Nincs ebben semmi meglepő. Azt követően, hogy két év alatt több mint 120 ezer román állampolgár kapott magyar állampolgárságot is, nyilvánvalónak tetszett, hogy a magyarországi választások közeledtével e potenciális választók ki fogják váltani a magyar politikai pártok érdeklődését.

Az MSZP erdélyi látogatása e tekintetben természetes és racionális magatartásra utal. Rendezni kívánják a közös dolgokat, mert számítanak az itt élő magyarok szavazataira. Nincs ebben semmi sértő gesztus, sőt ellenkezőleg. A természetes az, hogy egy politikai párt igyekszik minden potenciális választót megszólítani. Mesterházy Attila bocsánatkérése pedig ugyancsak ésszerű magatartásra utal. Legalább annyira természetes az, hogy most megpróbálják elhárítani az erdélyi szavazatszerzésük útjában álló akadályt, mint az, hogy nyolc évvel ezelőtt belpolitikai megfontolásokból ellenálltak egy olyan kezdeményezésnek, amely elsősorban az ellenzéki pártoknak hozott volna politikai tőkét.

Mert ne legyenek illúzióink. A könnyített honosítás szabályozása körüli vitákban az erdélyi magyarság érdekei másodlagos szerepet játszottak. A magyar pártok számára a legfontosabb kérdés az volt, hogy ki tud profitálni a kettős állampolgárság megadásának egyszerűsítéséből és ki nem.

Ebből a megközelítésből nézve az MSZP most úgy járt el, ahogyan az egy politikai párttól az általánosan elfogadott koreográfia szerint elvárható. Lehet ezt cinizmusnak nevezni, de szerintem a politikában nincs helye az érzelmeknek. A magam részéről sokkal elfogadhatóbbnak tartom ezt a gesztust, mint a Fideszét, amely nem kért bocsánatot az erdélyi magyarságtól, amiért mindent elkövetett azért, hogy – a magyar adófizetők pénzén – megtorpedózza a romániai magyarok parlamenti képviseletét. Tette ezt pedig abból a megfontolásból, hogy térdre kényszerítse, lábhoz rendelje a romániai magyarság legnagyobb érdekvédelmi szervezetét, az RMDSZ-t.

A különbség az MSZP és a Fidesz között az, hogy míg előbbi partnernek, addig utóbbi alattvalónak tekinti a romániai magyarokat. A partnerrel szemben el lehet követni kisebb-nagyobb vétkeket, azután bocsánatot lehet kérni, azonban mindkét esetben egyenrangú félnek kell tekinteni. Az alattvalóktól, vazallusoktól, fegyverhordozóktól azonban nem szokás bocsánatot kérni, azoknak utasításokat kell adni. Apropó: Mesterházy megkövetni jött az RMDSZ-t, nem pedig – például – megmondani neki a tutit, hogy miként járjon el a Traian Băsescu leváltásáról szervezett népszavazás ügyében.

Nem hiteles az MSZP bocsánatkérése, mondja az újabban keresztényi értékeket valló Fidesz és valószínűleg igaza van. Viszont az MSZP a mindenkori politikai gyakorlat kánonjai szerint viselkedett 2004-ben is és most is. Ezzel szemben a Fidesz legalább annyira álságos volt a kettős állampolgárság egyszerűsítésének a szabályozásakor, mint most az MSZP, ám rendkívül hiteles tudott lenni, amikor Peltzné Gáll Ildikó révén kiosztotta az RMDSZ-t annak nagyváradi kongresszusán, és megüzente, hogy hol a helye a szervezetnek.

Miközben az MSZP jól vagy rosszul, de az általánosan elfogadott értékek és elvek mentén politizál, addig a Fidesz rendszeridegen párt, amelyik képtelen elviselni a sajátjától eltérő magatartást. A Fidesz számára nincsenek partnerek csak alattvalók vagy ellenségek vannak, akiket be kell törni vagy el kell tiporni. (Lásd még a Kisgazda Párt vagy az MDF esetét.) Most az RMDSZ ez utóbbi kategóriába került.

Az pedig, hogy az RMDSZ és a Kós Károly Akadémia Alapítvány tudomásul vette az MSZP bűnbánatát, annak a jele, hogy a Szövetség szintén racionálisan gondolkodik. Természetes módon jó kapcsolatokat akar ápolni azokkal a magyarországi pártokkal, amelyekkel lehet, s amelyek – bár a konvenciók szintjén – együttműködésre képesek és tiszteletben tartják a romániai magyarság érdekképviseletének önállóságát.

Az RMDSZ gesztusa ugyanakkor figyelmeztetés is a Fidesznek, hogy a türelem véges. Amennyiben nem engedi el a romániai magyar politikában súlytalan EMNP kezét, megrázó meglepetésre számíthat a jövő évi választásokon a romániai magyarok részéről.