Ambrus Attila: Korai vagy már késő
A politikai tangó műfaját bár nem Romániában találták fel, de kétségtelenül szép hazánkban tangózgatnak a politikai aktorok a legkecsesebben: egyet előre, kettőt hátra.
Sokáig sokunkat elbűvölt e koreográfia, s még azt is elhitettük magunkkal, hogy ama két kisebb hátralépés akkora, mint az az egy előre, így ha nem is halad a kisebbségi ügyek megnyugtató rendezése, legalább nem csúszunk vissza a XIX. századi jogfosztottságunkba. Ma a politikai tangót követve már nem vagyok annyira biztos, hogy annak táncrendjét nem a Megéneklünk Románia fesztivál nemzetállamot erősítő céljaihoz igazították. Egy tétova lépés előre. Két mérföldes lépés hátra.
Ezért aztán olyan magas lett az ingerküszöböm, hogy igazán örvendeni sem tudtam, hogy ilyen-olyan himi-humi bizottságok elfogadták a nyelvhasználati küszöb csökkentését 20%-ról 10%-ra, mert éreztem, nem a parlamenti bizottságoké az utolsó szó. Az Daddy Dragneát illeti meg. Ő még kivárja, míg a brassói magyar Orbán Lajos fia, a (pseudo)liberális Ludovic Orbán bizonygatja nagyrománságát – kizárólag abból a célból, hogy nekimehessen a szociáldemokratáknak –, amíg elhinti, hogy a kormánypárt hatalmának megtartásáért eladja a magyaroknak az országot. Aztán elegánsan feloldja a nemzet feszültségét, udvariasan közli a magyar érdekképviselettel, hogy korainak tartja, hogy csökkentsék a küszöböt, amely felett a magyar kisebbségnek joga van anyanyelvét használni a helyi közigazgatásban. Nem tartja elfogadhatatlannak, ó nem! Csak korainak. Ezért az SZDP nem támogatja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség törvénymódosítási javaslatát.
Később talán...
Akkor, amikor ennek szükségességét a román társadalom is megérti és elfogadja. A diplomácia nyelvéről magyarra lefordítva: holnapután kiskedden.
Hogy korai vagy már késői a nyelvhasználati jogok biztosítása, az attól függ, hogy román vagy magyar oldalról közelítjük meg a kérdést.
A többségi nacionalizmus szempontjából még túl sok településen élhetnének a magyarok ezzel a joggal, így korai. Majd akkor lesz elfogadható, ha a magyarok számaránya az erdélyi szászok számarányáig csökken.
Kisebbségi szempontból már most késő, egyrészt a magyar népesség apadása és elöregedése miatt, másrészt, mert az elmúlt években egyre erősödik a többségi nacionalizmus, így parlamenti támogatást nyerni egy ilyen törvénytervezethez egyre valószínűtlenebb. Ez a nacionalizmus még azokat is megfertőzi, akiknek a magyar ha nem is az anyanyelve, de legalább apanyelve. Például Ludovic Orbánt.
Így a magyar érdekképviseletnek még az az opciója is szertefoszlott, hogy máshol keressen szövetségest, mint a szocdemek háza táján. Amire vállalkozhat az RMDSZ: bebizonyítani az idő relativitását, hogy ami koránnak tűnik, az nagyon késő is lehet, s a sötétedés után a primitív nacionalizmus hajnalát hozhatja el. Mindannyiunk kárára.
Fotó: gornistul.ro