Szőcs Levente: Miért szavazok igennel
Nem érdekelnek különösebben a jövőbeli volt elnökök lakhatási körülményei, és nem hatnak meg a kampány utolsó pillanataira tartogatott „nagy dobások" (lásd Victor Ponta szerdai ingatlanügynökösködése), viszont nem szeretném, ha Traian Băsescu újabb állami villát kapna.
A törvény szerint a volt államfőnek holtáig jár protokoll lakás, testőr stb., hacsak nem meneszti a nép idő előtt. Messze nem ez a legfontosabb érv, de mindenképpen ott lebeg majd a szemem előtt, amikor július 29-én a pecsétet kézbe veszem. Băsescu már odaadott magának egy villát főpolgármester korában –érje be azzal!
Igennel szavazok, mert utálom, ha hülyének néznek. Ha megpróbálják úgy beállítani, hogy mindenki, aki fehéret hord, Traian Băsescu támogatója, miközben hetek óta negyvenfokos hőség van. Hogy aki nem szavaz a referendumon, az Traian Băsescu felhívására marad távol. (Úgy tudtam, hogy csak Szász Jenőnek és Toró T. Tibornak van széles, otthonülő támogatói tábora...)
Igennel szavazok, mert Traian Băsescu valóban megsértette az alkotmányt. Ha azt mondom, hogy sorozatosan, keveset mondok, mert Traian Băsescunak alapvetően a habitusa alkotmányellenes.
Igennel szavazok, mert Traian Băsescu ugyanabba a politikai családba tartozik Angela Merkellel. Miért baj ez? Azért, mert Traian Băsescu csakis akkor tartozhat egyazon politikai családba a német kancellárral, ha semmibe veszi az alkotmányt. Az egykori Demokrata Párt, a mai PDL 2005-ben vált ki a Szocialista Internacionáléból, és csatlakozott az Európai Néppárthoz, amikor Traian Băsescu már Románia elnöke volt.
Hogyan lehet Băsescu mégis tagja az Európai Néppártnak, amikor az alkotmány szerint nem lehet párttag, és utoljára egy szocialista formáció tagja volt? Elvileg és jogilag Traian Băsescu sehogy se lehetne néppárti. Sőt az alkotmány szelleme azt is megkövetelte volna tőle, hogy ne csak párt nélküli legyen, hanem pártatlan is. Így láthatná el egy elnök a legfontosabb feladatát: lehetne közvetítő az állam alapintézményei között.
Ennek az elvárásnak Băsescu nem tudott eleget tenni, a Demokrata-Liberális Párt de facto elnökeként viselkedett. Megjegyzem: azoknak az európai politikusoknak a lelkes bólogatása mellett, akik mostanság a romániai alkotmányosságért aggódnak. (Apropó: hol voltak, amikor Pontáék olyan választási törvényt fogadtak el, amely kétharmados többséghez juttatta volna a Szociálliberális Uniót?)
Igennel szavazok, mert utálom, ha rám akarnak ijeszteni. Ha lehallgatják a telefonomat. Nincs titkolnivalóm, de hadd válasszam meg én, kivel osztom meg a gondolataimat, ha már demokrácia van.
Igennel szavazok, mert szeretném, ha megtörne a „hallgatás törvénye". Ami arról szól, hogy „te nem bántod az én korruptjaimat, én nem bántom a tieidet". Ezért helyeslem (bár emberileg sajnálom, ahogy Traian Băsescu is) Adrian Năstase bebörtönzését: mert jó alap az említett gyakorlat megszüntetéséhez.
Pontáékban forr a bosszú, de ki tudja, kitart-e a 2014-es választásokig, amikor Băsescu elnöki mandátum és immunitás nélkül marad? Sokkal valószínűbb, hogy addig ugyanarra a következtetésre jutnak, amire elődeik: hogy senkinek sem jó, ha az egyik garnitúra leszámol a másikkal. Már az állampolgárt leszámítva, természetesen...
Igennel szavazok, mert utálom a „legalább" kezdetű mondatokat a politikai elemzésekben és diskurzusban. Adrian Năstasénak diktatórikus beütései voltak, nem kedvelte különösebben a sajtószabadságot, és az ingatlanokhoz fűződő aspirációi sem mindig igazodtak a közalkalmazotti bérezéshez – de legalább bevitte Romániát a NATO-ba, és lezárta az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat...
Traian Băsescu megsértette az alkotmányt, de legalább nem nagyon... Modortalan, szeszélyes, kisstílű, korrupt és nepotista, de legalább reformer... Mintha szükségszerű lenne, hogy aki ezzel az országgal jót akar tenni, annak feltétlenül tolvajnak, iszákosnak, szélhámosnak kell lennie!
Egyáltalán nem szükségszerű, és ezt nekünk minden adandó alkalommal el kell mondanunk. Július 29-e ilyen alkalom.