Bogdan Olteanu lebukott. Nem kizárt, hogy közéleti, politikai pályafutásának ezzel befellegzett (bár azért vannak az ilyesmire ellenpéldák is), egymillió eurós csúszópénze azonban – az adóhatóság tehetetlenségét ismerve – feltehetően megmarad (a többi mellett). Ebből a pénzecskéből akár bukott politikusként is elboldogulhat majd.

Korrupt politikusok világszerte vannak. Minálunk, a kelet-európai térségben pusztán a számuk nagyobb. Az viszont már feltehetően román unikátum, hogy pártjuk, az ártatlanság vélelmére hivatkozva, kiáll a bukott politikusok mellett.

„Romanikum”, hogy az igazságszolgáltatás által elítélt politikus a legnagyobb romániai párt elnöke lehet, aki – alig titkoltan – a miniszterelnöki tisztségre pályázik; az is csak Romániában fordulhat elő, hogy egy vizsgálati fogságban lévő polgármester a rácsok mögül irányítja választási kampányát, aztán a gondjaira bízott várost. De az is párját ritkítja, hogy egy többrendbéli bűncselekménnyel vádolt politikusasszony mellett kiáll és összevész a korábban éppen általa feldicsőített igazságszolgáltatással egy volt államfő.

A Nemzeti Liberális Párt társelnöke szerint Bogdan Olteanu becsületes ember. De hát mit is mondhatna mást, amikor liberális források szerint ez a társelnök Bogdan Olteanu „politikai és morális produktuma” – de legalábbis politikus kollégája és üzlet- meg másféle társa volt. Alina Gorghiunak talán éppen ezért vannak fura fogalmai a becsületről.

A gyanú szerint Bogdan Olteanu ugyanis bűnöző. Igaz, az ártatlanság vélelme alatt hivatalosan még nem az, viszont tény, hogy pályafutása során több ízben is a bűnözők érdekeit pátyolgatta. Hat évvel ezelőt támogatta azt a  törvénytervezetet, amelynek értelmében a bűnözéssel gyanúsítottakat  az ügyészeknek értesíteniük kell a házkutatás előtt. Nyilván azért, hogy a gyanúsítottaknak alkalmuk legyen eltüntetni a terhelő bizonyítékokat. De ugyancsak Olteanu kardoskodott a nagy-romániás Lucian Bolcaş-sal együtt egy másik jogszabály mellett is, miszerint az ügyészek munkáját parlamenti ellenőrzés alá helyezték volna.

A gorghiui logika szerint Olteanu becsületessége egyrészt abban állhat, hogy az egymillió euróból minden bizonnyal jutott a pártkasszának is. Másrészt pedig a csúszópénzért valóban megdolgozott, hiszen beváltotta Vântunak tett ígéretét, és nem kis része lehetett abban, hogy a kétes hírű üzletember kegyeltjét nevezzék ki a Duna-Delta Bioszféra Rezervátum kormányzójává. Ezek szerint azonban Vântu is becsületes ember, hiszen kifizette a milliót Olteanunak. És akkor becsületes minden csúszópénzt elfogadó megvesztegetett és jattot adó megvesztegető, legyen bármilyen becstelen is.

Gorghiu Romániájában Olteanu valóban becsületes ember lett volna. Ebben a Romániában szépen zsebrevágja az egymilliót, semmi baja nem történt volna, megmarad minden tisztségében, ahol aztán további százerek, milliók ütik a markát. Vântu zavartlanul átrendezhette volna a Duna-deltát saját érdekeinek megfelelően, épülhettek volna úszó benzinkútjai, „deltai kormányzóvá” kinevezett embere pedig mindebben – egyben saját érdekeit is szolgálva – segített volna neki.

Ez a világ a fekete pénzeké, a bűnözőké, a plagizátoroké, Vântué, Dragneaé, Udreaé, Pontaé, Opreaé,Voiculescué, a Becali-kláné és társaiké lett volna. És ment volna tovább minden, a maga útján, amint az már több mint negyedszázada történik.

Bogdan Olteanu azonban lebukott. Mint egy idő óta több más korrupt társa is. És remélhetőleg lesznek még újabb és újabb lebukások, tisztségből való kibukások, amikor pártjaik kivetik magukból (sőt: be sem fogadják) a törvény ellen vétőket, a pártvándorokat; és amikor a gazemberek – tisztségüktől függetlenül – rács mögé kerülnek. Egészen addig, amíg Gorghiuék Romániája már csak kellemetlen emlék marad.

Fotó: ancheteonline.ro