Parádézott a DNA, ahogyan azt látni lehetett, a szerdai évértékelőn (ha egyéb tevékenysége nem lévén a sajtósnak most, hogy az olimpiai közvetítések lecsengtek, s hazai pályára fanyalodva másfél órát a délelőttből Justitia oltárára helyez), de hogy ténylegesen mi van a szavak mögött, az csak akkor derül ki, ha a jelentést magát elolvassuk. Most csak a jelentésről szóló jelentést volt szerencsénk hallani. Mikor Tudorel Toader igazságügyi miniszter Kövesi menesztését kérte, 36 oldalas dokumentumra hivatkozott: a hosszasan ismertetett dolgozatról azt mondta a tárcavezető, hogy megjelenik a minisztérium honlapján. Több mint félnapos késéssel meg is jelent. A DNA honlapján szerdán este fél nyolckor szintén hiába keressük a 2017-es jelentést, (csak egy vázlatos összefoglaló olvasható ehelyett).

Szintén a honlapon, kiugratott karakterekkel, az Országos  Korrupcióellenes Ügyészség három márkajegyként is felfogható vezérszava fogad: pártatlanság, becsületesség, hatékonyság. Nos ezekre reflektálva olvasom újra a vázlatot, bár a hatékonyságra gondolva nem ártana, ha a jelentés egésze már elérhető lenne az intézmény online homlokzatán. De haladjunk sorjában: pártatlanságról szól-e az, ha az Alkotmánybíróságra hárítjuk – alig burkoltan –, hogy 275 ügyet ki kellett iktatni és emiatt 95 millió eurós  „elzabrált”  összeget nem lehetett behajtani? Vagy a főügyész retorikai fogásként beillő, de itt azért megspórolható kérdést artikulál, amely azt firtatja, vajon egyéb intézmények léptek-e érdemben, hogy az így elszalasztott préda ne maradjon végleg a zsiványok kezében. Sorjáznak a számok: titáni munka a napi több mint 80 személy kihallgatása, a 3800 ügy megoldása, ami – figyelem olimpia – a DNA eddigi tevékenységének rekordtermése. Miközben mindössze két ügyészt kellett kizárni és kivizsgálni. Nem vagyok kishitű, de hadd éljek a gyanúperrel, hogy ez a megingathatatlan becsületesség részben a rendszer öntisztulásának ritmusával is magyarázható; jelesen azzal, hogy amire kiderül, maga a DNA alkalmazott is emberből van, és mint ilyen korrumpálható, visszaélésre hajlamos, esetleg szakmailag-erkölcsileg kifogásolható, s a belső elhárítás lendületbe jön...nem lovalom bele magam, mert még alaptalan vádaskodás veszélye forogna fenn.

A hatékonyságra külön bekezdésben – már majdnem azt írtam cikkelyben – érdemes kitérni. Itt ugyanis szerepel ugyan, hogy a DNA törvényszékre továbbított dossziéinak túlnyomó többségét elfogadták és tárgyalták, hogy csupán a perbe fogottaknak 12%-át mentették fel. De ugyanez a vázlat utal arra is, hogy vannak még elmaradt, régi ügyek (nem kizárt, hogy a Microsoft-csomaghoz fogható elévülés szélén tántorgó történetek), és diszkréten hallgat az összesítés arról, hogy végülis mekkora az okozott kár visszaszerzési rátája. Valamikor a múlt év közepén Laura Codruța Kövesi maga panaszkodott, hogy mindössze 10-15%-át sikerül visszaszerezni a korrupciós tevékenység okozta kárnak. Lesznek majd – ha megjelenik a jelentés teljes terjedelmében – olyan kalkulusok, amelyek azt igyekszenek igazolni, hogy egy-egy ügy felgöngyölítése átlagban kevesebb lejbe került, mint 2016-ban vagy az egyéb ügyészségek esetében. Erre az aspektusra hívja fel a figyelmet Alina Mungiu Pippidi is, a România curată blogon írt gyorselemzésében: mivel saját maga is auditált hasonló esetekben, a szakértő aggodalmával közli kételyeit, hogy minden a nyomozáshoz kapcsolódó járulékos költségtétel szerepel-e a termelési raportban.

Amúgy meg kommunikációs szinten jól dizájnolt teljesítmény volt ez a szerdai: a DNA-főügyész visszafogott, fekete ruhában, minimális sminkkel, mely kiemelte fáradt, de eltökélt profilját, a főfőügyész darabosabb kiállása, Iohannis is valamivel virgoncabban tagolta mondatait és a Legfelsőbb Semmitőszék elnökasszonya is hiteles adag aggodalmat kölcsönzött hangjának, midőn pulpitushoz lépett.