Romániában három kormányra volt szükség a gazdasági gyarapodás elmaradásához, amit végül is a Boc-, az Ungureanu, továbbá az inkább csak a választások előkészítésére és megnyerésére koncentráló Ponta első kabinetjének sikerült végül is összehoznia. Nem tudni, miért kellett mindehhez ennyi kormány, amikor ezzel a feladattal éveken át sikerrel megbirkózott (sorszámától függetlenül) a Boc-kormány is...

Az viszont tény, hogy az új esztendőbe ugyanazzal a meddő, hatástalan közigazgatással mentünk át; csakis az infláció által megnövelt bruttó nemzeti össztermékkel; a veszteséges állami nagyvállalatok élén a magánmenedzsment 2013-ban is csak elhessegetésre való gondolat – amiről legfeljebb a Nemzetközi Valutaalap romániai látogatása alkalmával esik szó; és semmit sem tettünk a gazdaságot megfojtó feketepiac ellen. A politikai osztállyal pedig – az eredeti választási törvény által bejuttatott second-hand politikusokból álló új parlamentet látva – úgy kell tennünk, mint a halottakkal: jobb hallgatni róluk.
Így aztán a tavalyi év ugyanúgy elveszett, mint 1989 után bármely más év. Az utóbbi esztendőkben pedig a Boc-kormányok költségvetése inkább a csodákban bízó ember kívánságlistája volt, amelyet kormányzás rövid idejére jobb híján átvett az Ungureanu- és a Ponta-kabinet is.

Aligha van még olyan állam a világon, amelyben a kormány, bejelentve a sajnálatos gazdasági hanyatlást, nyomban máris béreket emel, arra gondolva, hogy a gazdasági válságot majd valahogy megoldja a fogyasztás növekedése. Elvileg ez igaz lehet, hiszen a fellendülés egyik fontos kulcsát valóban a fogyasztás jelenti. Csakhogy Romániában a néhány lejjel megemelt fizetések is a legkisebbek közül valók uniós szinten – az árak viszont már ott vannak az élvonalban. Ráadásul a fizetések nyári kiegészítését semmissé tette a gyenge mezőgazdasági év.

A megoldást természetesen a tényleges beruházások jelentették volna, amelyeket Boc el is képzelt – csak sajnos nem létező pénzekből. A kabinet az Európai Uniótól lehívott összegekből gondolta el a nagy befektetéseket, holott jól tudta: az ország ötödik éve az utolsók között van ilyen szempontból is, hiszen éppen ez az oka annak, hogy az unió befagyasztja a különféle programokra szánt összegek folyósítását.

A beruházási program ezek után már tisztára úgy festett, mintha Bocék egy általuk kitalált új játékfajtát, a válság-capitalyt játszották volna. Így aztán az már csöppet sem számított, hogy a Ponta-kormány levágott a képzeletbeli beruházásokból: legfeljebb kevesebb semmire sem váltható zsetonnal folytatják az előző kormányok által félbehagyott játékot.