Krebsz János: Nem kell lemondanunk

Az én munkám is azt az érzést kelti az emberekben, hogy nem feltétlenül kell elhatárolódniuk a nagy intellektuális és filozófiai kérdésektől.

Stephen Hawking Az én rövid történetem című könyvét olvasom. Korunk egyik legnagyobb gondolkodója, akinek Az idő rövid története című könyvét több mint negyven nyelvre lefordították, és tízmilliók szemléletére van hatása, amikor a világegyetemről gondolkodunk. Hacsak nem divat lett a könyvéből, amit a művelt ember kitesz jól látható helyre a könyvespolcán.

Édesapja kutató orvos volt, és születése idején Oxfordba költöztek, a második világháború éveiben, mert a briteknek a nácikkal volt egy titkos megállapodásuk, hogy Cambridge-et és Oxfordot nem bombázzák, cserébe ők is megkímélik Heidelberget és Göttingent.

Ami a csodálatos ebben, hogy a második világháború minden borzalma közepette ilyenféle megállapodások megszülettek, és működtek. Próbáltam utánakeresni, hogy vajon Churchill és Hitler tudott-e erről, aktív részesei voltak a megállapodásnak, vagy a tudósok nemzetközi összeesküvése áll a háttérben, amely a legjobb koponyák megmentése, megszerzése érdekében felül tud emelkedni az világot éppen elárasztó gyűlölethullám tajtékos felszínén, és valami egész emberiséget érintő jó érdekében tud szövetkezni.

Mert logikus és magyarázható a világháborúk minden borzalma, éppúgy, mint a napjainkban előretörő újbarbárság, amely szakítani akar éppen forradalmi módon a világot behálózó … (nevet nem találok neki, akkora a választék), mindenesetre post-truth, igazság utáni korszaknak nevezgetik azt, ami eljön, s akkor a truth, azaz az igazság korszakán vagyunk túl.

Átlendülőben.

Nagy gazdasági (politikai, migráns, klíma, pénzpiaci…) világválság jelzi a korszakhatárt. A piacok nem oldják meg a helyzetet, a tömegek egyre elégedetlenebbek, tarthatatlanok az elosztási rendszerek, és jelentkeznek azok, akik gyors és fájdalommentes megoldást ígérnek azonnal és radikálisan. Az ellenség legyőzésével, akire csak rá kell mutatni.

Véget ért a liberalizmus korszaka, a tömegek akarata jött el, és azon politikusoké, akik meghallják a sokaság hangját.

Hír és álhír, igazság és hazugság, komoly tudományos eredmény vagy facebookon megosztott népi rákgyógyszer – egyremegy, csak az a fontos, hányan hiszik el, hányan követik, hányan cselekszenek, szavaznak ennek nyomán. S megvannak a gurui, apostolai, véleményvezérei ennek a poszt-korszaknak, akik nagyjából tudják, hogyan lehet az elégedetlen tömegeket terelni, befolyásolni, manipulálni. Rövid távon.

Hosszabb távon nem kell elhatárolódnunk az alapvető erkölcsi kérdésektől, mindenki eldöntheti, hol van számára Cambridge és Göttingen, és tehet azért, hogy ne bombázzanak ott a repülők, mert éppen azon dolgoznak, hogy új gyógyszert találjanak a fülgyulladásra, vagy a tizenhetedik századi skót balladák jelzős szerkezeteiről mondjanak valami olyant, amire eddig nem gondoltunk. Nem kell lemondanunk erről, bármi következzék.

Kimaradt?