Most lehet, hogy sokak előtt nagyon népszerűtlen leszek, de felvetem a javaslatot, hogy ki-ki, anyagi tehetsége meg persze szívjósága szerint havonta járuljon hozzá kevéske pénzzel Traian Băsescu megélhetési gondjainak enyhítéséhez. Legalább is addig, amíg a választások után hatalomra kerülő pártok ígéretükhöz híven nem emelik majd a csillagos égig a nyugdíjakat. Reménykedem benne, hogy sokan vagyunk jószívűek, akik nem sajnálják erre a rövid időre ezt a kis pénzt nyomorgó volt államfőnktől.

Traian Băsescu reménytelen helyzetben van. Nemrégiben is azon kesergett a 940 lejes nyugdíjára panaszkodó kisnyugdíjasnak, hogy hát maga sincs rózsás helyzetben (abban csak 1992-ben faképnél hagyott egykori, három rózsás pártja volt), bizony, az ő nyugdíja is igencsak kevés. A nénike feltehetően beérte volna ezzel a nyugdíjjal, amelyből egész családját mentesíthette volna a munka alól, de erről persze nem esett szó. A nénike ugyan negyven évig az államnál dolgozott, ám a másik kisnyugdíjas is tisztázta, hogy ő egyenesen negyvenöt évet töltött a munka mezejét, szintén állami szolgálatban és lám…

Még jó, hogy nem sírta el magát a pityergésre igencsak hajlamos egykori államfő.

Szidta is a tehetetlen, hozzá nem értő technokrata kormányt, amely miatt például egyszerűen képtelen volt megjavíttatni saját lakásának tetőzetét.

Nos, az biztos, hogy akad bőven hibája ennek a kormánynak is, de én a legkevésbé azt rónám fel neki, hogy Băsescunak gondot okozott az állam által – vagyis az adófizető pénzéből – finanszírozott luxuslakásának kicsinosítása, még komfortosabbá tétele.

A hirtelen közgazdásszá változott hajóskapitány nem vigasztalta meg a nénikét, mert közölte, ha pártja hatalomra kerül, akkor se számítson különösebb nyugdíjemelésre, hiszen erre csakis akkor kerülhet sor, ha rendelkezésre állnak a szükséges erőforrások. Amelyeknek – tudjuk – bevett szokása, hogy Romániában nem igen szoktak rendelkezésre állni.

Traian Băsescu szerint a kormány hibája az is, hogy bár akad munka bőven, sokan nem akarnak dolgozni, munkanélküli segélyből élnek, amelyet viszont elkocsmáznak. És ebben teljesen igaza van – csak hát ez így volt az ő idejében is, így volt az ország nem csak leszeretettebb, de legszorgosabb fiának idejében is (amikor is a találékony román nép megígérte az ötéves terv négy és fél év alatti teljesítését, ami alig hét esztendőbe került), de így volt ez mindenkor ezeken a tájakon.

Sajnos, a munka szeretete és megbecsülése kultúra és neveltetés kérdése, ezt nem lehet törvényileg, még sürgősségi kormányrendelettel sem szabályozni. Romániában feltehetően generációkra lesz majd szükség ahhoz, hogy a mentalitás gyökeresen megváltozzék és a munkaiszony munkaviszonnyá váljék. Addig azért csak emelni kellene a nyugdíjakat, no…

De ne csüggedjünk. Két dologban reménykedhetünk ugyanis. Az egyik az, hogy Băsescu pártja aligha kerül hatalomra a választások után (még az is kétséges, hogy bejut-e a parlamentbe). A másik pedig az, hogy volt államfőnk csak amolyan – ahogyan a románok mondják – „Gică contra” (magyarul talán Ellengyurka). Ezerszer láthattuk már, hogy Traian Băsescu soha semmit nem mond meggyőződésből – talán azért, mert ilyesmije nincs is –, véleménye pedig olyan gyorsan változik, hogy még az áprilisi időjárás is sokat tanulhatna tőle.

Talán most is csak azért nem ígért nyugdíjemelést, mert a többi párt erre tett választási fogalmat. Ha a többiek megszorítással kampányolnának (persze, ki olyan hülye?), akkor alighanem beígérné a nyugdíjak megháromszorozását.

Szerencsére azonban – mint mondotta – az egykori államfőként kapott pótjárandóságából valahogy mégis eltengődhet.

Hááát… Gondolom, vagyunk egypáran, akik bizony összedobtuk volna neki a mindennapi kenyérnekvalót, cserébe azért, hogy ne legyen tíz éven át az ország elnöke…

Fotó: jurnalul.ro