Megálljt parancsolt néhány ezer magyar diák a két és fél éve megállíthatatlanul önkényeskedő kétharmadnak. A több mint egy hete tüntető diákoknak sikerült az, ami eddig sem az ellenzéknek, sem egyetlen jogaiban sértett kategóriának nem – térdre kényszeríteni Orbán Viktort. Ezeket a gyerekeket nem tudták sem megfélemlíteni, mint a közmédia dolgozóit, sem egyeseket megvásárolva megosztani, mint a szakszervezetiseket. Sőt, a kormányzati arroganciának sikerült elérni, hogy az elszigetelt egyetemista tüntetés néhány napon belül a középiskolásokat is bevonó országos méretű diáklázadássá, ahogy ők nevezték szerdai megmozdulásukat, télirózsás diákforradalommá dagadjon.

Az egyetemisták tiltakozása akkor indult, amikor a kormányzat bejelentette, hogy államilag támogatott képzési helyeket tízezerre csökkenti, a jogász és közgazdászképzés mögül teljesen kivonva az állami finanszírozást, a továbbtanulni vágyók számára diákhitelt biztosít, egyeseknek pedig részösztöndíjat. Ezt azonban megelőzte a forráskivonás bejelentése – idénre 7 milliárd, ami szénszünethez, a vizsgaidőszak felborulásához vezetett, jövőre pedig 23 milliárdot vonnak ki a felsőoktatásból, miközben stadionépítésre, a Kossuth tér Horthy korszakbeli arculatának visszaállítására, amerikai kormányzati lobbytevékenységre, illetve a Sapientia beruházásaira stb., változatlanul plusz milliárdokat különít el a jövő évi költségvetés.

Az első megmozdulást még azzal söpörte le a kormány, hogy nem értik miért lázadoznak az egyetemisták, hiszen nem is őket érintik az intézkedések. Ezzel el is érték azt, hogy másnaptól becsatlakoztak az érintettek, a középiskolások, ülősztrájkkal, utcai megmozdulással, és nagyon pontosan megfogalmazott követelésekkel. Az épp Brüsszelben tárgyaló Orbán Viktor még ezt is kópés mosollyal vette tudomásul, hazaüzenve, hogy nehéz hete volt, naponta elintézett egy-egy, az egész országot érintő problémát, de miután haza jön, szombaton megoldják a felsőoktatási reform kérdését is. Szombaton pedig egy elit romkocsmában, néhány Fidelitas (a Fidesz ifjúsági szervezete) aktivistával elsörözgetve „meg is oldotta", döntéseit pedig egy Facebook videó üzenetben közölve a diáksággal. Nem lesz sem tandíj, sem keretszám, sem részösztöndíj, csak ponthatár, amit minimum 55 ezernek kell teljesíteni, merthogy legalább ennyi diáknak mindenképpen biztosítják az ingyenes felsőoktatást. Igaz ugyan, hogy csak beruházásra, de jövőre mégis kap 25 milliárdot a felsőoktatás, a hallgatói szerződés (értsd röghöz kötés) viszont marad – üzente a miniszterelnök, jelezve, hogy miniszterének három napot adott a törvény ilyen irányú átdolgozására.

Nos, talán ez volt az a pont, ahonnan „véresen" komolyra fordult az ügy, amikor a Facebook nemzedék beintett a Fidesz nemzedéknek. Orbán Viktornak, aki maga is lázadó diákvezérként kezdte, illett volna tudnia, hogy a diákokat érdemes komolyan venni. De nem tette, és ezzel úgy tűnik, végképp elveszített egy teljes generációt. A hallgatók visszaüzentek: kétlik, hogy ennyire egyszerű lenne, és ha három nap alatt megoldható, akkor miért volt ez az egész cirkusz? És miért találkozik titokban titokzatos fiatalokkal a miniszterelnök, amikor a tüntetők napok óta követelik, hogy leüljön velük nyilvánosan, és miért nyom a latban többet néhány ifjú aktivista kocsmában elrebegett ötlete, mint az övéké? És miért hinnének a miniszterelnök ígéretében, hiszen nem először változtatná meg az álláspontját a kérdésben. Ők még fiatalok ugyan, de még ők is emlékeznek arra, hogy az ellenzékiség időszakában a tandíj ellenes retorika volt Orbán egyik kedvenc fegyvere, 2008-ban sikeres referendumot is kezdeményezett a tandíj ellen.

