A román politikus – mondhatjuk így is – természetfüggő. Ha árvíz van, netán hóvihar támad, nyomban a helyszínen terem.

A politikusok tanulékonyak is. Évekkel ezelőtt még elegáns Gino Rossi, Lloyd, Lasocki, Bugatti cipellőben taposták a sarat, aztán rájöttek, ha gumicsizmát húznak (mint a lakosok), akkor még azt a látszatot is kelthetik, hogy segítenek a mentésben. A hóvihart azt jobban szeretik: ott nincs sár, és bemutathatják elegáns viharkabátjaikat is.

Egyébként pedig mellékes, mibe öltözik a politikus, célja nem a mentés, a segítés, hanem a reklám. Amit jól bizonyít az a tény is, hogy nyomában ott tolonganak az sms-ben kellő időben értesített sajtósok.

Ma már nem igen teremnek Wesselényi Miklós-féle árvízi hajósok, akik az országgyűlési főrendiház vezéreként életüket kockáztatva embereket mentenek ki az árvízből.

A mi politikusaink pragmatikusabbak: mentés helyett – tanácsokat adnak. És igazuk is van, hiszen életmentésből nem vizsgáztak, a tanácsadáshoz pedig nagyon értenek. Márpedig mindenki maradjon a szakmájánál.

De ne legyünk igazságtalanok. Emil Boc, ki tudja hányadik miniszterelnöki tisztségében egy hófúvás idején lapátot ragadott. A kis ember azt már korábban bebizonyította, hogy nagy hóhányó. Ezúttal azonban csak rövid ideig volt kotorászott a hóban, mert kesztyű híján ráfagyott a keze a lapát nyelére. Persze sapkája sem volt, de hát az köztudott, hogy a lángész melegít. Amikor olykor előbukkant a hóbuckák közül, azt is közölte, hogy télen nem kell meglepődni, ha havazik. Érdekes módon azonban a román illetékeseket – kormányfőként őt is – mindig meglepetésszerűen érték a téli havazások.

Emil Boc a legközelebbi hófúvás idején már a bukaresti körgyűrűn osztogatott – most már kesztyűben – forró teát az elakadt kamionosoknak, akik jobb időjárás idején ugyanitt csípik fel a rossz lányokat.

Mestere, Traian Băsescu azzal e frappáns kijelentéssel rukkolt elő, hogy a tél nem olyan, mint a nyár. És ebben teljesen igaza volt, nem úgy, mint a Brexit esetében, amikor magabiztosan nyilatkozta, hogy brit népszavazáson a bennmaradás mellett döntenek. Államfőségének tíz esztendeje alatt az évi rendszerességgel pusztító árvizek gazdaságokat öntöttek el, házakat döntöttek romba, hidakat sodortak el, azt is bebizonyítva, hogy a nyár sem olyan, mint a tél.

Traian Băsescu valamiért nagyon szívére vette a mărăcineni-i híd sorsát, ahova legalább tizenöt alkalommal látogatott el, a sűrű protokollal kellőképpen akadályozva az újjáépítést. A „nép fiaként” pedig igyekezett „népi nyelven” beszélni, és ilyesmiket mondott, hogy „’sszam az anyja papucsát”, meg kijelentette, születésnapján fröccsöt akart inni az új hídon. Ez viszont nem jött össze neki, bár kevesebb „munkalátogatással” lehet, hogy amolyan szülinapi ajándékként elkészült volna a híd.

Mărăcineni-nél jelent meg először a később nevezetessé vált kék pólójában, amely nem csak a természeti katasztrófáktól védte meg, de az államfői tisztségéből történt felfüggesztése alkalmával is hasznosnak bizonyult.

Másik tanítványa, Elena Udrea már igazán kitett magáért: az árvíz sújtotta  parasztanyókat tűsarkú topánkákkal lepte meg – feltehetően több száz cipőjének kiselejtezéséből.

Snájdig miniszterelnök korában Călin Popescu Tăriceanu is ott termett a vártán. Igazságérzete felülkerekedett a tajtékzó vizeken is, és kioktatta a háza elvesztésén siránkozó nénikét, hogy a szegény kormány igazán nem építhet neki ötcsillagos szállodát. Pedig a nénike egycsillagos házikóval is beérte volna…

Miniszterelnökként Mihai Răzvan Ungureanu is megjelent a hóviharban, igaz, Vrancea megyei látogatása nem igen tette népszerűvé, mivel felháborítónak tartotta, hogy a katonák dolgoznak, a közvetlenül érintettek pedig a meleg lakásban fröccsözgetnek.

A miniszterelnökök azonban változnak, az árvizek, a hófúvások viszont menetrendszerűen megérkeznek. Victor Ponta sem akart lemaradni, ezért az első adandó árvíz alkalmával Liviu Dragneával egyetemben gumicsónakba ült. A miniszterelnök és társa úgy érezhette magát, mint egy velencei gondolában, amelyet romantikus kanzonetteket éneklő gondolás helyett verejtékező katasztrófavédelmi szakemberek vontatnak a(z ár)vizen. De azért így is szép volt a kiruccanás.

Árvizek persze idén is voltak-lesznek. Dacian Cioloş kormányfő viszont nem jelent meg a helyszínen: engedte az illetékeseket protokollmentesen, nyugodtan dolgozni, mivel szerinte nem kell bárkában sétálnia vagy sárban tapodnia ahhoz, hogy bebizonyítsa, kész tenni a természeti katasztrófa következményeinek elhárításáért. Ehelyett felszólított minden illetékes minisztériumot, haladéktalanul mérje fel a károkat, hogy a költségvetésen mielőbb módosítva pénzt juttathassanak a károsultaknak – amiről egy héten belül meg is születik a sürgősségi kormányrendelet.

Igaz, Dacian Ciolos nem kíván szerepet vállalni a politikai életben, párttag sem akar lenni és az őszi választásokon sem indul.

Fotó: timisoaraonline.ro