beénekelt” – egyebek között tulajdon nagynénjét súgta be, hogy törvénytelenül akarja elhagyni az országot…