Mivel Romániában (is) a politikusok elsősorban a férfiak soraiból kerülnek ki, és mivel az országban a politikusok rendkívül korruptak, elterjed a tévhit, miszerint a politikai életben jóval kevesebb lenne a korrupció, ha nagyobb szerepet kapnának benne a nők. Merthogy a szebbik nem képviselői kevésbé megvesztegethetőek, megvásárolhatóak. Ezt ráadásul Románia új megmondó embere, a bűnvádi dossziék főszereplőjévé vált Elena Udrea mentora, a korrupt politikusokkal, politikai árulókkal szövetkezett Népi Mozgalom Pártjának elnöke, Traian Băsescu fejtette ki.

A volt államfő véleményét némiképpen alátámasztja az a jelentés, amelyet a Deauville francia kisvárosban megtartott 2007-es Nők Világfórumára készítettek franciaországi, németországi, olaszországi és amerikai szakértők. Ennek végkövetkeztetése az, hogy „a nők sokkal inkább ellenállnak a korrupciónak, mint a férfiak”, akiket „jobban vonz a pénz, a hatalom”, mint a szebbik nem képviselőit. Igaz, a felmérés nélkülözött mindenféle tudományos alapot, a négy országot képviselő mintacsoport tagjainak egyetlen kérdésre kellett válaszolniuk, miszerint kisebb lenne-e a politikai korrupció, ha több női politikus lenne. A megkérdezettek hatvan százaléka igennel válaszolt a kérdésre.

Nem vagyok nőgyűlölő (olyannyira nem, hogy még a nőszerető nőket is megértem, mivel magam is a nőket szeretem), ám a fenti megállapítás – legalábbis a romániai valóságokra gondolva – aligha állja meg a helyét.

Romániában ugyan valóban kevés nő található a politikai vezető struktúrákban, és a korrupció nagy, de a nők száma az ország életében az évek során fokozatosan nőtt. A román parlamentben 1992-ben mindössze huszonnégy nő kapott helyet, 2008-ban számuk hatvannyolcra nőtt, vagyis, arányszámokban kifejezve, 4,9 százalékról 11,5 százalékra emelkedett, azaz megkétszereződött. Ez az arány érvényes a közigazgatásban is.

A politikába bekapcsolódott nők nagyobb számának ellenére azonban a romániai korrupció nem csökkent, sőt, határozottan növekedett. (Ebből azonban ugyanolyan helytelen lenne arra következtetni, hogy a korrupció szintje egyenesen arányos a politikában résztvevő nők számával).

A női nem megvesztegethetetlenségét ecsetelve Traian Băsescu saját politikai tapasztalataira hivatkozott. Nem részletezte, így csak találgathatni lehet, hogy a szebbik nem milyen „korrupcióálló” képviselőire gondolt.

Logikusan azt kellene feltételeznünk, hogy a politikai becsületesség iskolapéldájával legfőbb politikai tanítványa, Elena Udrea szolgálna. Nos, a szőke eminenciást jelenleg többrendbeli csalással, visszaéléssel, megvesztegetéssel vádolják, miután kiváltságos politikai helyzetét vagyonszerzésre használta. Néhány év alatt milliós bankszámlái lettek, huszonhét telket, két házat szerzett, további két házat adott el, több mint kétmillió lejt és 380 ezer eurót adott kölcsön, ékszereinek árát százezer euróra taksálta.

Na jó, akkor Elena Udrea nem jó példa. Próbálkozzunk meg inkább Elena Udrea legjobb barátnőjével, a Băsescu elnöksége idején ifjúsági és sportminiszteri tisztséget betöltő, volt európai parlamenti képviselővel, Monica Iacob Ridzivel. Aki ráadásul Traian Băsescu kisebbik lányát is hozzásegítette az európai uniós parlamenti tagsághoz. Eközben Monica Iacob Ridzi közpénzek törvénytelen kiutalásával 640 ezer eurós kárt okozott az államnak. Aki ráadásul férfi politikus társaitól átvette azt a szokást is, hogy az ügyészségre beidézve, előzetes letartóztatásba helyezve nyomban halálosan megbetegszik…

Akkor hagyjuk Ridzit is, és nézzünk körül más pártok háza táján. A szociáldemokraták vezetőihez közel álló Irina Jianut, az Állami Építkezési Felügyelőség volt főnökét 2014-ben négy év börtönre ítélték a Zambaccian-dossziéban, amelyért egyébként a volt miniszterelnök, Adrian Năstase maga is négy évet kapott. Irina Jianut ugyanakkor öt hónapos börtönbüntetésre ítélték, miután a szociáldemokraták volt parlamenti képviselője, egykori közlekedési miniszter anyjának lakását – illegálisan – felújította. Szóval Jianu sem teljesen feddhetetlen…

Tegyük fel, hogy a korrupcióval csak a fiatalabb női politikusokat fertőzték meg férfi politikus társaik. Akkor vessünk egy pillantást a múltra. Hildegart Puwak az 1989 utáni politikus-gárda tagja volt. A szociáldemokrata politikus 2005-ban Florin Georgescu tanácsosa, majd a Román Nemzeti Bank kormányzójának első helyettese volt. Adrian Năstase kormányában, 2003-tól az európai integrációs miniszter tisztségét töltötte be. Ebben a minőségében lehetővé tette, hogy férje és fia 150 ezer eurót nyúljon le a Leonardo da Vinci program keretében. A botrány miatt lemondott kormánytisztségéről, majd a pártjában beöltött funkcióról is…

Hagyjuk akkor a politikusokat, és nézzünk szét mondjuk az igazságszolgáltatásban. Alina Bica igazán magas tisztséget töltött be, ő volt a Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Kivizsgáló Igazgatóság főügyésze. Aki – tisztségével teljes mértékben összeegyeztethetetlen módon – Elena Udreával járt bevásárolni Párizsba. Hát ez sem vall korrupció-ellenességre. De ez még semmi, ahhoz képest, hogy 2011-ben, amikor még az igazságügyi tárca államtitkára és a kártalanításokat megállapító központi bizottság tagja volt, 13 hektárnyi területet adott vissza törvénytelenül Elena Udrea volt férje, Dorin Cocoş üzletember kollégájának, Gheorghe Steliannak, 62 millió eurós kárt okozva az államnak. 2014-ben felfüggesztették főügyészi tisztségéből, jelenleg bűnvádi eljárás folyik ellene.

Karinthy tette fel a kérdést, hogy kik csókolóznak többet: a nők-e vagy a férfiak. És nyomban ki is számolta, hogy egyformán sokat csókolóznak, hiszen a csókolózáshoz mindig szükség van egy nőre és egy férfira. (Azóta a valóság rácáfolt zseniális humoristánkra). Most persze lehetne mindenféle matematikai művelettel, százalékokkal kimutatni azt is, hogy a férfiak avagy a nők korruptabbak-e. Csakhogy ez is fölösleges lenne, hiszen a korrupció független a nemtől, és nem függ a vallástól, az életkortól, a politikai irányultságtól sem – legfeljebb a neveltetéstől…

Fotó: radioresita.ro