Aki korán kel, hírekre lel. Ősi igazság ez hiperkommunikációval fertőzött korunkban, amikor semmi sem maradhat titokban, kivéve a szupermarketekben mívelt valódi árakat. Nos egy ilyen reggelen rengeteg izgalmas hírre bukkanhatunk hírládánk már felszíni (felszínes) rétegében is.

Itt van például az a páratlan méretű és erősségű hacker- és kémtámadás, amely a bukaresti kormányszerveket és az ezekhez köthető tengerparti/fenéki ipari intézményeket és létesítményeket érte az utóbbi félévtized folyamán – folyamatosan. De hála éber kémelhárítóinknak, számítógépes ősi bölcsességüknek, sikerült leleplezni a folyamatot, az elkövetőket pedig a nyomozás érdekében nem adhatják ki. Azok ugyanis egyelőre még a megtámadott adatbázisokban processzálódnak, mint babkávé a kézi malomban.

Nos, a kémtámadások céltáblái között kerülhetett felszínre azok névsora is, akik mostantól fogva (avagy a folyamatosság kedvéért eddig is) kedvezményezettjei a vasúti, folyami és légiközlekedésnek, vagyis ingyen utazhatnak az e körben igénybe vehető járműveken (lökhajtásos bivalyszekér, vízitaliga, gőzvontatású felderítő- és mezőgazdasági légi- és vízivetőgépek). A jogosultak köre tágul, ugyanis szerepel közöttük továbbra is a hadiözvegyek végeláthatatlan sora, akik friss, fiatalos lendülettel ugranak föl havonta az igényelhető jegyekért az erre habilitált megyei és főhivatalokba.

Persze csakis bennem merül fel a történelemmel ismerős kis ördöng: ugyan hány évesek lehetnek ezek a hadilag igazolt matrónák, akik még mindig szerepelnek a nyilvántartásokban, midőn az RNK és RSZK, valamint a jelenlegi országnevet viselő állami állam utoljára 1945-ben viselt háborút és termelt futószalagon hadiözvegyeket? Azóta ugyanis eltelt közel hetven esztendő, s ha matrónánk tizenhat éves korában ment férjhez, de azóta sem, férje pedig rögtön elesett, akkor is közelebb van a százhoz, mint az elsőáldozáshoz.

A nagylelkű felajánlás tehát szinte semmibe sem kerül az államnak. Mert ugyan, hányan élhetnek még? Ha figyelembe vesszük, hogy időközben volt földreform, államosítás, pártosodás, pénzreformok, közigazgatási felfordulások, kollektivizálás, munkásököl, kuláklista, kényszerlakhely, proletárdiktatúra, proletkult, dákosodás, pionírmozgalom, IMSZ és KISZ, csizmadia-uralom, homogenizáció, és akkor semmit sem beszéltünk decemberről és az azóta tartó átalakulásokról, rekapitalizácóról, korrupciós pénzmosásokról és az eprésztársadalom külföldre vándorlásáról... Ezek mind-mind erőteljesen csökkenthették a hadiözvegyek számát. (Persze az újabb özvegység forrása a NATO szerepvállalása Afganisztánban, Koszovóban, Közel-Keleten.)

Akárhogy is volt, azok a külföldi álnok kélgyóként csúszómászó cyberkémek nem sok rendezett, használható adatbázisra tehették rá mocskos mancsukat. Hiszen a rengeteg kormányváltás, tisztségviselő-cserék, hivatali átszervezések, összevonások, törlések, párhuzamosságok és programváltások, rendszerlerobbanások, rendszeres rendszertelenségek egyszerűen megközlíthetetlenné (átláthatatlanná) tették a kiszemelt bázisokat.

Mi több, a gyakori kormányváltásokat is az elhárítás kérte, ilyfomán a gyorsan cserélődő adatkezelők annyiféle módon tárolták az adatokat, ahányan voltak – és kifecsegéstől sem kellett tartani, mert nem volt mit kifecsegni.