Nem ért meglepetésként, hogy a téli napfordulón elmaradt a világvége.

Van, aki hálával tekint vissza, van, aki haraggal, a legtöbb emberben pedig öröm és düh kavarog. Azok, akiket ma régimódiaknak, maradiaknak aposztrofálnak a piaci verseny mindenhatóságára esküvők, az emberi szolidaritás szükségességét tagadók, az emberi beszéd és a párbeszéd lehetőségéért könyörögnek.

Legyen, ha nem is mindig egyetértés, de legalább megértés a családban, s a tágabb közösségben egyaránt – kérik, mert úgy érzik, csak ez szavatolja, hogy el ne vesszünk. El ne vesszünk a globalizálódó faluban, a szekularizálódó világban.

Száműzni kell a gyűlölet hangjait, amelyek mesterséges uszítás folytán betöltik az ünnepi éjszakákat is! – írta 1990-ben Sütő András. S azóta is csak óhajtó módban írhatjuk le e mondatot.

Ami azt a látszatot kelti, hogy semmi sem változott. Pedig dehogyis nem! Rossz fordulatot vett a sorsunk.

Sütő a véres márciusi események után a más népek magyarellenességének apadásáért fohászkodott. Az elmúlt év pedig arról győzött meg, hogy senki nem gyűlöli jobban a magyar embert, mint a másik magyar. A baráti körökben, a sajtóban és legfőképpen a közösségi médiában, a Facebookon a 'hülye', az 'áruló', a 'kommunista' és a 'fasiszta' a legtöbbször használt és a legkedveltebb jelző volt. Természetesen a más magyarokra aggatva. Magyarországon és Erdélyben is.
A politika, amely a görög filozófus szerint a közjó megvalósításának az eszköze, a közgyűlölet szításának eszközévé degradálódott.

Arra jó viszont az év fordulója, hogy kidobjuk az ablakon mindazt, amiről meggyőződtünk, hogy rossz volt. Olaszországban újév napján megszabadultak minden megunt dologtól, az utcára repült a régi technika, bútor, a kacat.

Arra is alkalmas az évforduló hete, hogy szembenézzünk magunkkal,
felismerjük bűneinket. Megkongassuk a lélek harangját. Japánban nem csupán jelképesen, de valóságban is 108-szor ütötték meg a harangokat, minden egyes harangütés egy-egy bűnnek felel meg. Összesen hat bűnünk van a japánok szerint: a mohóság, a butaság, a harag, a könnyelműség, a határozatlanság és az irigység. Minden egyes bűnnek 18 fokozata: 108 harangütés.

Mohóság, butaság, harag, könnyelműség, határozatlanság és irigység mérgezte életünket tavaly. Sokan megunhattuk. Hát dobjuk ki!

Tartsuk meg, ami jó volt. Az összetartozás parancsát és érzését, a jólelkűséget és önzetlenséget, a bölcsességet, a felelősségvállalást, a határozott kiállást.

A jelen folytatódik! Ezért az sem ért meglepetésként, hogy – talán csendesebben, fáradtabban – mint máskor. ránk köszönt az Úrnak új, 2013. esztendeje.

Sokan fürkészik, mert mindenki szeretné tudni, hogy mit hoz. Nagyobb nyugalmat, több sikert, mélyebb szeretetet, kevesebb civódást, kudarcot, kétséget, mint az elmúlt év? Vagy egyszerűen csak jobb lesz, mint az eljövendő? És már ez is elegendő ok arra, hogy örüljünk, mosolyogjunk, mert holnap rosszabb lesz.

Asztrológusok, sámánok, numerológusok ismét alkalmat találtak arra, hogy kéretlenül is riogassanak. A számmisztika rajongóinak bőven van muníciójuk, hiszen 2013 lesz 1987 óta az első év, amelynek számjegyei mind különbözőek. Az év első két és utolsó két számjegyének összege ráadásul 33. Ami úgynevezett mesterszám. Ilyenkor – mondják a misztikusok mindenkivel történik valamilyen jelentős, meghatározó esemény, így vagy úgy mindenki megtapasztalhatja a keresztre feszítést. Éppen ezért sokan – a zavaros helyzetek, bizonytalanságok okán – valamilyen függőségbe menekülnek.

Ráadásul az idei év a 13! A tizenhárommal kapcsolatos babonáknak se vége, se hossza. A 13-astól való rettegésnek tudományos neve is van: triszkaidekafóbia.
Mindezek ellenére 2013 semmivel sem ígérkezik különösebbnek, mint az elmúlt évek. Lesz sok tucat hétköznap, amelyekben helyt kell állni. És lesz néhány ünnep. Egynémely közösségi. Egynémely családi. Lesznek magányos szenvedéseink és együttes örömeink. Apró sikerek és hatalmasnak érzett bukások úgy váltják majd egymást, mint a meteorológiai frontok.

Akár hiszünk, akár nem – mint e sorok írója – a számmisztikában, tekintsük mégis szerencsésnek a 2013-as számot. Hiszen megértük! Hiszen megélhetjük.

Dolgozhatunk, alkothatunk, szerethetünk, óvhatjuk azokat, akiknek segítségre van szükségük, közösséget vállalhatunk azokkal, akiknek támaszra.

A havasokon tündöklő fényben, a fűszálon hintázó bogárban, a novemberben szabad szemmel is látható üstökösben felfedezhetjük a teremtés csodáját. Semmi okunk nincs hát arra, hogy ne legyünk – az ókori egyiptomiakhoz és görögökhöz, hasonlóan – triszkaidekafilok, azaz azok közül valók, kik szeretik a 13-ast. Akik megállnak és mosolyognak a 13. lépcsőfokon, akik elégedetten nyugtázzák, hogy 13 perc múlt el dél óta, akik – mint én – a 13-as lakásban élnek családjukkal.

Mi, mindannyian, akikre ráköszöntött az új évezred első tizenhármas sorszámú esztendeje.