Egyik korábbi jegyzetemben arról írtam, hogy a plágium-azonosító szoftver világában nagyon nehézzé vált a plagizálók dolga, hiszen azt a fránya programot úgy szerkesztették meg, hogy nyomban kimutatja akár a legcsekélyebb szövegegyezéseket is.

Ahogyan azonban a következőkből megtudhatjuk, akadhatnak azonban szabályerősítő kivételek is.

Sorin Grindeanu matematikával foglalkozó könyvéről például megállapíthatatlan, hogy eredeti vagy „copy-paste” munka-e. A címét a matematikában (sajnos) járatlanként nem merném lefordítani, elégedjünk meg annyival, hogy a Lebesgue-Radon integrállal foglalkozik.

De hiába is adnám meg a könyv címét, mivel a dolgok jelenlegi állása szerint annak csak az első és a hátsó borítója van meg. Legalább is a szerző – Románia kormányfője! – csak ezt mutatta meg a sajtó képviselőinek, akik hiába kértek legalább egy példányt kölcsön a könyvből (és adták szinte becsszavukat rá, hogy visszaadják). A miniszterelnök a könyv tartalmáról, a fejezetcímekről sem volt hajlandó semmilyen felvilágosítást adni. Márpedig a könyv vélhetően fontos munka lehet, hiszen ott szerepel a kormányfő életrajzi adatai között is.

A sajtó tehát nekilátott a keresésnek. És hol is keresse másutt, mint az ország nemzeti könyvtárában, ahol minden egyes ISBN kóddal ellátott könyvből legalább egy példánynak léteznie kell. A számítógépek korában a könyvtári keresés nem okoz gondot, a Nemzetközi Szabványos Könyvazonosító (ISBN) alapján könnyű megtalálni bármilyen könyvet. Az ISBN-szám pedig ott volt a miniszterelnök által bemutatott borítólapon…

A kód alapján viszont nem sikerült megtalálni a könyvet. És nem vezetett sikerre az ISBN kódok nemzetközi nyilvántartását szolgáló isbnsearch.org keresőmotor sem, de a nemzeti könyvtár központi katalógusában is hiába keresték.

Egészen pontosan, az ISBN kódszám alatt teljesen más munka szerepel, egy 2012-ben meghalt volt vasgárdista könyve, a legionárius mozgalom kommunisták elleni harcáról. És hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a nemzeti könyvtár közlése szerint a kód alatt egy pap könyve is feltűnik.

No de érdekes a könyvet megjelentető kiadó története is. A Ionescu könyvkiadó Karánsebesben – azaz Sorin Gridneanu szülővárosában – működött. Működött, mert utolsó pénzügyi jelentése 2002-ből származik – abból az évből, amikor megjelent a miniszterelnök könyve is. Ekkor a kiadónak négy alkalmazottja volt, nyeresége pedig semmi, veszteségei viszont meghaladták a 60 ezer lejt. A kiadót egy volt milicista, Adrian Ionescu alapította 1991-ben, apósa lakásán. Különös egybeesés: a kiadóalapító Ionescu fia a karánsebesi Fiatal Szociáldemokrata Vállalkozók Ligáját vezette, abban az időben, amikor a szociáldemokrata párt városi szervezetének élén Sorin Grindeanu apja állt.

Az ifjúsági pártvezérről aztán hamarosan kiderült, hogy erotikus videochat-et működtetett a temesvári diákkomplexumban, ezért később le kellett mondania tisztségéről – egyszerű párttagként azonban megmaradhatott (úgy látszik, hogy az egyszerű szociáldemokrata párttag esetében mindez már nem számít erkölcstelen tevékenységnek).

Ja, és a kiadó időközben csődöt mondott.

Grindeanu könyvének tehát képtelenség a nyomára bukkanni, a könyvesboltokban sem kapható. És feltehetően nem azért, mert elkapkodták, a matematikai munkákra ez nem igen jellemző. De ha a könyv furcsa módon mégiscsak bestseller lett, akkor miért nem ért meg második, harmadik stb. kiadást, miért nem fordították le, legalább a világnyelvekre?

Mindez felkeltheti a gyanút, hogy mégiscsak plágiumról lehet szó – a román miniszterelnök életrajzában ugye jól mutat egy tudományos könyv is –, amelyet viszont a könyv hiányában már nem lehet kimutatni. Így érthető az is, hogy miért kellett oly rejtélyesen eltűnnie.

És miután az előző kormányfő is plagizált, könnyen úgy vélheti valaki, hogy Romániában a kormányfői tisztség betöltéséhez szinte elengedhetetlen a plagizálás.

A félreértések eloszlatásához Sorin Grindeanu – a könyv mellett – adósunk maradt néhány válasszal. Meg kellene mondania, hol lehet hozzáférni a könyvhöz és az miért nem szerepel a nemzeti könyvtárban? Ahol – ismétlem – minden egyes ISBN kóddal ellátott munkának ott kell lennie! Miért nem tud róla egyetlen könyvtár, könyvesbolt sem? Hány példányban jelent meg? Egyben? Kettőben?

Végül pedig tisztáznia kellene, hogy az általa bemutatott borítólapok között van-e egyáltalán könyv?