Gyorsul az urbanizáció, a földművelés csak egy a gazdaság ágazatai közül, a paraszt csak sértő jelentésként maradt meg nyelvünkben, mint szakma, foglalkozás megszűnt, s mindig a falu adta az embert, amikor az ipar, a város fejlődni akart. Mintha magát a történelmet néznénk, ha a településszerkezetre figyelünk, egy-egy terület népességeltartó képessége látszik, ahol és ahogy létrejött egy település, s megművelte a környező földeket. Ezer évig szinte változatlan eltartó képességgel működött a falu mint az emberiség önfenntartó egysége. Ez bomlott meg az ipari forradalommal és a hatékonyság növekedésével.

A folyamatot ezen a tájon kicsit lassították, a vidék népességmegtartó képességét valamelyest erősítették a téeszek és állami gazdaságok, amelyek szinte a feudalizmus nagybirtokviszonyait modernizálták átmenet nélkül. Majd jött egy rendszerváltás, a kisgazda álmok újraálmodása, és a magyar falu azóta nem tud magához térni. Néhány kivételtől eltekintve sorvad, öregszik, néptelenedik, pusztul.

Gyorsuló spirálban süllyednek teljes régiók, egymást erősítő folyamatok zajlanak, aki megszerez valami iskolai végzettséget, jó szakmát, az nem marad a faluban, ha mégis jönne valamilyen vállalkozás, az nem talál képzett, megbízható munkaerőt. A mobilisabb rétegek külföldre távoznak, vagy az ország olyan tájaira, ahol van munka (érdekes módon, más helyeken meg munkaerőhiány van). Maradnak a szegény, hátrányos helyzetű és képzetlen emberek, kitörési lehetőségek nélkül.

Most a falvakban, különösen a hátrányos helyzetű és leszakadó térségekben működik legnagyobb létszámokkal a közmunka program. Munkanélküli emberek a minimálbérnél kisebb fizetésért füvet kaszálnak, árkot tisztítanak, parkot rendeznek. Nincs más munka. A környező földeken búza, kukorica, napraforgó. Gépesítve minden, 200 hektáronként kell egy munkaerő, aki elvezeti a traktort.

Közbe kell szúrni, hogy évezredekig a paraszti munka és világszemlélet volt a kerete a közösségi életünknek, s ennek megfelelően látjuk a világ igazságait ma is. Aki nem dolgozik, ne is egyék, a munka becsület dolga, amilyen az ember, olyan a munkája. Ennek következtében társadalmilag nem tudjuk elfogadni, hogy a munkanélkülieknek segély formájában odaadjuk azt a minimális összeget, ami a túléléshez kell, dolgozzon meg mindenki a napi betevőért. Így dupla haszna lehet a közmunka-programnak: százezrek, akik különben kiszorultak a munkaerő-piacról, nem szoknak le a naponkénti rendszerességű munkavégzésről, és a falvak, árkok, bozótosok is tiszták és rendezettek, takarosak lesznek.

Csak vagyunk még jó néhányan, akik emlékszünk, hogy a prosperáló időszakában a falu közmunka nélkül is rendben volt. Az ott lakók a napi roboton túl lekaszálták a füvet, gondozták a temetőt, templomkertet, kitisztították az árkokat, rendben tartották az utakat, járdákat. Ezen a téren történt valami nagy-nagy változás.