A hatalom megrészegít, a delírium pedig csak fokozódik, amint a szenvedő kezd kijózanodni és rájön, hogy már szinte senki számba se veszi, oda lett népszerűsége, s pártját is jóval a parlamenti küszöb alatt mérik. Valami nagyot kell – no nem alkotnia – hanem mondania, hogy ismét róla szóljanak a hírek, róla fecsegjen a Facebook. Nagy-Románia megalakulásának 98., centenáriumi évének titulált esztendeje előtt szinte kézenfekvő, hogy a magyarveszéllyel kell riogatni.

Az alaphangot már korábban leütötte a Milicista vlogger, aki a teljes román nemzet megsértésének találta, hogy Székelyudvarhelyen nyitás előtt nem tálaltak neki mititejt, s több millió honfiú érzett hazafias bizsergést szíve, de főként ökle tájékán. Új erőre kapott a szurkolók tábora is a megtagadott mititej szagának hiányában, s előbb Bukarestben kiáltották oda a sepsiszentgyörgyi csapatának – melyben több román szerepelt, mint a házigazdáknál – hogy Kifelé a magyarokkal az országból!, majd Kolozsvárt biztatták így a román kosárlabda válogatott két fiatal tehetségét, Kutit és Törököt Románia elhagyására. Szerencsére a két kosaras maradt a pályán, mert ők is úgy fogták fel, ahogyan néhányan az erdélyi magyarok – köztük sajtósok – közül is,  hogy szamárbőgés nem hallatszik a mennybe...

Traian Băsescu – akiről nem árt megjegyezni, hogy legalább kétszer a székelyeknek (is) köszönheti, hogy államfő maradt, lett – politikai nézőpontja shakespeare-i: noha van benne némi rendszer, őrült beszéd az.

Lássuk csak, hogyan asszociál-delirál a nagy stratéga!

Szárnysegédje meglát egy magyar tulajdonban lévő benzinkúton egy térképet, amelyen többek közt legendás várak vagy csak legendákban létező erődítmények láthatók. Hiába mesés a térkép, őt, Eugen Tomacot nem lehet átverni, ő azonnal tudja, hogy az valójában hadászati információkat tartalmaz a Ríka Királynő és a Durumó szabadcsapatoknak, akik a Likaskőtől és a Sólyomszikláról indítanak majd támadást az egységes nemzetállam ellen.

Következik egy kis hatásszünet, ami alatt a többség és kisebbség józanabbik része megállapíthatja, hogy ritkán hallott ekkora őrültséget. Aztán megszólal Traian Băsescu, aki még nagyobb őrültséget állít. Összeesküvést sejtet, gazdasági háborút vizionál és kijelenti, hogy a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium kapcsán kialakul román–magyar konfliktusnak tulajdonképpen egy bírósági ítélet az alapja, márpedig Romániában „egyelőre senki nem vonja kétségbe a bírósági ítéleteket.” Miután önmagát Senkinek titulálja, aki állandóan tolvajt kiált az igazságszolgáltatásra, ha bátyját, lányát, Helénáját vegzálják, nekimegy a MOL-nak. Meredek gondolatvezetésében ez sem meglepő, úgy véli, ha már Magyarország Románia és Horvátország OECD-tagságát megvétózhatja, s utóbbiét éppen a MOL ellen indított hadjárata miatt, miért ne támadna rá ő is a kőolajtársaságra. Mi lehet nagyobb bűne egy nemzetközi konzorciumnak? Băsescu kimondja: a MOL benzinkútjain, az ország közepén az autonóm Székelyföld térképét forgalmazzák, s ezt Magyarország kereskedelmi társasága teszi, amelyet Románia készségesen fogadott a területén. Traian Băsescu delíriumában a turistatérképek forgalmazásával a MOL az ország alkotmánya ellen kampányol.

Nem a sajtó feladata a nyilvánvaló provokációnak élét venni, főként akkor nem, ha az merő ostobaság, aki pedig terjeszti, azt mintha a görög istenek sújtották volna a legnagyobb büntetéssel. Elhallgatni az ostobaságot néha beszédesebb válasz, főként akkor, ha a felelőtlenül nyilatkozót a szereplési vágya hajtja.

Az nem meglepő, hogy a Milicista, Eugen Tomac, Traian Băsescu – írjuk le! – hülyeségeket beszél, az viszont elkeserítő, hogy több millió ember hisz nekik, s több tízezer magyar ül fel a provokációra, reakciójukkal fokozzák az egyre nyomasztóbb feszültséget. Egyre inkább meggyőződhetünk, hogy noha hivatalosan nincs magyarellenesség Romániában, egyre nagyobb iránta az igény.