A celziuszok kísértetiesen hasonlítanak a 89 decemberén ilyenkor mért értékekhez. Utólagos „szakértők” szerint a meteorológia is tényező volt abban, hogy az utcára csődült tömegek, a tüntetők meg kitartottak, és elegendő volt a (rém)hírekre, meg a süvítő golyókra figyelni, talán ebben rejlik a Nagy Pálfordulás sikere. Azóta évente emlékezünk-forma: már tudni véljük, hogy minden részletet kimerítettünk, az államcsíny versus forradalom vita is elcsitult, és jócskán megkopott a revolucionárok nimbusza.

Idén a katonai ügyészség az újbóli vizsgálódás eredményeivel lepte meg a neodekabrista narratíva iránt még érdeklődőket; szabatosan, pontokba szedve és esztergályozott bükkfanyelven taglalják, hogy mire jutottak.

Kiderül a lajstromból, hogy az ominózus nagygyűlésen nem a tömegből kezdtek el hangoskodni, hanem indukált pánikgerjesztő hangtechnika volt az, s hogy a minden helyzetből tüzelő terroristák is mindössze szimulátorok voltak. Meg, hogy a már foglyul ejtett Ceauşescuékat kivégzésük napján háromszor is megpróbálták eltenni láb alól.

Az aránylag vázlatos kommüniké nem térhet ki például olyan részletekre, hogy a temesvári szekusok és belügyesek milyen fegyvert használtak, bár erről dokumentum van, hiteles lista a kiadott és szintén aláírással leadott felszerelésről. Melyről már évekkel ezelőtt, még az ügyészi intervenció első felvonásában kiderült, hogy melyik fegyvernek lőporfüstös a csöve. A retorzióban tevőlegesen, a ravaszt meghúzva részt vevők közül tudtommal senki sem került vádlottak padjára, sőt  néhányan még Băsescu elnöksége idején is pályán voltak és ezredesi, meg ennél magasabb rangba kaptak előléptetést. 89 decemberével tehát úgy lennénk, mint sok egyébbel, ami Romániával megtörtént, mióta történelme modernkori szakaszát éli ez az ország: felemásságában megrekedt folyamat, amelyet, íme, több mint negyedszázadra rá sem tudunk lezárni, szakszerűen felleltározni. Ami megmaradt és tényszerűségében elfogadható módon dokumentálható, az a halottak száma (a sebesültekkel csínján kell bánni, mert az önjelölt sérültek hiteltelenné teszik a statisztikákat; mint ahogyan az átlagforradalmár és a különös érdemekkel bíró forradalmár közötti distinkció is inkább ártott a tisztázó szándéknak): a forradalmat kutató intézet 2014-es jelentése szerint ekkorra készült el az áldozatok végleges lajstroma, amely 1 166 kioltott életet tart számon. Már az is szembeötlő, hogy ezt az aránylag egyszerű összeadási műveletet sem sikerült az első csincsinálban megejteni.

89 decembere, melyre leginkább találó, ha a semlegesnek tűnő és visszafogott események kifejezést használjuk leginkább, mint egy hűtőládába több ízben visszagyömöszölt borjúcomb, olyan, szavatosságát már rizikós firtatni, de továbbra is teret követel magának lefagyott, csökevényes memóriaraktárunkban. (A feketemárciusok és bányászjárások szintén eltorzult jeges dirib-darabjai mellett.) És csattanóként idekívánkozik egy szerdai hírügynökségi kis színes: rekordot döntöttek az Egyesült Államokban, ahol egészséges gyerek született egy 24 éve lefagyasztott embrióból...