A magyar meghívottak és küldöttek a jelen valóságáról, a román vendégek a jövő lehetőségeiről beszéltek az RMDSZ zilahi kongresszusán.

Amint az előre borítékolható volt, a küldöttek elfogadták az RMDSZ irányvonalát meghatározó stratégiai dokumentumot, az alapszabály- és a program-módosítást, illetve az agrárpolitikát, a nők ellen elkövetett erőszak visszaszorítását célzó, valamint a Minority SafePack – európai eszköz jogaink védelmében című kongresszusi határozatot is. Az egyetlen kivétellel egyhangúan megszavazott dokumentumok bizonyítják, hogy körültekintően előkészített kongresszust szervezett az érdekvédelmi szövetség. A tervezeteket már korábban megismerhették, megvitathatták, megbarátkozhattak velük a küldöttek.

Barátkozni próbált a Szociáldemokrata Párt elnöke is. Dragnea értékelte az RMDSZ Markó Béla által teremtett szokását, hogy mindig tartotta magát a megkötött megállapodásokhoz, hatékonynak nevezte az RMDSZ-szel kötött parlamenti együttműködést, majd hozzátette: el kellene gondolkodni a következő lépésen, még ha a döntésnek nem is feltétlenül ezen a kongresszuson kell megszületnie. Liviu Dragnea szavait valamennyien úgy értelmezhettük, hogy kormányzásra invitálta az RMDSZ-t. Így értette Kelemen Hunor szövetségi elnök is, aki a kongresszust követő sajtótájékoztatóján elhárította a felajánlást. És milyen jól tette! A nem éppen a következetességéről ismert szociáldemokrata pártelnök egy bukaresti hírtévében pontosított: ő nem a kormányszerep vállalására biztatta a magyar érdekképviseletet ellátó szövetséget, csupán a helyi együttműködésre.

Ez is több a semminél – mondhatná az erdélyi magyar, összevetve a kormánykoalíciót alkotó nagyobbik párt elnökének személyesen elmondott üzenetét a magyarok által nagy arányban támogatott államelnök üzenetével.  Noha üresen hangzik, hogy „önök itthon vannak Romániában, amely a tolerancia és a megértés országa marad, amelyik nem ellenségnek tekinti, hanem óvja a nemzeti kisebbségeit” (Liviu Dragnea), mégis több, mint „az RMDSZ sikerrel képviselte a romániai magyarok érdekeit az elmúlt években. Parlamenti jelenléte emellett a román demokrácia megszilárdulásához is hozzájárult”(Klaus Iohannis). Az államfő kisebbségpolitikáját amúgy is ismerjük: meg van oldva!        

A magyarországi meghívottak közül Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kapcsolódott a baráti jobbot nyújtók köréhez, példaként említve a magyar– szerb államközi kapcsolatokat, ám nem kerülte meg, sorjázta azokat a kérdéseket, amelyek a valaha hasonló perspektívákkal kecsegtető román– magyar kapcsolatokat beárnyékolják. Romániában bürokratikus módszerekkel akadályozzák az anyanyelvi oktatást, visszaállamosítanak egyházi iskolát, vegzálják a magyar önkormányzati vezetőket, hogy elbátortalanítsák, törvénytelennek tartják az autonómia-törekvéseket. Semjén Zsolt kiutat is mutatott ebből a zsákutcából. A román politikusokat arra kérte, tanulmányozzák a gyulafehérvári nyilatkozatot. Az RMDSZ-t pedig a magyar kormány támogatásáról biztosította a Minority SafePack-kezdeményezés támogatói aláírásgyűjtésben.

Az erdélyi magyarság számára is fontos üzenetet fogalmazott meg a magyar miniszterelnök-helyettes: „Hiszünk abban, hogy a demográfiai problémákra a megoldást nem a migráció jelenti, hanem az őshonos lakosság támogatása” – mondta Semjén Zsolt.

Hasonlóan fogalmazott Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke is.  „Közös célkitűzésünk magyarnak maradni a Kárpát-medencében – idézte Antall József egykori magyar miniszterelnököt. Majd hozzátette –: A cél az, hogy tudjuk, magyar és magyar közt mindig több, ami összeköt, mint ami elválaszt.”

Némiképp ehhez a gondolathoz társítható Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök figyelmeztetése is, miszerint az a közösség, amely bezárkózik, és elvet mindent, ami új, idegen, az nem fog megmaradni, a politikusnak pedig irányt kell mutatnia. „Csak úgy tudunk megmaradni, ha haladunk” – zárta kongresszusi beszédét, új utakat nyitva meg a kisebbségi politizálásban.

Amelyek azok mellett az utak mellett haladnak, amelyeken hol lelkesedéssel, hol megtorpanásokkal, de el nem távolodva haladt az elmúlt közel 28 évben az RMDSZ, s amelyről Kelemen Hunor szövetségi elnök is beszélt politikai beszámolójában: „Azt az álláspontot képviseltük, hogy a nemzeti kisebbségek ügye, a tulajdonjog kérdése, a kommunista diktatúra alatt elkobzott javak visszaszolgáltatása, az etnikai, nyelvi, vallási sokszínűség megőrzése nem csak a jogállamiság és a demokrácia ügye, hanem egyben biztonságpolitikai kérdés is. Azok a társadalmak és kormányok, amelyek rosszul bánnak a kisebbségekkel, nem biztosítják számukra a megfelelő jogokat, üldözik és kormányzati eszközökkel, vagy az erőszakszervek segítségével megfélemlítik őket, rossz és veszedelmes társadalmak. Jól bánni a kisebbségekkel, biztosítani számukra az identitásuk megőrzésének az intézményes feltételeit és kereteit, nem csak erkölcsileg helyes, jog szerint kötelező, hanem gyakorlati szempontból is fontos: stabilitást és társadalmi békét eredményez. Aki biztonságban tudja magát és családját, erőit az alkotásra fordítja és nem az állandó szorongás és frusztráció, az asszimilációtól való félelem köti le.”

Lassan száz éve változatlan a Kiáltó szó. Talán egyszer a többségi politikusok is meghallják.