Tömegpártként startol, ideológiailag nem sorolja be magát az eddigi jobb–bal tagolás szerint, a kiábrándultakat, eddig közélettől távol maradókat és vélhetően az első szavazókat szeretné megszólítani (meg alapvetően a városi, képzett és túlképzett réteget): ez az új belpolitikai termék, amelyet pénteken konferált fel Dacian Cioloş. Együtt Románia Mozgalom – ez lenne a név, a jele pedig RO+. A zászlóbontást stílusosan közösségi oldalakon élőben közvetítették; a helyszínen nem volt telt ház, és a neten is mintegy 5-6 ezren követték az eseményt. Ehhez képest meglepő, hogy egyetlen hétvégen már mintegy 30 ezren jelentkeztek be a párt (mozgalom?!?) honlapjára, és körülbelül 17 ezerre tehető azok száma, akik tagságot is vállalnának Cioloş új projektjében.

A kritikák sem maradtak el. Cristian Pârvulescu véleményét magam is osztom, hogy nem kellett volna két évet várni a rajtolással. Ha a megfogalmazott célokat tekintjük, talán még nem túl kései a bejelentkezés; a bejegyzés előtt álló Együtt Románia Mozgalom indul a jövő évi európai parlamenti választásokon, és maga Dacian Cioloş lesz minden jel szerint a(z eléggé hatékony) húzónév. A 2019 végén zajló elnökválasztásra egyelőre nem számolnak külön jelölttel, Cioloş ugyanis üzent Iohannisnak: támogatja az államfőt, amennyiben az nem tér le eddigi pályájáról. Az ERM azonban középtávon nem akar leragadni a 10%-os pártok szintjén, hiszen a pénteki lanszáláskor elhangzott, hogy 2020-ban kormányra akar kerülni. Kétségtelenül ambiciózus, ám nem teljességgel valóságtól elrugaszkodott terv, amennyiben…

1. Cioloş mögé felzárkóznak (volt kabinettársain kívül) olyan közéleti személyek, akik minden gyanú felett állnak, és amúgy is nagy az elfogadottságuk, jó a sajtójuk.

2. Ha a párt-mozgalom kiépíti területi szervezeteit, mert pusztán közösségi oldalakon lehet ugyan tüntetéssorozatot sikeresen leszervezni, de valós politikai aktorként napi szinten megjelenni aligha elegendő.

3. Amennyiben sikerül valóban becsatornázni azokat az erőket, amelyek ugyan ellenzékiek, de nem vállaltak pártos identitást. (És itt az IT-, bankszektor és kommunikációs ágazat fiatal vállalkozórétege képezhetné a projekt anyagi hátterének jelentős részét.)

4. Ha maga Dacian Cioloş a jó technokratából, a kormányzást szakmailag értő hivatalnokból politikussá válna.

Az új formáció jövőjéről egyes kommentátorok úgy vélik, a PNL-táborából fog átcsábítani/lemarni inkább, mint saját bázist létrehozni, az USR-vel jó a kapcsolata, és hatékonynak ígérkezik a közreműködés; a PMP bizonyára felismeri, hogy bár Cioloş csapata nem sorolt a jobboldalra, de mindenképp az ellenzékiek között feltűnő új szereplő, és bonyolítja az algoritmust (illetve két év múlva a népimozgalmisok parlamentbe való bejutási esélyeit).

Tény, hogy a recept a francia En Marche sikersztorijára hajaz: nem pártként határozza meg magát – mintegy jelezve, hogy érzékeli a jelenlegi politikai rendszer pártosságának kifulladását –, hívószóként az Együtt dominál majd a kommunikációjában, középre tájolódik, ötvözi programjában a szabadpiaci konkurencia és a társadalmi szolidaritás és inkluzív stratégiák ígéreteit. Tény, ugyanakkor, hogy Cioloş nem egy Macron kaliberű karizmatikus vezéregyéniség.

Egyelőre be kell érnünk azzal, hogy nyilvánossá vált a szándék, van egy honlap, olvasható a politikai kiáltvány. Fél éven belül (de 2019 májusában mindenképp) kiderül, mennyire életképes mindez, és hogyan fogja/nem fogja átrajzolni az erőviszonyokat a következő két évben négy választás elé néző romániai porondon..