Ambrus Attila: Tanévnyitó, ahogy megszoktuk

„Miniszter Educa lete és az Országos Tudományos Kutatási, Mircea Dumitru részt hétfő szeptember 5 együtt román elnök Klaus Johannis, a román zászló emelése ünnepségen CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet). Az esemény, amely részt vesz az elnök az Országos Tudományos Kutatási Hatóság, Mihai Dima kerül sor a CERN genfi, kezdve 10:50 (GMT)” – ezt a hírt és hasonlókat olvashatott a tanévnyitást megelőző héten az erdélyi magyar, aki az Oktatási Minisztérium hivatalos honlapján szörfözött.

Akár vicces is lehetne a guglis-bugris csíny, ha nem lenne felháborító, hogy hasznos információk helyett valamiféle magyar szavakból összerakott halandzsát posztoltak a minisztérium illetékesei, amely közelebb áll a nyelvi tohuvabohuhoz, mint értelmezhető szöveghez. S közben azt gondolhatták, ezzel teljesítették is a kisebbségi nyelvek védelmét szolgáló – Románia által is ratifikált – charta előírásait.

Ez a történet nem áll távol attól, amit az Oktatási Minisztérium több mint negyed százada hagyománykényt folytat: látszatmegoldásokat kínál a felmerülő problémákra.

Hagyomány az is, hogy – mint az alkoholista férfi, aki mit sem törődik családjával, ám március nyolcadikán rózsacsokrot visz – a politikusok, önkormányzati vezetők a tanévnyitón a pedagógusok és a gyerekek felé fordulnak, és plakátarccal szóvirágcsokrokat nyújtanak át, néhányat választóik – szülők, nagyszülők – felé is dobálva.

Emblematikus jelenete ennek a kétszínűsködésnek Voluntari község polgármestere, aki, hogy jobban lássák, egy iskolai pad tetejére állt, onnan szónokolt a példa erejéről. Bizonyára néhány tanító néni, osztályfőnök, s a latin tanár el is magyarázta a nebulóknak, hogy iskolapadra nem állunk, Quod licet Jovi, non licet bovi. S talán nem is jutott el a tudatukig, hogy a hazai oktatás rejtett, ám tetten érhető célja nem az, amiről a Jupiterek beszélnek. Nem az, amit Klaus Iohannis államfő vázolt, miszerint a tanulásnak a sikerhez vezető úttá kell válnia. Mert egyelőre a populizmus és a demagógia vezet a sikerhez. Az a populizmus és demagógia, amellyel az államfő arra kérte a hatóságokat: intézkedjenek, hogy ne legyenek többé egészségügyi engedély nélküli iskolák. Jelenleg 4200 iskolának nincs egészségügyi és/vagy katasztrófavédelmi felügyelőségi engedélye. Többek között azért, mert a katonai kiadásokra vonatkozó döntésekkel ellentétben Klaus Iohannis sohasem szólította fel a pártokat, hogy érvényesítsék azt a lassan egy évtizedes törvényt, amely kötelezi a kormányt, hogy a bruttó nemzeti össztermék hat százalékát fordítsák az oktatásra. Noha az oktatás reformját prioritásként megjelölő Klaus Iohannis tudhatná, hogy az iskolázás növeli az egyén termelékenységét és keresetét, csökkenti a munkanélküliséget.

Ám a politikai elit célja valószínűleg nem ez. Sokkal inkább arra a lehetőségre figyelnek, miszerint az oktatás elsődleges feladata a társadalmi osztályok újratermelése, akár azzal a kockázattal is, hogy minél inkább úgy szerveződik az oktatás, hogy újratermelje a társadalom osztályszerkezetet, annál inkább gyengül annak a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása. Magyarán a tudatlan bovit kell állandóan újraképezni, lehetőleg szélesíteni a (meg)vezethető réteget, ez ugyanis a Iohannis által évnyitó beszédében megjelölt korrupcióval, nepotizmussal, furfanggal felkapaszkodott politikusi osztály uralkodásának a fenntartását szavatolja.

Hogy mennyire nem gyermek- és oktatásközpontú nemhogy az oktatás, de még a tanévnyitó sem, álljon itt egy kezdő brassói tanár Facebook bejegyzése:

„Mit tanul a gyerek a tanévnyitón?

1. A Kedves gyerekek! megszólítást akkor használjuk, amikor csupa olyasmi hangzik el, amit a gyerekek nem értenek.

2. Az értékvesztett világban olyan az értéket keresni, mint a tűt a szénakazalban.

3. A Föld nevű bolygó legnagyobb problémája, és onnan tudjuk, hogy jön a világvége, hogy a gyerekek telefont visznek az iskolába.

4. Az iskola az a hely, ahol több a projekt és a partnerszerződés, mint a gyerek.

5. Az elhangzó mondatokban legalább hatszor benne kell legyen az eredmény szó.

6. A tanár–diák kommunikációs csatorna kódja: Psssssssszt! Csendet!

7. Arany János tévedett: Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,/ Átlagot javítni mindég, minden körülményben.”

Stimmel! Azaz mégsem!

Talán Dacian Cioloº kérése volt a legfontosabb üzenet. A miniszterelnök azzal fordult a diákokhoz, hogy ne dőljenek be azoknak, akik azt próbálják bebizonyítani, hogy iskola nélkül is lehet boldogulni. „Az oktatás a legjobb út, de a legnehezebb is. Éppen ezért arra kérlek benneteket, hogy ne mindig a könnyebb utat válasszátok, még akkor sem, ha a tanulás, az erőfeszítés útja áldozatot követel. Ne feltétlenül csak a jó jegyek érdekeljenek, inkább tanuljatok, és értsétek meg, amit elsajátítottatok. (...) Mert előbb vagy utóbb csak amit megtanultatok és elsajátítottatok, biztosít járható utat az életben” – hangsúlyozta a kormányfő.

Ha ez így lesz, amikor ez így lesz, akkor talán már nem fogadja morajló egyetértés – mint szombaton Sepsiszentgyörgyön, a magyar iskolák tanévnyitóján – azt a középiskolás diák által megkockáztatott felvetést, hogy ma sem diák, sem tanár nem szeret iskolába járni.

Fotó: oradereligie.wordpress.com

Kimaradt?