A városi ellenzék felháborodottan jelezte az önkormányzati ülésen, a sajtó képviselői előtt, hogy csak a polgármester házáig húzódik az aszfaltút, utána viszont mintha átvarázsolták volna Angliába. Magyarországról ugyanis hiányzott a befejező szakasz. Nem lopták el, de nem folytatták. Ilyesmire rengeteg honi példával lehetne rárímelni.

A városok aszfaltozását a városvezetés általában a nem szeretem kategóriába sorolja. Rengeteg baj van vele, hiszen a legtöbb önkormányzatnak nincs saját útburkolat-gyártó és -kivitelező cége, meg kell hirdetni a tendert, azon gyakran olyan cég is jelentkezik, amely nincs tisztában a sajátos helyi játékszabályokkal, külsős, amatőr, avult versenyszabályok szerint viselkedik, akárcsak egy gazdasági tankönyv elméleti példázata. Teszem azt fel, átláthatóvá szeretné tenni a pályázatot.

Ez nem szemüveg, válaszolják neki az önkörmányzat. Ez aszfalt. Sűrű, fekete, és szurokból van. Vagy briketthez hasonló aszfaltbárány-bogyókból áll.

Na és ha megnyerte valamelyik (a kívánt) cég a pályázatot, még semmi sincs rendben hiszen neki kell fognia munkálatoknak záros határidőn (a fagy beállta előtt) belül, ráadásul a munkavégzés az emberek, amatőrök rosszindulatú városlakók szeme láttára történik, akik folyton ott ólálkodnak a munkagépek és az aszfalton burukkoló munkások közelében, nem lehet hermetikusan lezárni a terepet.

Ráadásul a közönség már kitanult, főleg az autótulajdonosok, látják, hogy az útra taknyolandó keverékből mi, mennyi hiányzik, hogy bénán, szakszerűtlenül rakták le, újítják fel az út alapját, folyton azt kifogásolják, hogy a járdára csupán egy-egy szűk löttyintést szánnak, tessék-lássék kátyúznak. Nem is beszélve az autópályákról, bármiképpen dolgozzanak, azokat csak kritika, gúny, gáncs, akadék, gonosz indulat illeti.

Az átadás után pedig még mindig nem nyúlhat el aszfaltbabérjain az építő cég. Szalad a kifizetések után, a csecsét rángatják az alvállalkozók, mit sem törődve a határidő-módosításokkal. A száradási, szilárdulási együtthatókat semmibe véve az autós bandák azonnal ráhajtanak az úttestre, használni akarják, fel sem lehet festeni a közlekedési jeleket. S ha felfestik, akkor meg sűrű káromkodás lepi el az úttestület rokonságát, és azok altesti járatait, hajlatait, mert természetesen nem az autós társadalom érdekei szerint alakulnak a szabályok, hanem holmi gyalogos hordák diktatúrája szerint.

De azért legjobban polgármester szeretnék lenni ebben a viszonylatban, mert akkor abban az utcában, ahol éppen vidámparkom, villám, palotám, rezidencem, nyaralóm, kilátóm, tanyám, gyermekeim iskolája vagy bölcsije van, hamarosan aszfalt kerül, akár kérem, akár szerényen elhárítom az építőket, akiket a puszta emberség vezérel, és védelmet remélnek tőlem, a megrendelő polgármestertől.

Végezetül az az ideális polgármester, aki mandátuma négyszer 365-366 napja alatt a város valamennyi utcájának külső végén lakik, így az aszfaltszőnyegezést megejtik mindenütt végedes-végig a rotyogó szurok és homok útbajnokai.

Ámbátor még ez a protokoll-tajkolás is üdvösebb, mint a sártenger, a zöttyentős kőkocka, a hepe és a hupa. Legfennebb a rosszul leszőnyegezett utcát a következő mobil-polgármester városlása alatt újraterítik. Elvégre minden időben foglalkoztatni kell a kedvenceket, Különben elfordulnak, összefognak ellenségeinkkel és megbuktatnak időnap előtt. Hatalmukban áll. (Elméletileg.)