Már több mint egy hónapos a kicsike. A közeledéske, amely ha hagyják megnőni, egyetlen szeretetcsokorba fogja majd a Putyin-Erdogan virágokat. Hacsak Erdogan nem folytatja az ország és önpusztítást, ha bosszúhadjárata nem haladja meg az emberi képzelet fölötti putyini képzeletet. Akkor se szakad vége a közeledésnek, csak lassul-csikordul, és láthatóan hiányozni fog róla a putyini aláírás.

Addig azonban nagyobb hatalomra tesznek szert azok az oligarhák, amelyek a tavaly novemberi orosz vadászbombázó-incidens után reprofilálták és reprofitálták magukat, és a török agrárcikkek kiesése miatt ráálltak erre a bizniszre ők maguk. Utóvégre az amerikai-európai szankciók után Putyin hirdette meg az országos „megcsináljuk magunk” programot, s ez miért ne vonatkozna olyasmire, ami török?

A kremli hivatalos média törökellenes uszítását ugyanis sokan komolyan vették, s párnak volt pénze a komolysághoz: ezek az emberek profitot csináltak és pénzözönt várnak a következőkben is a „szelfmédmenségből” – ellen fognak állni. Védeni fogják a szankciókat, amelyeket Moszkva hirdetett meg az Unió ellen, s amelyek csak „kibővültek” az Ankara elleni intézkedésekkel. Hát kell ez, hozzáadódva a gonosz Erdogan bácsi rossz híréhez?

Maga a publikum is eléggé szkeptikus a nagyhamari lámur miatt, s orosz felmérések szerint átlagban 65-70 százalék körül van azoknak a száma, akik minden melegedés előtt követelnék, hogy a törökök fizessék ki a lelőtt pilótáért, valamint a mentésben élettét vesztett katonáért járó kompenzációkat (kérdés: a Su-24-es jet és a Mi-8-as helikopter árát is?), a bűnösöket nyilvánosan vonják felelősségre.

Ankara azt állítja, hogy a török pilóták gülenisták voltak, ugyanakkor minden harci érintkezést pontosító protokollt Ahmet Davutoglu (akkori) miniszterelnök írt alá – így Davutoglu is gülenista? Egykutya, mert Erdogan mindenképpen megy… Először megy külföldre és épp Moszkvába, amióta az „életére törtek”: kilencedikén Putyinnál vendégeskedik, de természetesen nem ő fő-tárgyal, legfeljebb szignál, ha. A nagy munkát Mehmet Simsek miniszterelnök-helyettes és Nihat Zeybekci gazdasági miniszter végezték, akik két héttel az augusztus 9-i látogatás előtt jártak Moszkvában: előkészíteni a „Török Áramlat” és a novemberben fagyasztott Akkuju nukleáris erőmű építés folytatását. A „Török Áramlat” az a csőrendszer lenne, amely a Fekete-tenger alatt haladva kikerülné Ukrajnát, s Törökországból érkezne Európába. Ez lehet a válasz arra, hogy az Európai Bizottság meggátolta az előző tervet (Déli Áramlat), amely Bulgárián át (Ukrajnát ugyancsak kikerülve) hozott volna orosz gázt Európába. A Gazprom meg is vásárolta a vezetékek nagy részét, sőt a kezdeti infrastruktúrát is építgeti már.

Az már megint más kérdés, hogy amennyiben az aszadizált oroszok beveszik Aleppót, akkor tulajdonképpen Erdogan ellen harcolnak, s hogy szíriai észak-kurd részről is egyre inkább hallani a megszokott Armalite M16-os sztakkatója helyett a Kalasnyikov fuocco ma non troppo-ját. No de mindez nem dől el keddig. S utána...?

Fotó: korkep.sk