A pártos politikának el kell tűnnie az iskolából; az oktatásnak szüksége van ugyan politikai támogatásra, de nincs szüksége politikai szempontok szerint kinevezett iskolaigazgatókra – mondotta technokrata miniszterelnökünk.

Bölcs gondolat, lehetetlen nem egyetérteni vele. Éppen ezért örömmel vettem az iskolaigazgatók új szempontok szerint meghirdetett versenyvizsgájának tesztkérdéseit, amelyeket – talán nem véletlenül – egy okos és szakmájához értő (mellesleg pedig fölöttébb csinos) pszichológusnő küldött meg nekem. Így végre rájöhettem, mit is kell tudnia a 21. század Romániájában egy hamisítatlan iskolaigazgatónak.

Hát először is, a jövendőbeli dirinek öt-öt változatban elhelyezett mindenféle figurákról (háromszögek, négyszögek, szék- meg botformájú alakzatok, F- és J-betűk, meg egyebek) meg kell állapítania, hogy a változatok közül melyik azonos a megadott mintával. A kísérő szöveg szerint a tesztrácsnak ebből a részéből kiderül, hogy a majdani suliigazgató „mennyire képes felismerni az alakzatok közötti különbségeket”.

Nem könnyű feladat, ilyesmivel a Füles rejtvényújság gyermekoldalain találkoztam kölök koromban, és akkor is nagyon figyelnem kellett a megoldásnál. Ezért néhány példához a szerzők megoldást is közöltek, hogy a direktor úr tudja, mihez tartsa magát, ellátva azzal a hasznos útmutatással is, hogy a helyesnek talált ábra számát mindig a válaszok kellő sorába írja be, magyarán, hogy például a jónak talált háromszöget nehogy a négyszöges példához biggyessze. Hát igen, igazgatói vizsga, figyelni kell…

Vannak aztán a „szöveges” feladatok. Ehhez is példát adnak, amely így hangzik: miben hasonlít egymáshoz a kés és a kanál. A lehetséges válaszok pedig a következők: A. különböző a formájuk; B. a kés veszélyesebb, mint a kanál; C. mindkettővel levest esznek (!!); D. mindkettő egy kilónál könnyebb; E. mindkettőt evésre használják.

A tesztrácsok szerzői most is megértőnek bizonyulnak, és az ezúttal is részletes megfejtést adnak, eszerint: „az A. és a B. válasz nem helyes, mert nem hasonlóságot fejez ki. A C. válasz általában nem igaz (ezek szerint speciálisan igen, azaz késsel is kanalazhatunk levest). A D. válasz igaz, de nem ez a legfontosabb hasonlóság, az E. válasz a helyes”, tehát mindkét evőeszközt evésre használják. A szerzők segítsége nélkül órákig törhettem volna a fejem a megoldáson…

Persze sokkal változatosabbak lehettek volna a lehetséges válaszok, ha a feladatnál mondjuk kínai evőpálcikák szerepelnek, rákérdezhettek volna arra, hogy körmöst adnak-e velük a rosszalkodó direktor úrnak, kínai műbambuszból vagy rozsdamentes fémből készülnek, hogyan lehet ezekkel a vacakokkal enni, használják-e karmesterek zeneművek vezénylésére, feldugják-e az ilyen tesztek szerzőinek stb.

Aztán következnek, immár megfejtés nélkül a. Például: mije van a szamárnak: istállója, patkója, patája, sörénye, lószerszáma? (Megfejtés és a szamár nemének közlése híján én inkább erre az utóbbira saccolok, persze, csakis a hím szamárról van szó). Vagy: mije van a folyónak: hala, hídja, hajója, vízküszöbe, medre?

Újabb kérdés: ha a „kis” a „nagy” ellentéte, akkor a rövid: a hosszú, a távoli, a széles, a vastag vagy pedig a sovány ellentéte?

Továbbá: miben hasonlít egymáshoz a sízés és az úszás? Lehetséges válaszok: egyiket télen, a másikat nyáron űzik; nem mindenki szereti; mindkettő hasznos; mindkettő versengésre késztet; mindkettő sportág.

És csak még egyet engedtessenek meg a hosszú kérdéssorból: mi a közös a zokniban és a kesztyűben? A szerzők szerint ezek közül lehet választani: a zoknit lábon, a kesztyűt kézen viselik; párban árusítják őket; ruházati cikkek; ugyanabból az anyagból készülnek (elegáns embernél még az is lehet, hogy igen); a zoknit a kesztyű előtt veszik fel (szerintem általában igen, ha csak nem akarunk kesztyűs kézzel bánni a zokninkkal).

Az oktatási tárca szóvivője szerint a tesztkérdéseket kidolgozó bizottság tagjainak névsora nem nyilvános. (Érthető, hogy nem kívánnak maguknak túl nagy reklámot). Azt viszont elárulta, hogy az „országos vizsgát” az érettségi szellemében képzelték el. (Bár azért, tételtől függetlenül, egy iskolaigazgatónak csak többet kellene tudnia egy érettségiző diáknál).

Régen érettségiztem, nem tudtam, hogy ennyire megnehezítették a tételeket, csakis ez magyarázhatja, hogy a tesztrácsnál az igazgató-jelöltek húsz százaléka megbukott!

Pedagógusok szerint azonban a tesztrácsnak nincs semmilyen szerepe az igazgatók kinevezésénél, az legfeljebb a vizsga „törvényesítésére” szolgál (egyenlő feltételek minden jelölt számára). A döntő tényezőt ugyanis a vizsga következő része, az önéletrajz „értékelése” valamint a félórás „interjú” képezi, amely viszont tág teret ad a szubjektivitásnak, főleg, hogy a bizottság tagjai a helyi tanácsok oktatáshoz nem feltétlenül értő tagjai is. Így aztán a direktor urak továbbra is a pártkliensek, a minisztérium pártfogoltjai közül kerülnek ki. Mondom, a pedagógusok szerint. Vagyis nagyjából ugyanazok lesznek az „új igazgatók”, akik eddig is sorozatban produkálták „az új értelmiséget”: a IX. osztályba is nehezen bejutó, az érettségin nagyszámban elhasaló tanulatlan tanulókat.

A minisztérium szóvivőjétől azt is megtudhattuk, hogy a tesztrács az iskolaigazgatótól elvárt „kognitív ismeretek” felmérésére szolgál. A román törvények szerint azonban a kognitív ismeretek felmérését kizárólag a klinikai, neveléslélektani, iskolai tanácsadásra szakosodott pszichológusok végezhetik el, az oktatási tárcának ehhez egyszerűen nincs törvényes joga.

Az valóban jó dolog, ha az iskolai direktor nem késsel áll neki a levesnek, tudja, mije van a szamárnak, hosszú álmából felverve is megmondja, mi a rövid ellentéte, a zoknit pedig nem a kezére húzza (holott ezzel igazán jó hangulatra deríthetné az osztályt)…

A többi pedig már nem lényeges. A többi már csak összeköttetésen (magyarul: protekción) múlik.