Dübörög a román gazdaság – dicsekszik a kormány! Na, bumm, és akkor mi van? – kérdezhetnének vissza a választók, akik viszont ebből a dübörgésből semmit nem éreznek. Számukra ugyanis a dübörgésnek csak akkor lenne értelme, ha a robajlás hangerejével legalábbis arányosan vastagodnának fizetésnapokon a borítékok, vagy híznának a bankszámlák. De a borítékok továbbra is laposak maradnak, a bankszámlák sem kerekednek ki, így aztán egyre többen gondolják úgy, hogy mégis csak jobb lenne, ha a dübörgéssel elfoglalt gazdaság inkább csendesebben, de olajozottabban növekedne-működne, talán akkor maradna némi energiája arra is, hogy begyűrűzzék a kisemberek zsebébe. Nem kellene sokat fáradoznia ehhez, a kisemberek zsebét eléggé szűkre méretezték.

Hivatalos statisztikák szerint a (hiábavaló) gazdasági dübörgésben Románia listavezető az Európai Unióban – ám ha negatív rekordokról van szó, Románia szinte minden lista élén ott áll. A nepotizmus itt szövi át leginkább az állami struktúrákat, a kormánykoalíció két pártját és a parlament két házát itt vezeti korrupció miatt elítélt, illetve bűnvádi dossziéban szereplő politikus, hatalmi szinten itt folyik a legelkeseredettebb harc az igazságszolgáltatás ellen; az önmagát a kisebbségi jogok tiszteletben tartása tekintetében világbajnoknak tekintő országban fokozódik leginkább a kisebbség- (elsősorban magyar-)ellenesség – igaz ebben a „nagy egyesülés” jövő évi centenáriuma is szerepet játszik. A háborúban álló vagy polgárháborús államokat leszámítva, Romániát hagyja el a legtöbb lakos: óránként átlagosan kilencen távoznak az országból, és igen nagy a valószínűsége, hogy ezentúl már csak turistaként érkeznek vissza szülőhazájukba. A térségben Romániában élnek a leggazdagabb politikusok, ugyanakkor az unión belül itt nő az elszegényedési ráta a legnagyobb ütemben.

Az ország lakosságának negyven százaléka a szegénységküszöb szintjén él, illetve a társadalmi kirekesztés veszélye fenyegeti. A legkitettebb réteget a 18 éven aluli fiatalok alkotják, ahol ez az arány csak nyolctized százalékkal marad el az ötven százaléktól, de még rosszabb a helyzet a munkanélkülieknél, akiknek csaknem 74 százaléka tekinthető szegénynek.

Ilyen szempontból a listavezető kétes dicsőségű szerepétől csak Bulgária mentette meg Romániát, amelynél viszont az évek óta súlyos gazdasági válsággal küszködő Görögország is jobban áll.

De Romániában még a munkahely sem szabadít meg a szegénység rémétől, hiszen csaknem másfél millióan dolgoznak minimálbérért. A romániai munkaerő közel hatvan százalékát jelentő félnormával dolgozókat fenyegeti leginkább a szegénység veszélye, de a teljes normával dolgozók több mint 17 százaléka is szegénynek mondható, ami jóval meghaladja a nem egészen nyolc százalékos európai átlagot.

Valószínűleg a gazdaság dübörgésétől (bár ez azért eléggé jóindulatú megállapítás) nem hallják Brüsszel figyelmeztetését az illetékesek, miszerint Romániában a szegénység és a társadalmi kirekesztettség tizenöt százalékkal nagyobb, mint az uniós átlag, vagy az Egyesült Államok bukaresti nagykövetének újabb feddő szavait, miszerint a gazdasági környezet tekintetében Romániát a Moldovai Köztársaság is lekörözte. Ami nem semmi, tekintve, hogy Románia ajánlkozott a Pruton túli ország gazdasági fellendítésére. A tanítvány lám, túlszárnyalta a mestert…

Az elmúlt években egymást gyors ütemben követő kormányok mindegyike dübörgő gazdaságot hallucinált, és erre alapozva fizetésemelésekre, nyugdíjnövelésekre, adók eltörlésére, az áfa mérséklésére tett ígéretet. Miközben az életszínvonal fokozatosan romlott, a relatív szegénység részaránya a hat évvel ezelőtti több mint huszonegy százalékról két esztendővel ezelőtt már több mint huszonöt százalékos volt, ami nagyjából ötmillió embert érint. 

A kormány szerint azonban kitűnően mennek a dolgok. Ők másfajta statisztikák szerint dolgoznak. Akárcsak a zseniális Bajor Andor Elvtárs, a kimutatás jól áll című humoreszkjében a rajoni párttitkár, aki így dicsekszik az újságírónak:

„Itt van konkrétan Csalánfalva,

Van ott tyúkfarm, de óriás!

Nem túlzok: akkorák a tyúkok,

Hogy egyből kitelhetne száz.

És még nagyobbak a tojások!

El se hiszi, hogy mi van ott!

A libák már ólba se férnek,

Olyan kövérek és nagyok! (…)

Tudja mit? Meg se kéne nézni.

Üljön neki, és írja meg!”

Miniszterelnökünk gyűrött homloka mintha kisimult volna, amikor nemrégiben közölte a dübörgő gazdaság legfrissebb eredményét: hivatalos statisztikák szerint a román gazdaság az idei év második harmadában 5,9 százalékkal növekedett, amivel Románia az első helyet foglalja el az Európai Unióban.

A nagy dübörgésben aztán már csak félve kérdem meg: ha minden ilyen jól megy – akkor miért megy minden ilyen rosszul?