Ezekben a napokban megint minden a kormány körül forog. Lemondanak-e miniszterek, sőt maga a kormányfő is? Dragnea vagy Tudose nyer abban a csatában, amelynek hátterében sokan a Rendszert sejtik?

Călin-Popescu Tăriceanu igen helyesen látja a dolgokat, amikor azt mondja, hogy "a DNA alakítja a kormányt", ugyanis a gyakorlatban valóban ez történik, viszont az a megállapítása, miszerint ez helytelen volna, nem feltétlenül helyes. Mert ha a kormány tagjai bűncselekményt követnek el, akkor az a normális, hogy azokat az ügyészség kivizsgálja, és közvetve, igen, "alakítsa a kormányt", előidézve az érintettek lemondását vagy felfüggesztését. Ezzel el is jutottunk a problémák gyökeréhez: a kormánykoalíció kiszolgáltatta magát a DNA-nak abból az irreális – mellesleg mindenféle elméleti és jogi alapot is nélkülöző – alapvetésből kiindulva, hogy az ügyészség nem zaklathatja a kormányt. Miközben a valóságban egyéb dolga se lenne! (És ne foglalkozna, mondjuk, közigazgatási ügyekkel, mint a marosvásárhelyi katolikus gimnázium esetében.) A DNA-nak mégiscsak a magas korrupció üldözése lenne az elsődleges feladata, másrészt társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a törvénytelenségeket felfedjék, ha lehet, mielőbb, hogy minél kevesebb káros hatást fejtsenek ki.

Egy demokráciában az is teljesen normális, hogy a hatalmi ágak ellenőrizni akarják egymást. A baj az, hogy nálunk ez a parlament és a kormány részéről nem történik meg. Ebben részben a sajtó is ludas, mert hosszú éveken keresztül szajkózta, hogy az igazságszolgáltatáshoz „nem szabad hozzányúlni”. Értve ez alatt, hogy bírálni sem szabad a bírákat, ügyészeket. Valahol persze érthető ez az attitűd azok után, hogy korábban a miniszterelnök irodájában dőlt el, kit kell vagy nem kell letartóztatni. Csakhogy egy dolog az, ha a politikusok nem szólhatnak bele konkrét ügyekbe – tehát megszűnik az igazságszolgáltatás politikai irányítottsága –, és teljesen más, ha már ellenőrzés sincs, és az igazságszolgáltatás túlhatalomhoz jut. (Külön vita tárgya lehetne, hogy az ügyészség nálunk miért tartozik az igazságszolgáltatáshoz.)

Nálunk ez történik. Túlkapások vannak, és több évi tapasztalattal a hátunk mögött azt is kijelenthetjük, hogy ezek nem eseti jellegűek, hanem bele vannak kódolva a rendszerbe. Sajnos a rendszerhibákat kijavítani egyetlen szereplő tudná: a parlament, csakhogy a többség mással van elfoglalva. Kétségbeesetten próbálja menteni egy büntetőeljárás alá vont pártelnök bőrét, és ezzel olyan helyzetbe lavírozza magát, ahonnan jóformán képtelen bármit tenni. Próbálkozik, majd mindannyiszor visszakozik, mert a közvélemény érthető módon ellene fordul. Hiába állítja maga az érintett, hogy a készülő Btk.-módosításnak semmi köze az ő büntetőperéhez, az a tény, hogy a hivatali visszaélés tervezett módosításával ő (is) megúszná a börtönt, bármilyen ezzel kapcsolatos törvényalkotási munkát hiteltelenít. Ki hiszi el, hogy a napirendre tűzött törvénymódosítások a választópolgár érdekében történnek, amikor a készülő jogszabály legközvetlenebb haszonélvezője a vezető kormánypárt elnöke? Ahogy a mondás tartja: ha valami állatnak néz ki, két szarva van és mekeg, akkor az kecske.

Az ügyészek és a bírák elszámoltatása nem új keletű igény, ahogy a büntető perrendtartásba kódolt visszaélések megszüntetése sem. De az ügyészállamot leépíteni csak akkor lehet, ha a parlament erre kész és képes. Korrupt vagy korrupciógyanús politikusokkal nehezebb. Most látszik, hogy micsoda rossz szolgálatot tett magának – és az országnak – a Szociáldemokrata Párt, amikor egy elítéltet választott elnökének. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy Liviu Dragneát igazságosan ítélték-e el a 2012-es referendum lebonyolítása kapcsán. A lényeg az, hogy annak az ítéletnek jogi következményei vannak, amelyek kihatnak a kormányzásra. A priusza miatt Dragnea nem lehet miniszterelnök, ezért kénytelen „bábokat” kineveztetni maga helyett, akik egy idő után életre kelnek, és elkezdenek a saját fejük után „táncolni”. Nincs az az erős kezű politikai vezető – hacsak nem diktátor –, aki ennek elejét tudná venni. Ha Grindeanu után Tudosét is lemondatják, az utód pár hónap múlva ugyanúgy elkezd önállósodni.

„A kormány feladata, hogy kormányozzon. A gyenge kormány, amelynek nincs autoritása, nem képes ellátni a feladatát, és ugyanúgy immorális, mint a korrupt bíró, a gyáva katona vagy a tudatlan tanár” – írja Huntington egy keveset idézett tanulmányában az átmeneti társadalmakról (idézet forrása itt), amelynek egyik sarokmegállapítása, hogy a politikai szervezetek túlélési esélyei nagyban függnek a rugalmasságuktól. A PSD, úgy tűnik, belemerevedett a Dragnea-projektbe, és ez a vesztét okozhatja. A felmérések szerint egyelőre a legnépszerűbb párt a szociáldemokratáké, de a helyzet gyorsan változhat. Ott van Traian Basescu intő példája, aki 2004-től 2010-ig magasan vezette a népszerűségi és a bizalmi listákat, majd mindössze néhány hónap alatt 15 százalék alá zuhant.

A PSD-nek tehát nemcsak erkölcsi kötelessége lenne jó kormányzásra „konvertálni” a kevesebb mint egy éve elért nagyarányú választási győzelmet, de jól felfogott érdeke is. Sajnos nem sok jel utal arra, hogy az érintettek elengednék a Dragnea-projektet.