Egész héten lépésről-lépésre visszakozott a kormányzat, képtelen, kaotikus ötletelésbe, ígérgetésbe kezdett, de a diákok kivonultak a területet felügyelő miniszterrel való tárgyalásról, mert amit amúgy is tudtak, azt Orbán Viktor a romkocsmás jelenettel napnál világosabban bebizonyította – kormánya minden tagja biodíszlet, egyetlen miniszterének sincs hatalmában dönteni, bármit is ígérni nélküle. Akkor meg miért tárgyalnának Balogh Zoltánnal vagy Hoffmann Rózsával? A magyar demokrácia egyszemélyes döntéshozatallá vált, a kétharmad és a kormány semmi mást nem tesz, mint ezt az időnként kiszámíthatatlan, szeszélyes akaratot EU-konform csomagolásban tálalja – és ők mindezeket nemcsak tudják, hanem félelem nélkül ki is mondják.

A szerdai télirózsás forradalommal, amikor a tiltakozók a Dunába dobálták a magukkal hozott – zömében sárga rózsákat („Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa?/ Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra?"), nyilvánvalóvá vált, hogy ez a megmozdulás már régen nem csak a tandíjról szól. Középiskolás szónokok beszéltek önkényről, diktatúráról, Viktátort skandált apraja-nagyja, „Ön elveszítette a 2014-es választást, miniszterelnök úr!", mondta az alig tizennyolc éves szónok. Ha azt a választást még nem is, ezt a nemzedéket végképp elveszítette Orbán, mint ahogy az ellene indított hadjáratot is. „Ha tanulni nem is, szavazni mindenképpen fogok!" –hirdették a tüntetők bannerei.

Talán csak most döbbentek rá, hogy a kétharmad nem isteni kinyilatkoztatás, hanem a négyévente voksokban materializálódó választói akarat eredménye. Látszik a kapkodáson és visszakozáson, hogy most már mindnyájan tudják: legmélyebb válságát éli a második Orbán-kormány, és nemcsak a kabinet, hanem az egész Fidesz, az egy hete még oly arrogáns kétharmad is komoly veszélyben van. A legnagyobb családi ünnep előtt a magyar közéletet a diáklázadás tematizálja, s mivel legtöbb családban van egy-két kisebb-nagyobb gyerek, a téma elkerülhetetlenül a legtöbb karácsonyfa alá és ünnepi asztalra felkerül. Ez viszont nagyon veszélyes, olyannyira, hogy elemzők azt is megkockáztatták már, hogy az ünnepig hátralévő néhány napban újabb válságot próbál meg generálni a hatalom, valami gumicsontot, amin elrágódhat az ország.

De nem fog menni. A magyar diákság a rendszerváltás óta először fedezte fel önnön erejét és hangját, és ezt nem fogják hagyni. Orbánék nem vették komolyan őket, hangjukban nem hallották meg időben a saját, 1988-as 89-es hangjukat. Mire felébredtek, kicsúszott a talaj a lábuk alól, és saját kísértetükkel álltak szemben.

Facebook nemzedék – Fidesz nemzedék 1:0, és a második félidő még hátra van. A felcsúti kapitány fárad, a túloldalon pedig újabb és újabb pihent játékosok szállnak be. Csupa kis Messi, miniszterelnök úr, jó lenne odafigyelni rájuk. Tudja, hiszen Ön is focirajongó, hogy a Messik számára nincs megdönthetetlen rekord.

Ui. Az erdélyi diákok megmentették a mundér becsületét. Miközben az erdélyi magyar újságíró szakma képtelen volt egyesült erővel szolidaritást vállalni magyarországi társaikkal, miközben a művészvilág hallgat a Magyar Művészeti Akadémia és az egyre szaporodó színházi botrányok kapcsán (tisztelet az egyetlen kivételnek), miközben az erdélyi magyar politikának egyetlen szava sincs a magyarországi zsidózások, kisebbségellenes megnyilvánulások és megosztási kíséreltek kapcsán, az erdélyi diákságnak volt bátorsága kiállni a magyarországi tüntetők mellett. A lesajnált Facebook-gerenáció, „ezek a mai fiatalok" szolidaritásukkal és bátorságukkal megcsinálták azt, amiről a politikum csak beszél: egyesítették a nemzetet.