Egy ismerősöm mondta, neki egy régi vicc jut eszébe az egységes bértörvényről. Ezek szerint az ausztráliai bennszülött abba őrült bele, hogy új bumerángot akart venni és a régit nem tudta eldobni… Hát ez a választási mézesmadzag is bumeránggá alakult és jócskán kupán csapta a kormánykoalíciót, amely lassan-lassan bele is őrülhet a gondolatba, hogy esetleg mennie kell, mert képtelen teljesíteni felelőtlen ígéreteit.

A nagy decemberi forradalmat követően egyébként még minden 1989 utáni kormánynak beletört a foga a bértörvénybe, miért is lenne kivétel a Dragnea Grindeanu-kormánya?

Aztán vannak, akik arról beszélnek, hogy a mostani kormánykoalíciót, pontosabban vezetőiket, a Dragnea–Tăriceanu kettőst a tavalyi parlamenti választásokon csak a választási győzelem érdekelte, hogy aztán a hatalom bugyraiból végre olyan törvényeket hozzanak, amelyek mentesítik őket a korrupció vádja, sőt, majdani börtönbüntetésük alól.

Így nyílt ki Fortuna bőségszaruja, elképesztő fizetésekkel, nyugdíjemelésekkel, adók, illetékek eltörlésével, hozzáadott értékadó csökkentésekkel…

Egyesek úgy vélik, hogy a krach már be is következett: a koalíciós pártok megnyerték a választásokat – most pedig eleget kell tenniük ígéreteiknek. Márpedig három hónapi kormányzás után kiderült, amit eddig is mindenki tudott: nevezetesen, hogy az állampénztár bevételei távol állnak a kormányprogramban előirányzott szinttől, még a folyó kiadásokra sem elegendőek, nem hogy nyakló nélküli béremelésre. A látszat kedvéért azonban a hatalom új birtokosainak ki kellett dolgozniuk az egységes bértörvényt (amelybe ugye, huszonhét év óta minden kormánynak beletört a foga).

A hálátlan feladat Craiova volt polgármesterére, Lia Olguța Vasilescu munkaügyi miniszterre hárult, aki karatéban ugyan fekete öves, közgazdaságtanból viszont „fehér tábla”, azaz – ahogyan az iskolákban még ma is tanítják – a románok latin ősei mondanák: „tabula rasa”.

A miniszter asszony tehát nem látta semmi akadályát a nyakló nélküli béremeléseknek, amelyek legfeljebb csak az alkalmazottaknak okoznak majd gondot, hiszen utánfutót kell beszerezniük ahhoz, hogy hazacipeljék fizetésüket.

Érvelése jól tükrözi gazdasági ismereteit. Szerinte ugyanis minderre bőségesen lenne pénz, mivel csupán a béremelések nyomán megnövekedett jövedelmi adóból 3,5 milliárd lej folyik be az állampénztárba. Ami – béremelések esetén – tökéletesen igaz (bár azért hozzá kell tenni, hogy a fizetésemelésekhez 32 milliárd lejre lenne szükség).

Akik szeretik állításaikat példákkal alátámasztani, arról beszélnek, hogy olyan ez, mint az üres kosár, amelyből ha kivesznek, mondjuk tíz almát, akkor az almákként visszatett néhány almaszeletből máris lesz alma a kosárban. A fekete öves közgazdász csak azt tartotta titokban, hogy miként lehet kivenni tíz almát a töküres kosárból…

Azzal szinte mindenki egyetért, hogy ha a kormányt mindez nem érdekli, akkor a szakszervezeteket még kevésbé, akik további követeléseket támasztanak; de hát kit zavarna néhány újabb teljesíthetetlen követelés a beválthatatlan ígéreteket tartalmazó kormányprogram mellett. A szakszervezetek sem gondolják komolyan mindezt, de így legalább igazolhatják létjogosultságukat – és vezetőik hatalmas fizetését.

Mindenki tudja azt is, hogy a kormánya – no meg a miniszter asszony – maga is teljes mértékben tudatában van a képtelenül ígérgető bértörvény vállalhatatlanságának, ezért óvatos duhajként az egészet átnyomták a parlament munkaasztalára.

Van ebben némi ráció: egyrészt így a kormány mentesül a tüntetők nyomásától, akik nyilván majd a honatyákon kérik számon mindezt. Másrészt pedig aki időt nyer az (kormányzási) életet is nyerhet, hiszen minden esély adott rá, hogy a parlamentben a folyamat elhúzódik, sőt, ott a remény, hogy a szakbizottságok között valahogyan nyoma is veszhet a vitatott jogszabálynak.

A kormány tehát nem vállalja fel az általa kidolgozott jogszabálytervezetet, ezért a Duna-deltai csukahorgászat után most a sinaiai friss hegyi levegőn íratták alá a bértörvényt minden egyes honatyával. Akik – állítólag – maguk sem látták a jogszabályt, amelyet egyébként senki, sem a kormánypártiak, sem az egyeztetésre hívott szakszervezetek sem láttak egészen mostanig, amikor a kormánypárt végre közzé tette. A szociáldemokraták elnöke, Liviu Drganea szerint a jogszabályt azonban csak húsvét után terjesztik a parlament elé, addig – szavaival élve – még „kelesztik” a dokumentumot, amely, ezek szerint, akárcsak a húsvéri kalácstészta még keletlen… Bár azért négy hónap alatt már ki is futhatott volna a kelesztő edényből, és húsvétra a szocinyuszi hozhatott volna egy kis ajándékot a választóknak.

Én azonban minden szóbeszéd ellenére teljesen optimista vagyok. Tudom ugyanis, hogy kormányaink minden esetben szavatartónak bizonyultak, tartották magukat ígéreteikhez. Amit ugyanis egyszer megígértek – az évek elteltével is ígéret maradt…