A sokféle és sokrétű pénzügyi botrányok közepette talán a fenti mondat lehetne a minimális konszenzus a magyar politikusok között. A Magyar Nemzeti Bank alapítványainak költekezésére válasz az Alstom kenőpénzek útja (korábbról betárazva, tízéves ügy), a nemzeti tőkésosztály (oligarchák) mérhetetlen gazdagodásával szembeállítható a szocialista érdekkör pénzügyi kitömése. Választások táján megszaporodnak a bírósági felvételek, amelyeken bilincsben, vezetőszáron visznek a hatóság elé korábban megbecsült politikusokat, Nokiás dobozok, off-shore pénzek és közbeszerzések teszik szemléletessé a nagyközönség számára, hogy itt aztán büntetőjogi kategóriák szerint folyik a csalás, lopás, sikkasztás. Választásokat lehet nyerni az ügyesen időzített és felépített korrupciós botrányokkal (árulják a hazát!), de mindössze Zushlag János neve jut eszünkbe, amikor arról gondolkodunk, hogy kit is ért utol az igazságszolgáltatás és a népharag együttes ereje.

Százmilliárdos összegekről szól a társadalmi párbeszéd. Egymilliárd: az ezermillió forint. A tíz-húszmilliós lakáshiteleket évtizedekig fizetik vissza a dolgozók. Hozzávetőleg a nagyságrendeket illetően.

Végtelenített társadalmi vita zajlik a „ki lop többet?” (szemérmetlenebbül, nyíltan, törvényekkel támogatottan vagy kriminálisan), és elvakult imádattal védik a védhetetlent, támadják a másik oldalt.

„Milyen szép kövérek ezek a mi uraink!” – kiált fel egy jobbágy Móricz Zsigmond Erdélyében büszkén.

Más. Bemutató tanításon jártam egy iskolában. A falusi intézménybe százhúsz gyerek jár, a tanítónőt minősítjük, de a kis elsősök vannak a leginkább megilletődve. Vannak vagy tizenöten, és ugyanennyi felnőtt is becsődül az osztályba. Szinte mind az átlagosnál barnább bőrű, a személygépkocsival rendelkező lakosok a közeli kisváros iskolájába szállítják gyermekeiket. Itt maradnak a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók. Régen szegénynek mondták az ilyent. Órarend szerint második óra, matematika. Az első szünetben megkapták a gyermekek az iskolatejet meg a péksüteményt, ez volt az első étkezésük a mai napon. Nyugodtak, fegyelmezettek, kicsit izgulnak. Lassan elindul a kis szervezetükben az első étkezés által kiváltott élettani folyamat, három-öt percenként áll föl egy, kikéretőzik, de nagyon sürgetős a szükség, kifelé iszkolva kérnek illedelmesen engedélyt. Pár perc múlva visszatérnek megkönnyebbülten, vidáman. Kis bűzfelhő kíséri őket. De szinte szétverik a tanóra menetét szándéktalanul. Szegény sorsú, hátrányos helyzetű gyerekek, a szülők vagy közmunkások vagy munkanélküliek. Szeretnek iskolába járni, de a tizenötből talán tíz számol ügyesen a húszas számkörben, ami pillanatnyilag a követelmény, a többség az ujjait hajtogatja.

A faluban a főút mellett óriásplakát (A magyar reformok működnek). Az elsősök már el tudják olvasni.

Fotó: ujszo.com