A bevándorlók érdekeit képviselő emberjogi szervezetek újabban már nem Magyarországot, hanem Horvátországot kritizálják. A magyar határ ugyanis gyakorlatilag átjárhatatlan. A bevándorlók kísérleteznek ugyan, de jobbára teljesen eredménytelenül. A magyar rendőrök egyszerűen visszakísérik őket a határra.

Horvátországban, ahol a kormány nem épített a magyarhoz hasonló határzárat, a helyzet jóval bonyolultabb. Úgy tűnik maga a visszatoloncolás is. Az emberjogi szervezetek képviselői szerint a horvát rendőrség brutálisan bánik a bevándorlókkal. Erőszakot alkalmaznak ellenük, elveszik a pénzüket és mobiltelefonjaikat. Sőt, azt a jogot is megtagadják tőlük, hogy a menekültstátus iránti kérelmüket regisztrálják.

A nyelvezet ugyanaz, mint Magyarország esetében volt, igaz itt már az illegális bevándorló kifejezés is előfordul, de az emberjogi aktivisták továbbra is az Unió Alapjogi Chartájánának és Genfi Menekültügyi Konvenciónak a sajátos értelmezésére hivatkoznak. Annak ellenére is, hogy ezt az értelmezést Németországban ma már mérvadó szakemberek is megkérdőjelezik. A Die Welt interjút készített a német Alkotmánybíróság volt elnökével, Hans-Jürgen Papierral, aki 2010-ig volt az intézmény elnöke. Azóta a müncheni egyetem professzor emeritusa. A jeles szakember úgy véli, hogy a menekültjognak az az értelmezése, melyet az emberjogi szervezetek képviselnek „egyszerű kapunyitás az illegális bevándorlás előtt”. Egy jogállam számára ez a koncepció elfogadhatatlan, hiszen olyanok számára is lehetőséget teremt a határátlépésre és az államban való meghatározatlan idejű tartózkodásra, akik nyilvánvalóan nem tarthatnak igényt a menekültjog által biztosított védelmezetti státusra. A menekültjog az érvényes nemzetközi dokumentumok alapján csak és csakis azokat illetheti meg, akiket hazájukban üldöznek vagy akik életveszélyben vannak. Ezt a tényállást azonban az államba való belépést megelőzően kell a jogállam hatóságainak eldönteniük. Sajnos 2015-ben és azóta sem ez történt.

Következésként – tehetjük hozzá – Angela Merkel nem csak akkor tévedett, amikor – ahogyan azt Martin Schulz a vasárnap esti tévévitában felrótta neki, hogy ugyanis a 2015-ös döntés előtt nem konzultált európai partnereivel, hanem már akkor is, amikor a törvényes előírásokat figyelmen kívül hagyva önkényesen megnyitotta a határokat formailag a szír menekültek, de – mert személyazonossági okiratok nélkül is lehetségessé vált a belépés, tehát bárki szírnek vallhatta magát – gyakorlatilag bárki számára. Az Alternatíva Németországért tagjai eleddig 700 esetben jelentették fel Angela Merkelt jogsértéssel, nemzetárulással, stb. Feljelentéseiket azonban a bíróságok megalapozatlanokként dobták vissza.

A választási kampány kényszereinek hatására végül Angela Merkel is kénytelen volt változtatni nézetein. Anélkül azonban, hogy korábbi tévedéseit elismerte volna. A legfontosabb európai és ázsiai államfők párizsi megbeszélései nyomán végre maga is különbséget tett a menedékkérők és tényleges menekültek, illetve a gazdasági bevándorlók közt. Maga is kimondja: „Egész sor jogilag megalapozott intézkedéssel elejét kell vennünk a migránsok ellenőrizetlen beáramlásának.” Eleddig csupán menekültekről volt hajlandó beszélni. Most már maga is megköveteli a különbségtételt a politikai vagy gazdasági okokból érkező migránsok közt. „A törvénytelenség nem megy, ahogyan az sem, hogy a befogadottak semmivel nem honorálják a befogadók jóindulatát.”

Ennek ellenére az emberjogi szervezetek továbbra is ragaszkodnak saját jogértelmezésükhöz. Sőt, Magyarországot és Lengyelországot a kancellárjelöltek vitájában mindkét fél továbbra is megbélyegezte. A Görögországban, Olaszországban és Szerbiában felgyülemlett migránsok helyzete pedig továbbra is megoldatlan. A Horvátországból visszatoloncolt migránsok gyakorta súlyos bántalmazások jeleivel érkeznek vissza. Az emberjogi szervezetek képviselői olyan migránsok vallomásait idézik, akiket a horvát rendőrök bottal vertek. Állítólag olyan is volt, akinek a csontja is eltört. Sokaktól elvették a pénzüket, összetörték a telefonjaikat. Hogy mindebből mi igaz, és mi nem, azt nehéz lenne kideríteni. A horvát rendőrség a vádakra nem is válaszol, állítják a jogvédők. De tudjuk, bár a magyar rendőrség válaszolt, a jogvédők egyetlen – magyar rendőrök ellen felhozott – vádat sem tudtak bizonyítani. Ami nem jelenti azt, hogy mindenik merőben megalapozatlan lett volna, de sajnos a migránsoknak nagyon is érdekükben áll eltorzítani a valóságot.

Ami egyébként önmagában is riasztó. A Szerbiában „menedékre” lelt migránsok ugyanis gyakorta tényleg embertelen körülmények közt élnek. Egyik esetben még egy mérgező anyagok tárolására használt egykori gyárépület is „menedékül” szolgált számukra, igaz, pusztán azért mert nem akarták regisztráltatni magukat, hiszen az akadályává válhatna a Németországba való „továbbmenekülésnek”.

Ami Németországot illeti – tavalyhoz viszonyítva – a bevándorlók áradata 26 százalékkal csökkent. Az Ausztriából érkező migránsok száma azonban 43 százalékkal növekedett. Ami arra utal, hogy a horvát, a magyar és az osztrák határőrök erőfeszítései ellenére a migránsoknak még mindig sikerül kijátszani a határzárat.

Az Európai Unió azonban a fentiek ellenére sem volt képes a kérdéskör méltányos és jogszerű rendezésére. Igaz, legalább elképzelések már vannak.

A valóban jogállami megoldások azonban továbbra is váratnak magukra. Brüsszel malmai ugyancsak lassan őrölnek.