A Grindeanuról elnevezett Dragnea-kormány semmivel sem tűnik ki az utóbbi huszonhat év kormányai közül – legfeljebb azzal, hogy éjszakáit is feláldozza a lopás törvényesítéséért.

Néhány politikusát korrupcióval gyanúsítják – de minden kormányban voltak korrupt személyek. Van a kormányban kifejezetten magyarellenes miniszter is – de hát melyik kabinetből hiányoztak ők (jóllehet nekünk azért nem lett volna hiányérzetünk, ha esetleg kimaradnak – de nem maradtak ki). És nem azért kerültek be a kormányokba, mert ilyenkor lámpással keresik őket, hanem azért, mert az ember lámpás nélkül is minduntalan beléjük ütközik.

Továbbá: valamennyi kormányban akadnak kijelentéseikkel, cselekedeteikkel meghökkentő politikusok – a mostani sem szűkölködik ezekben.

Itt van például mindjárt a kormányfő – nem, most nem Dragnea, hanem csak szerény „földi mása” –, Sorin Grindeanu, aki beiktatásakor, kihasználva azt, hogy Dragnea egy pillanatig lélegzetet vett, így a lélegzetvételnyi időben az igazságszolgáltatás reformját és a korrupció elleni küzdelem folytatását ígérte. Arra már nem maradt ideje, hogy elmagyarázza, hogy hát akkor miért vett részt 2011-ben az európai pénzek lenyúlásáért hét év nyolc hónap börtönbüntetésre ítélt, Argeș megyei szociáldemokrata kiskirállyal, Constantin Nicolescuval szolidarizáló megmozduláson.

Az energiaügyi miniszter, aki – minisztertársaitól eltérően – végre nem szakértelmével kérkedik, hanem azzal, hogy bármilyen gazdasági egység vezetésére képes lenne, csak azok éppen gazdasági jellegűek ne legyenek.

Persze, ebben a kormányban is vannak diplomákkal dicsekedő miniszterek. Pontosabban voltak, mert az igazságügyi miniszternek a tizenhármas szám még sürgősségi kormányrendelet formájában sem hozott szerencsét, így a napokban kényszerlemondott.

Pedig mekkora koponyát veszített a kormány! Florian Iordache nyugodtan kisajátíthatná magának Nicolae Ceaușescutól a Kárpátok lángelméje kitüntető címet. „Máskérdés miniszter úr” ugyanis egy darab főiskolai diplomát szerzett, két mesterfokú képzésen vett részt és három egyetemutáni tanfolyamot követett. Tette pedig mindezt hat év alatt. De még így is rengeteg szabadideje volt, tehát le is doktorált, erre készülve pedig további négy tanfolyamon vett részt. Doktori disszertációja a Transznacionalista korporációk Románia Európai Uniós integrációjára gyakorolt hatása hangzatos címet viseli, ami – a témaválasztás mellett – már csak azért is figyelemre méltó, mert önéletrajzából nem derül ki, hogy különösebb jártassággal rendelkezne ebben a tárgykörben.

Az még érdekesebb, hogy a craiovai egyetem gépészeti szakának elvégzése, 1985 után beérte ezzel az egyetlen diplomával, arra pedig ő sem tud magyarázatot adni, mi ütött bele, hogy tizenhét év után, negyvenkét éves korában veselkedett neki ismét a tanulásnak.

Mindeközben pedig képviselőként is tevékenykedett. Amiből kitűnik, hogy a honatyák erejét nem mindig emészti fel a megfeszített munka.

Aztán ott van Ionuț Vulpescu, aki világhírű írókat sorolva Cervantes mellett nagy íróként emlegette Hamletet is. Ciccegve ugyan, de legyinthetnénk, ha mondjuk a bankok, a számok világában járatos pénzügyminiszterről lenne szó. Vulpescu azonban a kulturális és nemzeti identitási tárcát vezeti. Mi több, elhíresült kijelentésekor is ezt a tisztséget töltötte be, igaz, egy másik kormányban, ami viszont még nyilvánvalóbbá teszi, hogy ez a kormány is olyan, mint a többi. A többi pedig – néma csönd, ahogyan az íróvá lefokozott dán királyfi mondaná.

Sorin Dragnea… bocs, Liviu Grindes…, szóval a jelenlegi kormány a szószegő miniszterek tekintetében sem képez kivételt. Emlékszünk még Călin Popescu Tăriceanu volt miniszterelnök gyorsan visszaszívott lemondására, amit már csak Traian Băsescu államfő tudott felülmúlni „ötperces lemondásával”.

Most viszont Sevil Shhaideh gondolta meg magát. Miután az államfő visszautasította kormányfővé történő kinevezését, névtelen telefonokról, halálos fenyegetésekről elhangzott nyilatkozatai alapján azt hihettük volna, hogy akkor sem vállalja fel tisztséget a kormányban, ha Klaus Iohannis államfő egyenesen felkéri erre.

Aztán – Allahnak hála – rövidesen miniszterelnök-helyettesként üdvözölhettük, és most már semmitől sem fél, a névtelen telefonok, halálos fenyegetések, szitkozódó sms-üzenetek úgy eltűntek, mint Sebastian Ghiță.

És mint minden kormányban, ebben is vannak miniszterek, akik elszólják magukat. Az egészségügyi tárcavezető, Florian Bodog tisztázni akarta, hogy ő soha nem vett el hálapénzt. Sajnos hozzátette: orvosként…

Meg akadnak olyan kormánytagok, akik élnek-halnak a szalagátvágásokért. A miniszterelnök, Sorin Grindeanu korszerű terminált építene a konstancai kikötőben. Aki viszont már járt ott az utóbbi időben, az jól tudja, hogy a turisztikai és kereskedelmi célra egyaránt alkalmas terminál már 2015-ben elkészült, és egyelőre sem annyi turistával, sem annyi hajóval nem érkezik több a városba, hogy újabbra lenne szükség.

És minden kormányban vannak gazdag emberek is. (Pontosabban: még gazdagabbak). Most Ana Birchall a legvagyonosabb miniszter. Legelői és kaszálói vannak, több lakással, amerikai házzal, nyaralóval, 200 ezer dolláros, 25 ezer eurós, 48 ezer fontsterlinges és több mint 100 ezer lejes bankszámlával, 46 ezer euró értékű ékszerrel rendelkezik, 23 millió eurós külföldi beruházása mellett pedig pár darab aranyrúdja is van. Egyebek között.

Hát igen, most már érthető, miért is hasonlítja Romániát a Boldogságos Szűzanya kertjéhez…

A fotó a Wisecrack YouTube-csatornáról származik