A román parlament az ország egyetlen törvényhozó hatósága. Legalább is az alkotmány szerint. Ennek megfelelően honatyáink egyetlen dolga a törvényhozás. Lenne. Elvileg. A gyakorlatban viszont ez a legkisebb gondjuk. Valójában elsősorban „pártfölötti üzleteléssel” foglalkoznak. Ebből a szempontból a politikai kérdések kapcsán a parlamentben és a tévé nyilvánossága előtt egymással a leghevesebb vitát folytató honatyák is remekül megegyeznek (némi jóindulattal: a parlamenti étkezdében, némi jóindulat nélkül: a luxusvendéglőkben) a részvények csencselésében, egyéb ügyletekben.

Aztán különféle, zsebtömő panamákon, az állammal kötött fifikás szerződéseken is törniük kell a fejüket, olyan megrendeléseken, amelyeken az állam csakis veszíthet, ők pedig csakis nyerhetnek. Bizony ehhez is idő meg ész is kell, honatyáink pedig – legalább is ilyen vonatkozásban – „okos fiúk”.

És abban is van némi igazság, hogy a négy éves mandátum túlságosan is rövid idő ahhoz, hogy teletömjék saját, meg széles rokonságuk, pártklienseik zsebeit. Mert hát ki garantálhatja az újraválasztást, olyan bizonytalan időkben, amikor például a közvetlenül a helyhatósági választási kampány kezdete előtt még mindig nem lehetett tudni, hogy egy vagy kétfordulósak lesznek-e azok a fránya választások?

Az utóbbi időben pedig az Országos Korrupcióelleni Igazgatóság is munkát adott nekik: szüntelenül ürügyet kell találniuk korrupció miatt bajbajutott társaik kimentésére Laura Codruţa Kövesi egyre fojtogatóbbá váló öleléséből, a „ma én, holnap te” elv alapján.

Egyszóval lássuk be, a honatya sem fenékig tejföl. Legalább is az élete nem az. Ennyi súlyos gond után még törvénykeznie is kellene, ami korántsem egyszerű dolog, hiszen ennek során ki kell elégítenie a mindenfajta pártok, pártvezetők, üzletemberek legkülönfélébb elvárásait, mindenekelőtt azonban a saját érdekeit szolgáló törvényeket kell úgy megfogalmaznia, hogy úgy tessék, azok kizárólag az ország hasznára válnak. Nehéz dolog ez, tessenek csak kipróbálni…!

És akkor még nem is beszéltünk az alkotmánybíróság kekeckedéseiről. A talárosok elnöke, Augustin Zegrean nemrégiben tett kijelentése amolyan szenzációs hírként bejárta a román sajtót, miszerint a honatyák által hozott törvények közül az alkotmánybírók több mint 14 ezer jogszabályt (!) alaptörvény-ellenesnek nyilvánítottak. Ezeket fel is tették az alkotmánybíróság internetes oldalára, vagyis hát a honatyák könnyen tájékozódhattak volna ezekről, és az idők során összhangba hozhatták volna a kifogásolt törvényeket az alkotmánnyal. De nem tették ezt.

Persze könnyű a talárosok dolga, őket kilenc évre választják meg, ami azért jóval több mint a négy éves mandátum… Így aztán unalmukban van idejük összeszámolni az alaptörvénnyel ütköző jogszabályokat, meg feltenni azokat az internetes oldalra. De hol van a honatyának ideje 14 ezer alkotmányellenes törvény átböngészésére?

A talárosok elnöke a megoldást abban látja, hogy bottal kellene a tisztelt ház tagjait munkára serkenteni. Igaz, Augustin Zegrean csak viccelt. Az igazi megoldást viszont abban látja, hogy az alkotmánnyal ellenkező törvényeket nagy számuk miatt hatálytalanítani kellene. „És mindent elölről kellene kezdeni” – tette hozzá.

Utóbbi kijelentésével maradéktalanul egyetértek, a Lenin-viccre is gondolva, miszerint a Szovjetunió kétségbeejtő helyzete miatt feltámasztották a „nagy forradalmárt”, aki bekérte az össze hivatalos papírokat és három hétig tanulmányozta azokat a Kremlben. Aztán összehívta a legfelsőbb pártvezetést és kijelentette: „Elvtársak! Mindent elölről kel kezdeni. Én máris megyek Svájcba!”

Fotó: rfi.ro