Néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Lényegében erre utalt Kelemen Hunor szövetségi elnök, amikor – eurokonform módon – ismertette az Európai Néppárt  kongresszusának eredményeit: „A váltakozó kihívásokkal szembesülő Európában ha mi, erdélyi magyar emberek nem beszélünk elég hangosan, érthetően és tényszerűen ügyeinkről, a bennünket ért jogsérelmekről, más nem fogja megtenni helyettünk.” De hivatkozott másra is, arra, amit az elmúlt években többen és többször is hangsúlyoztak, mégis úgy tűnt, csak magunkban beszélnek. „Kontinensünk legnagyobb őshonos kisebbségeként pedig olyan értékekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek révén Európa a nemzetek, a nemzetközösségek és régiók Európája lehet” – mondta a szövetségi elnök.

Aki tehát nem tett le arról a szándékáról, hogy Európa egységes maradjon, építhet a kisebbségek – köztük a romániai magyar kisebbség – tapasztalatára is. Sőt, nem hagyhatja figyelmen kívül.

Az előző korszakokhoz képest valóban gyorsan változnak azok a témák, amelyek megtárgyalása fontossá válik Európában. Míg akár egy évvel ezelőtt, a brexitről tartott népszavazás előtt le lehetett söpörni az asztalról, hatvan millió ember, az európai kisebbségek kérését, hogy ne a fejük felett hozzák meg a tagállamok döntéseket, hanem uniós jogszabály biztosítsa számukra a saját sorsuk, közösségük alakulásának ügyét, mára már más szelek fújnak az Európai Unióban. A hatvan millió ember megközelítően akkora, mint Nagy Britannia lakossága, így nem lehet figyelmen kívül hagyni követeléseiket. Főként ha azok semmilyen veszélyt nem jelentenek az uniós integrációra, sőt, megerősítik a kohéziót a különböző tartományok közt.

Az Európai Unió kinőtte azt a korszakot, amikor egyszerűen gazdasági és katonai együttműködésre alapozta a jelenét, a jövő olyan kihívások elé állítja az uniót, amelynek megoldásához jóval többre van szükség, mint acélra és fegyverre. Közös felelősségvállalásra kell vállalkoznunk, s ezt csakis egyenlő emberek tehetik meg. Ehhez az első lépést a kisebbségek jogainak uniós szavatolása jelentené. Ami kétségkívül nem lesz könnyű feladat. Elsősorban – de nem csak – Közép és Kelet Európában a kisebbségek ha nem ellenségek, megtűrtek, s mindenik állam arra vár, hogy kellőképpen megroppanjanak ahhoz, hogy végleg el is tűnjenek. Látható, hogy ha beolvasztásuk nem is történik meg egyik napról a másikra, az idő ellenük dolgozik, ha nincsenek olyan jogi normák, amelyek megakadályozzák ezt. Márpedig nincsenek.

A saját törvényeit mindenik állam úgy szabja meg, hogy azok alkalmasok legyenek a jogfosztásra, akkor is, ha látszólag megengedő törvényekről van szó. Gondoljunk csak az egyetemi autonómiára, amely a legfőbb akadálya a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem magyar karának a létrehívásának. És most már a középiskolai oktatás ellehetetlenítésére tesznek kísérletet!

Ezért lehet célravezető az RMDSZ kísérlete, amelyet egyszerre nyított meg hazai és nemzetközi szinten. Az anyanyelv-használati törvénymódosítási csomag hazai fogadtatása még nem ismert, ám Antonio Lopez Isturiz, az Európai Néppárt főtitkára biztosította is az RMDSZ-t és a FUEN-t, hogy támogatja a Minority Safepack polgári kezdeményezést.

Mintegy igazolva a fokozottabb uniós érdeklődést, az Európai Bizottság ugyanis lehetővé tette, hogy aláírásgyűjtés induljon, majd elkezdődjön a jogalkotás az európai kisebbségvédelemről. Ez az eredmény pedig nagymértékben az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának a kitartó munkájának köszönhető

„Ha azt akarjuk, hogy az erős Európa az őshonos kisebbségek, a romániai magyar emberek otthona, ne csak lakóhelye legyen, akkor hangosan kell hallatnunk a hangunkat, olyan változásokat kell eszközölnünk, amelyektől nekünk jobb lesz Európában élni” – mondta az RMDSZ elnöke. Aki arra a  tapasztalatára épít, hogy érdemes rendszeres és korrekt tájékoztatást nyújtani külföldi partnereinknek. Mindaddig, amíg nincs rendezve a kisebbségi kérdés, Románia pedig nem mintaállam.

A kisebbségek jogainak uniós szavatolása nélkül pedig az EU is csak mint ha állam lenne, de nem sikerülhet beváltania a hozzá fűzött reményeket.