Szerdán délelőtt Kolozsvárt, az RMDSZ-székházban és a németországi Flensburgban, a FUEN székhelyén hivatalosan is bejelentik a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést támogató aláírások számát.

Az már kijelenthető, hogy Európa több mint 1 millió polgára világosan kifejezte: az őshonos kisebbségek jogait az Európai Unióban is rendezni kell, nem tagállami hatáskörben.

Az RMDSZ és a FUEN sokak támogatását elnyerte, most már az Európai Unión a sor, hogy meghallja a mintegy 50 millió, őshonos kisebbség tagjának kérését, hogy legalább annyira komolyan vegye állampolgárai egy jelentős részének a követeléseit, mint amennyire komolyan vette – és törvényt alkotott róla – az uborkák görbületének szabályozását.

Az Európai Unióban a tagállamok különféleképpen viszonyultak az őshonos kisebbségek jogainak szavatolásához, számonkérhetőségéhez. Hosszú távon aligha kerülhetik meg az egységes EU-s szabályzatkidolgozását és elfogadását, akkor is, ha a kollektív jogok elismertetése nem lesz könnyű feladat. Nem, mert noha az Európai Unióban számos működőképes példa van a nemzetiségi kisebbségek védelmére és autonómiájára az egységes, közösségi szintű politika hiányában a tagállamok némelyike visszautasíthatja az önrendelkezés érvényesítését. Például Franciaország, amely eddig következetesen képviselte azt az álláspntját, hogy a területén nem élnek kisebbségek, hisz minden francia állampolgár a francia nép teljes jogú tagja... és pont. Ám az etnikai kisebbségek létének tagadása nem feltétlenül jár  hátrányos megkülönböztetéssel, s noha a korzikai területi gyűlés nem alkothat saját jogszabályokat, de kulturális arculatának a megőrzése biztosított.

A spanyol gyakorlat is hasonló, amennyiben a baszkoknak, a katalánoknak és a galíciaiaknak saját kormányuk és törvényhozásuk van, de az elszakadási törekvéseket az alkotmány tiltja.

Romániában éppen az elszakadási kísérletektől való – alaptlalan – félelmektől vezérelve a nemzeti kisebbségként elismert magyarság kulturális arculatának a megőrzése sem biztosított. Nemrég a brassói táblabíróság nyelvhasználati kérdésben is döntött és bírságolt: szerinte ugyanis a megyeháza nem megyeháza, és arra kötelezte, a Kovászna Megyei Tanács elnökét, hogy függessze ki a Palat administrativ „helyes magyar fordítását”. A székely szimbólumok üldözéséről most nem is beszélve.

Az EU-ban tehát egyszerre van jelen az egyéni szabadságjogok  kiteljesítésének, egyelőre még nem uniós, csupán egyes tagállamok tendenciája és az etnikai kisebbségeknek mint csoportoknak járó jogosítványok megvonása. Jelenleg az Európai Unióban nincsenek egységes kisebbségjogi elvek, annak ellenére sincs, hogy már két komolyabb kísérlet is történt a kérdéskör közösségi szabályozására. A népcsoportjogi charta eredetileg a maastrichti szerződés kiegészítésének készült, de mivel a közigazgatási autonómia alapelve is benne szerepelt, olyannyira kilátástalannak tűnt a tervezet sikere, hogy végül be sem terjesztették az Európai Parlament elé. 1993-ban újra kudarcba fulladt a charta átdolgozott változatának elfogadása.

A Minority SafePack kezdeményezés a kérdés hangsúlyos újrafelvetését jelenti. Tagadhatatlan siker már a szükséges aláírás szám begyűjtése és az előírt kvóta 11 tagállamban való elérése is. A siker kovácsa a FUEN, ám nem feledkezhetünk meg az RMDSZ hatékony, az elmúlt huszonhét év tapasztalatára alapozó szervező munkájáról sem.

Nem sikerült még a nagy ugrás a kisebbségi jogvédés terén, ám a dobbantás megvolt. Akkor, amikor a közösségi cselekvésnek a tere egyre inkább beszűkül, ezt is fölöttébb értékelnünk kell.