Mennyi jó szándék volt abban, hogy az amerikaiak összehúzták törvényes szemöldöküket, szigorral tiltották meg olyan oroszok „partraszállását", akik bármiféle emberjogi kihágást elkövettek. Ennél többet is tartalmaz (például az amerikai bankszámlák zárolását) az utóbbi időben annyit emlegetett Magnyitszkij-törvény, amely hosszú utat tett meg a múlt nyári képviselőház-szavazat és a decemberi obamai áldás között.

Az eredeti forma szerint azok a személyek nem kaphatnak amerikai vízumot és nem is nyithatnak bankszámlát, akiknek köze volt ahhoz, hogy a vaskos állami visszaéléseket feltáró Szergej Magnyitszkij röpke egy éves vizsgálati fogság után, gyanús hirtelenséggel elhalálozott. Moszkva az amerikai törvényt állampolgárai jogsértéseként, Putyin saját sértésként értelmezte, és válaszul létrehozta a „Dima Jakovlev-törvényt", amely az amerikaiaknak megtiltja, hogy orosz árvákat vegyenek örökbe. Miért gondolnánk rögtön, hogy ezzel orosz gyerekektől vettek el némi jövőt? Dimitrij Jakovlevet virginiai nevelők vették örökbe, majd hazavitele után tulajdonképpen megfőzték a kicsit, miután hosszú órákra beszíjazva hagyták egy átforrósodott autóban. Soha többé ilyent, mondta Putyin, soha többét az orosz génállomány szétlopkodásának, s kórusszerűen vele tartottak a nemzetféltők.

Persze van a dologban némi (fél)igazság, hiszen ahogy a kilencvenes évek elején kiderült, hogy a születő demokráciák (például Románia) tulajdonképpen gyermek-meghalasztó intézeteket tartanak fenn, nem pedig otthonokat, úgy ez a helyzet Oroszországra is jellemző volt. A kilencvenes évek elejétől csak Amerikában mintegy hatvanezer orosz gyerek kapott új családot, s évente cirka huszonötezer gyermeket fogadnak örökbe, s visznek Oroszországból szerte a világba.

Erre a kereslet-kínálatra épült aztán az a mindenkit felháborító gyermek- és szervkereskedelem, amely kies Balkánunkat is uralta (maradhat a múlt idő?), így ennek az egész rendszernek a lefejezési kísérlete tulajdonképpen egy csodás próbálkozás a Kreml részéről – a baj csak az, hogy mindenki tudja: az örökbefogadást tiltó törvény masszív politikai felülszennyezettségben szenved, valójában magasról tesz arra, hogy az állam mennyire tudja ellátni gyermekóvó szerepét, vagy hogy mennyire szégyen az, hogy az orosz gyerekeknek több a túlélési esélyük idegen országokban.

A Magnyitszkij-törvény ellen fordított jogököl azonban nem csak az orosz gyerekvédő szociális intézményeken és a mára már egyre kisebb számban maradó külföldi gyerekóvó NGO-kon üt, van mindennek egy igazi ártó hozadéka is. A jelenleg is örökbefogadásra váró amerikai árvák közül sokan kissé idősebbek, mint amire a nevelőszülők vágynak, és sokan a fekete, illetve a latino kisebbséghez tartoznak, így más motivációja is lehetett annak, hogy a fehér szülők az orosz gyerekeket részesítették előnyben.

Most mindenki vár: a jogvédők a jobb, újragondoló észre, az embernepperek jobb megoldásra, Pantelejmon püspök Dmitrij Szmironv esperes „jobbulására", Putyin, Obamára és viceversa... Ja, igen, és a gyermekek szülőkre.