Meddig nőhet az olajár? – Egyelőre távol vagyunk a történelmi árcsúcstól és a legdurvább ársokktól is
Az első igazi olajválság idején rövid idő alatt négyszeresére nőtt a világ legfontosabb energiahordozójának az ára.
Február 25-én 75 dollár körül volt a Brent nyersolaj világpiaci ára, a normál benzin literje átlagosan 8,24 lejbe, a gázolajé pedig 7,95 lejbe került a hazai kutaknál. Akkor még semmi jele nem volt, hogy három nappal később Izrael és az Egyesült Államok lecsapnak Iránra, aminek hatására az egekbe szökik a kőolaj világpiaci ára, aminek a hatása rövid időn belül a benzinkutaknál is éreztette a hatását.
Április 15-én a déli órákban májusi szállításra 96 dollárt kevéssel meghaladó áron kereskedtek a Brent olajjal, a jelentős hazai forgalmazóknál a normál gázolaj kiskereskedelmi ára a 9,58-9,83 lejes intervallumban, a normál benziné pedig 8,72 és 9,10 lej között mozog. Az utóbbi másfél hónapban volt már ennél rosszabb is a helyzet, 110 dollár körüli olajárral, 10 lejnél drágább gázolajjal.
A kőolaj jelenleg 28 százalékkal drágább, mint a háború kitörése előtti napokban, az utóbbi másfél hónap csúcsértéke pedig kb. 47 százalékkal haladta meg az akkori szintet. Bár felpörgeti az inflációt és jelentősen visszaveti a gazdaság teljesítményét, ez a drágulás meg sem közelíti a korábbi olajválságok alatt végbement árrobbanásokat.
Kisebb krízisek az 50-es években is voltak, amikor Mohamed Moszadek miniszterelnök államosította az iráni olajipart, majd a szuezi válság miatt, amikor Izrael, Nagy-Britannia és Franciaország megtámadta Egyiptomot.
A politika bekavart
Az első, a világgazdaságat igazán megrengető krízis azonban 1973-ban, a Jom Kippúr-i háború miatt tört ki. Egyiptom és Szíria megélepetésszerűen megtámadta Izraelt, a céljuk az volt, hogy visszaszerezzék a zsidó állam által korábban elfoglalt Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot. A kezdeti sikerek ellenére a háború mégis Izrael egyértelmű győzelmével ért véget, amiben nagy szerepe volt a nyugati támogatásnak.
Ezt megtorlandó, az arab olajexportáló országokat tömörítő OAPEC, Fejszál szaúdi király kezdeményezésére, 1973 őszén teljes olajembargót hirdetett az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Hollandia és Japán ellen. Az embergót utóbb Portugáliára, a Dél-afrikai Köztársaságra és Rodéziára is kiterjesztették.
Annak ellenére, hogy két tagállam, Irak és Líbia nem csatlakozott az embargóhoz, novemberben az OAPEC kőolajexportja 60 százalékot meghaladó mértékben csökkent. A világpiacon súlyos hiány alakult ki, ami hozzávetőleg 300 százalékkal dobta meg a kőolaj árát. Az embergó bevezetése előtt az energiahordozó hordója b (kb. 159 liter) kb. 3 dollárba került, de rövid idő alatt mintegy 12 dollárra drágult. Mai szemmel utóbbi ár is nevetségesen alacsonynak tűnik, azonban ne felejtsük el, hogy több mint fél évszázaddal korábbi értékekről van szó.
A Britannica enciklopédia adatai szerint a West Texas Intermediate (WTI) nyersolaj átlagára1973-ban még csak 4,31 dollár volt, egy évre rá azonban már 11,16 dollár. Az amerikai dollár 2025-os értékével számolva, vagyis belekalkulálva az azóta eltelt időszak teljes inflációját ez 32,01, illetve 76,24 dollárnak felel meg.
Az embergó miatt üzmanyaghiány alakult ki, egyes nyugati országok kénytelenek voltak ideiglenes tankolási korlátozásokat bevezetni, a robbanásszerű drágulás pedig nagyon felpörgette az inflációt és visszafogta a gazdasági növekedést, elhúzódó stagflációt okozva.
A következő sokk 1979-ben érte az olajpiacot, amikor a sah elmenekült Iránból, utána pedig egy teokratikus diktatúra épült ki az országban. A rendszerváltás, s az azt követő, Teherán elleni nyugati gazdasági szankciók nagyban visszavetették az iráni olajexportot, amit súlyosbított az 1980-ban kitört, Irakkal vívott háború.
1978-ban a WTI hordónkénti átlagára 14,85 dollár volt, ami egy évre rá 32,50, 1980-ban pedig 39,50 dollárra emelkedett. Az inflációval korrigálva ezek az értékek 75,47, 151,51, illetve 162,53 dollárnak felelnek meg, vagyis a kőolaj egy év alatt duplájára drágult.
Egy kisebb krízisre 1990-ben is sor került, amikor Irak lerohanta Kuvaitot, majd egy nemzetközi koalíció felszaabadította a kis olajállamot. A kőolaj ára akkor az 1989-es 21,09 (55,23) dollárról 35,92 (89,91) dollárra emelkedett.
Minedezek a válságok megrendítették a világgazdaságot, másrészt elindították, illetve ösztönözték az energiaforrások diverzifikációját, az energiatakarékosságot, illetve a zöld átállást.
Olajválság háború nélkül
Bármily meglepő, minden idők legmagasabb olajárát békeidőben, 2008-ban jegyezték, akkori értéken 133,93 dollár, inflációs korrekcióval 201,25 dollár volt. Egy évvel korábban 94,62 (147,98) dollárba volt a WTI átlagos ára. Ez a történelmi csúcs a gyorsan növekvő keresletnek és a termelési korlátok miatt azzal lépést tartani nehezen tudó kínálatnak volt az eredménye, aminek következtében 2003-mal kezdődően meredek emelkedésnek indult az olajár. A folyamatnak a 2008-ban beköszöntő pénzügyi-gazdasági világválság vetett véget.
Az aktuális közel-keleti háború egyelőre csak maximum 47, másfél hónapos átlagban hozzávetőleg harmincegynéhány százalékkal dobta meg a kőolaj világpiaci árát, mégis megérezzük a hatását, s a negatív következmények, főleg a konfliktus elhúzódása esetén, súlyosbodni fognak. Belegondolni is rossz, mi történne, ha olyan mértékű árrobbanás következne be, amilyet az iráni rendszerváltás, illetve a 73-as embargó okozott.
Kapcsolódó
Már egy 100 százalékos drágulás is 150 dolláros árat jelentene, a 300 százalékos pedig 300 dollárosat. Utóbbinak nincs realitása, azonban elhúzódás és eszkaláció esetén a szakértők valószínűnek tartják, hogy 180 dollár körüli szintre nőne az olajár. Remélhetőleg ez megmarad a potencialitás szintjén, a gazdaságra, s az átlagember megélhetésére gyakorolt hatása ugyanis pusztító volna.
CSAK SAJÁT
.jpg)