Forró ősz és még forróbb december vár politikusainkra, akiknek a legfőbb gondja ezekben a hónapokban az, hogy megtalálják helyüket valamely párt választási listáján. Az új parlament ugyanis már nem lesz annyira népes, mint a mostani, többen is hoppon maradnak tehát, arról pedig már nem is beszélve, hogy a bukaresti klubban történt tragikus tűzeset után a pártok szükségét látják a megújulásnak, a régebbi politikusok leköszönésének, új politikusok futtatásának. Legalább is nyilatkozataikban, de azért már ez is eléggé félelmetes lehet számukra…

Az biztos, hogy az új palamentben már nem lesz helye minden jelenlegi honatyának, így közülük sokan mostanság új helyüket keresik a politikában.

A pártokban tehát nagy a nyüzsgés, mindenki igyekszik bejutó helyekre kerülni a listákon, hiszen a kimaradók számára a „forró választási december” után már igencsak zordon lesz nem csupán a tél, hanem minden más évszak is.

A Nemzeti Liberális Pártban ádáz harc folyik a két ellenséges szövetséges (vagy szövetséges ellenség?), a nemzeti liberálisok és a demokrata liberálisok között a parlamenti helyekért, amelyeket állítólag még a technokratákkal is meg kellene majd osztaniuk. Igaz, ez esetben az egymást egy kanál vízben megfojtani képes „kétfajta liberálisok” egy emberként összefogtak: megrendelt közvélemény-kutatásaik a megrendelt eredménnyel zárultak, miszerint a régi párttagokra sokkal többen szavaznának, mint a technokrata miniszterekre. Hááát – közvéleménykutató intézete válogatja…

Ám kivételnek is lennie kell, a kivétel pedig nyilvánvalóan a miniszterelnök, Dacian Cioloş akit a liberálisok mindenképpen miniszterelnöknek szeretnének a következő kormányban is. Ami nem csak a közvélemény-kutatások pártatlanságra utalna, de egyben azt is jelzi, hogy a liberálisoknak egyszerűen nincs megfelelő emberük a kormányfői tisztségre. Utóbbi ok miatt liberálisék nagyon szeretnék, ha Cioloş belépne a pártba, ám a technokrata kormányfő legnagyobb bánatukra semmiféle pártba nem hajlandó belépni. Legalább is egyelőre.

A szociáldemokrata pártban a nyüzsgésen kívül a kételyek is nagyok, hiszen nem igen tudják, kit jelöljenek kormányfőnek, annak ellenére, hogy a jelenlegi valamint a volt pártelnök, Liviu Dragnea és Victor Ponta alig titkolt vágya, hogy megpályázza a tisztséget. Ám Liviu Dragneát felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, a volt pártelnök, Victor Ponta ellen is bűnvádi eljárás indult. Liviu Dragneát ez a tény önmagában nem zavarná, azt viszont tudja, hogy jelenlegi helyzetében (meg úgy, általában is) az államfő, Klaus Iohannis aligha fogja őt kinevezni a kormány élére. De Dragnea biztosra veszi, hogy pártja megnyeri a választásokat, sőt, szövetségesükkel, Călin Popescu Tăriceanu pártjával jelentős többségre tehetnek szert. Ebben az esetben viszont Klaus Iohannist kényszerhelyzetbe hozhatják. Ha pedig az államfő valamilyen ügyes megoldással (ami nem igen jellemző rá) mégsem soraikból nevezne ki miniszterelnököt, akkor akár a tisztségéből történő felfüggesztésig is elmennek.

Csakhogy Călin Popescu Tăriceanu is hadilábon áll az igazságszolgáltatással, hírek szerint pedig már a szociáldemokrata pártelnök is szabadulni szeretne tőle valahogy.

A kormányfői tisztségre pályázó Victor Pontának nincs valamirevaló funkciója a Szociáldemokrata Pártban, az utóbbi időben viszont igen furcsa kijelentésekkel hívja fel magára a figyelmet, arra várakozva, mikor áldozik le a pártelnök csillaga, amelynek az utóbbi időben az igazságszolgáltatás szabja meg (hanyatló) pályáját.

Azt nem lehet tudni, hogy a volt kormányfő vett-e példát a volt államfőről, vagy Traian Băsescu utánozza Pontát, tény, hogy utóbbi is mindenhez hozzászól, véleményt nyilvánít, így próbálva valahogy a politikai élet középpontja felé közeledni a politika kültelkéről, avagy „csenturájáról” (a kifejezés Traian Băsescu szabadalma).

Ami Traian Băsescut illeti, maga sem vetné meg a miniszterelnöki tisztséget, bár államfői mandátuma végén kijelentette, hogy kisebb politikai tisztség már nem igen érdekelné. Jelenleg viszont zsebpártocskája élén kormányalakításról csak akkor hajlandó tárgyalni, ha pártja – vagyis hát saját maga – kapja meg a miniszterelnöki tisztséget. Most abban reménykedik, hogy pártjába olvasztva az Országos Szövetség Románia Haladásáért tömörülést a parlamentben akár a mérleg nyelve is lehet (már ha bekerül a parlamentbe).

Csakhogy erre a pozícióra jó néhány más, aprócska párt is pályázik. Nagyrészük – akárcsak Băsescu pártja – a pártvándorokra számít, azokra, akiknek nincs esélyük arra, hogy bejutó helyre kerüljenek pártjuk listáin, vagy akiket pártjuknak bűnvádi dossziéik miatt már nincs merszük jelölni. Egyiküknek sincs reális esélye az öt százalékos bejutási küszöb elérésére. Arra pedig pláne nincs, hogy ha netán be is jutnak a parlamentbe, kormányszövetséget köthetnének-e a két nagy párt valamelyikével. Doktrína híján az teljesen mindegy, hogy melyikkel.

Arról nem is beszélve, hogy miután mind a szociáldemokraták, mind pedig a liberálisok határozottan állítják, hogy nem kívánnak kormánykoalícióra lépni egymással, igen nagy a valószínűsége annak, hogy közösen kormányoznak majd, mind a szociáldemokraták, mind a liberálisok, mind pedig Klaus Iohannis megelégedésére.

Hogy a választók mennyire lesznek elégedettek? Arra a pártok soha nem gondolnak. Arra a választónak kellene gondolnia. Tessenek majd – ha nem is forradalmat csinálni, de legalább – mindezen eltöprengeni a szavazófülkében…