Nehéz helyzetben vannak az alkotmánybírók: záros határidőn belül – május 24-ig – el kell dönteniük, hogy a hivatali visszaélés büntetendő-e avagy sem. A gondot voltaképpen az okozza, hogy a honatyák felelőtlensége miatt a jogi kategóriára kétfajta meghatározás is létezik: a büntető törvénykönyvben bűncselekményként, a 78. számú törvényben pedig súlyosbító körülményként szerepel. Alkotmányjogászok szerint a büntető törvénykönyvben található megfogalmazás pontatlan, büntethetővé teszi a véletlenül, szándékolatlanul, a jogszabályok nem tudatos helytelen értelmezéséből származó törvénysértő cselekedeteket is. A téma most az, hogy alkotmányosnak tekinthető-e a büntető törvénykönyvben foglalt meghatározás.

Fogas kérdés. A politikusok mindenesetre reszketve várják a talárosok döntését. Ha ugyanis alkotmányellenesnek mondják ki a paragrafust, akkor a hivatali visszaélés vádja tárgytalanná válik, a dossziékat pedig egyszerűen lezárják. Márpedig az ilyen ügycsomók száma igen nagy. Ha az alkotmánybírók alaptörvénnyel szembenállónak mondják ki az érintett cikkelyt, akkor a korrupcióellenes  ügyészég által vád alá helyezett politikusoknak nagyjából egyharmada mentesülne a felelősségre vonástól.

Sok minden függ tehát az alkotmánybírók döntésétől. Határozatuknak világosnak, pontosnak, félreértelmezhetetlennek kell lennie, márpedig a talárosok az utóbbi időben mesterszintre emelték döntéseikben a kétértelműséget. Ebben az esetben pedig a politikusok, kétes hírű üzletemberek ügyvédeinek gondjuk lesz rá, hogy a kiskapukat kihasználva biztosítsák védenceik büntetlenségét. Magyarán: a hivatali visszaélés voltaképpen nem számít majd büntetendő cselekménynek. Ha ugyanis az ügyészeknek nincsenek konkrét bizonyítékaik arra, hogy a hivatali visszaélés vétkét elkövető személy tettéért csúszópénzt kapott, akkor nem emelhetnek ellene vádat, még akkor sem, ha egyébként napnál is világosabb, hogy tulajdonképpen az illető egyszerűen tolvaj.

A talárosok mostani döntésükkel tulajdonképpen választ adnak arra a nagy kérdésre is, hogy mi az elsődleges: a személyi szabadságjogok védelme vagy pedig a korrupció ellen harc. Egészen pontosan: a bűncselekmények elkövetői mentesülhetnek-e a felelősségre vonástól az emberi szabadságjogokra hivatkozva?

Az tudott dolog, hogy a korrupció módszerei az utóbbi időben sokat tökéletesedtek, kifinomultabbá váltak. Ma már csak a nagyon ostoba bűnözők veszik át borítékban – vagy temetőben – a csúszópénzt. A megveszegetés összege manapság öt-hat kézen, off-shore cégeken megy át, követhetetlenné válik tehát a pénz útja. (Persze korlátolt bűnözőkre is akad példa bőven). A korrupcióellenes ügyészek igen sok esetben bebizonyították, hogy a tettes hivatali visszaélést követett el, azt viszont nem tudták alátámasztani, hogy mindezért pénzt is kapott. Ha a talárosok alkotmányellenesnek mondják ki a szóban forgó paragrafust, akkor ezek a személyek mindezt büntetlenül megússzák.

Az alkotmánybíróság elnökének szavai szerint aligha kétséges, hogyan határoz majd a testület. Augustin Zegrean ugyanis még a döntés előtt úgy vélekedett, hogy a köztisztviselők nem minden törvénysértése minősülhet hivatali visszaélésnek.

A védőügyvédek dolga pedig végtelenül leegyszerűsödik: mivel nincs kézzelfogható bizonyíték a pénz átvételére, már csak azt kell bebizonyítaniuk, hogy a törvénysértő döntést hozó politikus, üzletember, közalkalmazott stb. agya egyszerűen így értelmezte a törvényt, ezért a vétkes nem vétkes, mert azt hitte, helyesen alkalmazta azt. Más szóval nem is kell már az emberi jogokra hivatkozni, amikor a hülye… bocs, a tudatlanság is mentesíthet a bűntől…

Fotó: radioiasi.ro