Bogdán Tibor: Szimulálunk
Romániában, ahol mindet csak szimulálnak – a reformoktól kezdve a csupán papírokon használható autópályákon, a kizárólag az alkotmányban és a törvényekben fellehető kisebbségi jogokon át egészen az igazságszolgáltatásig, a plagizált (tehát szintén „szimulált”) doktori disszertációkig – természetesen mindenki a helyén volt és „jól teljesített” a Richter-skálán hetes erősségűre szimulált földrengés alkalmával is.
A földrengést szimulálók szerint a gyakorlat hasznos volt, mivel gyakorlatban is kipróbálhatták a bukaresti Colectiv klubban történt tragikus tűzeset nyomán kidolgozott „új intervenciós beavatkozásokat”. Arról már nem nyilatkoztak, hogy milyen kár, hogy azokat nem jóval előbb dolgozták ki, még a hatvannégy ember életét követelő tűzeset előtt (amikor is rengeteg embert meg lehetett volna menteni), hanem csak most – hogy egy szimulációs gyakorlaton alkalmazzák, ahol emberéletet nem fenyegetett semmiféle veszély. De mondom, szimulálásban mesterek vagyunk…
Belügyi tárcavezetőktől megtudhattuk azt is, amit már évtizedek óta tudunk (aki pedig még nem tudott volna róla, a Colectiv tragédiája megvilágította számára), hogy a szimulált mentőakciókban „számos zavar mutatkozott meg”, amelyek viszont a Colectiv esetében nagyon is valósak voltak. Így kiderült (ami szintén nem volt újdonság), hogy a Bihar megyéből Iaşi-ba elindult mentőcsapatnak tizenkét órájába tellett, amíg megérkezett célhelyére. Na ja, milyen gyorsan haladhat a mentőcsapat „szimulált autópályákon”?
A hivatalosságok számára viszont ez hatalmas felfedezés volt, mert – amint azt a belügyminiszter is kifejtette – eddig fogalmuk sem volt, hogy a katasztrófaelhárító egységeknek mennyi időre van szükségük ehhez. Most viszont megtudhatták, hogy az ország egyik felében katasztrófa esetében aligha számíthatnak az ország túlsó felének azonnali segítségére. Ehhez viszont szükségtelen volt hatezer embert, 680 műszaki eszközt és az egész országot mozgósítani, elég lett volna, ha megkérdeznek bárkit, aki gépkocsival kimerészkedik a túlzsúfolt és kátyúkkal teletűzdelt országutakra.
Aztán arra is fény derült – ami a tűzbiztonsági felszerelések lerakatának segédraktárosa számára is hosszú idő óta világos volt –, hogy a romok alá került emberek felkutatásához egyetlen ilyenfajta berendezés áll a rendelkezésre. Országos szinten! Meg is jegyezték a hivatalosságok, hogy ezzel az egy berendezéssel bizony nehéz lesz felkutatni az áldozatokat.
A belügyminiszter a gyakorlatot már csak az azért is hasznosnak tartotta, mivel most már gyakorlatból is megtudhattuk mindazt, amit eddig csak elméletben. Mi pedig csak sajnálhatjuk, hogy ennyire nem hisz az elméletekben, mert hát ellenkező esetben rengeteg pénzt, idegességet, a feje tetejére állított közlekedést is megtakaríthattuk volna.
A legjobb dolog az, hogy a gyakorlat után az illetékesek arra is rájöttek, miszerint földrengés idején az emberek nem igen ülnek a számítógép előtt, hogy a Facebookon és a Twitteren értesüljenek a teendőkről, így tehát más rendszeren keresztül kell majd kommunikálni velük. Arra már nem derült fény, hogy mi s lenne ez a „más rendszer”, különös tekintettel arra, hogy nagyobb földrengések alkalmával az áramszolgáltatás is rendszerint megszakad.
No de mindegy, a lényeg az, hogy a hiányosságok kipipálva. Természetesen szimulált gyakorlatról lévén szó, egyelőre csupán papíron.
Az pedig már csak amolyan „couleur locale”, hogy Iaşi megye egyik településén egy nő több mint négy órán át feküdt eszméletlenül az úton, mert a mentőalakulatok éppen a szimulációs gyakorlattal voltak elfoglalva.
Fel is merült bennem a kérdés: vajon mi történt volna, ha a gyakorlat idején valóban bekövetkezik a hetes erősségű földrengés? Aztán rájöttem: semmi. Vagyis hát pontosan ugyanaz, mint rendes körülmények között: folytatnák a szimulált mentőakciót…