Azokat az olvasókat, akik eddig minden írásomat elolvasták, megkérem, nézzék el, hogy ismét – ígérem, utoljára – Vlagyimir Zsirinovszkijt idézem, aki a rendszerváltozások után itt keleten talán az első példánya volt a nagyszájú, radikális populista politikusoknak. Bukarestben vett részt, a múlt század kilencvenes éveinek a közepe táján, az EBESZ Parlamenti Közgyűlésén. (Apropó, a bécsi székhelyű Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet vajon tudja-e még, hogy ő a világ legnagyobb biztonsági szervezete, s célja „a korai figyelmeztetés, a válságmegelőzés, a válságkezelés, a válság utáni rehabilitáció”?)

Zsirinovszkij közérthető, direkt stílusára jellemző, amit 2014-ben mondott, amikor értesült beutazási tilalmáról néhány nyugat-európai országba: „Elégetjük ezeket az országokat!” Mintha a trampli Donald kacsa hangját hallanánk. Amiért most a bukaresti nyilatkozatait és a sajtóértekezletén hallottakat felelevenítem, összefügg ezzel a kijelentésével.

Akkor egy újságíró kérdésére, hogy mit szól Románia esetleges NATO-tagságához, Zsirinovszkij egyszerűen válaszolt: „Teljesen rendben van, ti bementek a NATO-ba, mi pedig (értsd: az oroszok) lebombázzuk Bukarestet.” Mindenkiben meghűlt a vér, de bennem sokkal inkább meghűlt néhány perc múlva attól a további geopolitikai víziójától, hogy a jövő nagy háborúi a kimerülő vízkészletekért folynak majd. Mert ezt mondta, egyszerűen és alig kiabálva. Ez volt az első, elemi, iniciatikus találkozásom a víz „politikai problémájával”. Mondhatni populációbiológiai mélységével. Addig csak azt tudtam, inkább ismeretterjesztő cikkekből, hogy az ivóvíz-készletek végesek, miközben a vízfogyasztás mértéktelenül nő – a civilizált világban. Ahol ellenőrzötten tisztított ivóvízzel húzzuk le a vécét is.

Az édesvízkészletek kimerülése a megállíthatatlannak látszó globális felmelegedés körülményei között szó szerint égető kérdéssé válik. Minden évben megírjuk, hogy az az év (volt) a legmelegebb, 2016 sem kivétel, sőt, június volt minden idők eddigi legmelegebb hónapja a NASA klimatológusai szerint. S a második félév még forróbb lesz. A kilátásokat kimerítően taglalja egy az index.hu-n Azért a víz az úr címmel tavaly megjelent cikk, kérem, olvassák el.

Nem kellenek ehhez pszichopata (szó)diktátorocskák, nélkülük is mindent eléget, felperzsel a Nap tüze. A többi csak mellékjelenség, beleértve a vallási köntöst és a huhogó prófétákat. Mert nem is a jövőről van szó: a vízháborúk „észrevétlenül” már elindultak. Ahogy elindultak a vízhiányos területekről a menekültek tömegei is nyugatra, északra. Szakértők szerint a vallásos színfalak mögött valójában már a Tigris és Eufrátesz vízkincseiért zajlik Szíria, Irak, a szunniták, az Iszlám Állam részvételével a véres konfliktus. (És bármennyire hihetetlen, nem Angela Merkel a felelős érte.) Hosszú távon pedig mindegy, hogy ki győz, számítások szerint a civilizáció immár szétbombázott és feldőlt bölcsőjének, a Termékeny Félholdnak legfeljebb egy évszázada lehet hátra a teljes kiszáradásig.

Az életet ellehetetleníti a nem teljes kiszáradás is. 2025-re az emberiség ötöde, másfél milliárd ember fog olyan területeken élni, amelyek vízhiánnyal küszködnek. A nyomás várhatóan Afrikából lesz a legnagyobb. És felette kétséges, hogy a demográfiai feszítőerőnek ellen tudnak állni mesterséges akadályok. Akinek az élete veszélyben van, előbb-utóbb kockáztatni fogja.

Kedves olvasó, valahogy elment a kedvem írás közben. A keservét a világnak! Hogy már csak a sok rossz közül lehet választani. Hogy vannak, akik a szorongásunkra, nyugtalanságunkra utaznak, félelmet és gyűlöletet keltve, ami eleve akadálya minden problémamegoldásnak. A vízről és a felmelegedésről szólva, hogy az ember végül ugyanúgy tehetetlen a természet nagy folyamatai előtt, mint mindig, hogy fuccs az evolúciónak, amikor már éppen csodás titkok feltárásához jutott a tudomány, s az emberi populáció állati szintre süllyedve halállal és halálokozással „szabályozza” megmaradásra alkalmas létszámát.

Az ember tevékenységével – de lehet, hogy pusztán azzal, hogy van, él és táplálkozik, felelőtlenül szaporodik – beleszólt az életet adó Nap és az életet adó víz intim viszonyába. Úgy tűnik, a Föld képe eddig nem látott gyorsasággal átalakul. Úgy tűnik, eléghetünk.

És hogy Zsirinovszkij se örüljön látomása megvalósulásának, az édesvízben gazdag Szibériát (Bajkál-tó) fenyegeti a legiszonyatosabb jövő, mielőtt még egyszerűen oxigén nélkül marad a Föld: ha eddig fagyott talajából, a permafrosztból „kiolvad” a jég, gázbombává válhat.

Háziorvosom azt mondja, napi három liter folyadék bevitelére van szükségem naponta. Mármint a szervezetembe. Hozzáteszi, nem sörre gondolt. Módosul a kuplé? „Hapták, tisztelet a szesznek, egyszer majd jobb viszonyok lesznek!” Hapták, tisztelet a víznek? Máskor nézd meg, kinek hisznek! Igyunk hát, az angyalát!

Fotó: somogyma.hu