Miután fokozatosan a konzervativizmus felé tolódott, most úgy tűnik, végképp szakított a liberális eszmékkel az önmagát Nemzeti Liberális Pártnak nevező politikai tömörülés. Azt követően, hogy a főváros polgármesteri tisztségére az Európa- és Amerika-ellenes, politikát és vallást elegyítő nézeteivel a 20. század legrosszabb időszakát idéző, a vasgárdista eszmékkel kacérkodó, magyarellenes, antiszemita, a Román Hírszerző Szolgálat volt igazgatójával szövetkezett, korábban ki shíján éppen a Virgil Măgureanu pártja színeiben bukaresti államfőjelöltként induló Marian Munteanut nevesítette, most már valóságos illiberális párttá változott.

A román sajtó a napokban bőven idézett Marian Munteanu szélsőséges nézeteiből, az Elie Wiesel Intézet pedig, finoman fogalmazva, aggodalmát fejezte ki a jelöltség kapcsán. A nemzeti liberálisok azonban mindebből semmi sem látnak. Szerintük a bukaresti Egyetem tér egykori főszereplőjéről mindezt csak rosszindulatú körök állítják, az Elie Wiesel Intézet aggodalmait pedig – Marian Munteanuval egyetértve – azzal intézték el, hogy az országban nincs antiszemitizmus. A liberálisok feltehetően úgy vélik, csak az számít antiszemitának, aki a kelleténél is többet zsidóz…

A magára valamit is adó sajtó, mértékadó értelmiségi körök, civiltársadalmi szervezetek szerint Marian Munteanu jelölése azt bizonyítja, hogy a nemzeti liberálisoknak elment az eszük. Ez egyszerűbbé tenné ugyan a dolgokat, de sajnos, nincs így. A nemzeti liberálisok nem bolondultak meg, csak – szomorú dolog, de nagyon is helyesen – úgy gondolják, hogy ezzel a kártyával lehet a legtöbb szavazatot szerezni. Marian Munteanu nevesítésével csupán beilleszkedtek a Romániában jó ideje megfigyelhető etno-nacionalizmus trendjébe. Az elmúlt években gyakran tanúi lehettünk a veszélyes folyamat fölerősödésének. A legutóbbi parlamenti választások alkalmával a pártok nem egyszer euroszkeptikus és nyugatellenes álláspontokat képviseltek, a szociáldemokraták a „Büszkék vagyunk románságunkra” jelmondattal kampányoltak. Az önmagát meggyőződéses nyugatbarátnak nevező Traian Băsescu is rákanyarodott a nacionalizmus útjára (ami nem is volt igen ellenére), zsebpártja alapvető feladatának, Románia meghatározó céljának nevezte a Moldovai Köztársasággal való egyesülést. A magyarellenes, antiszemita hangok ismét – és immár hatóságilag is – fölerősödtek. Hangsúlyossá vált az iszlámellenesség, amit nem csak a menekültellenes indulatok, de a Bukarest mecset elleni hangulatkeltés is jól bizonyít.

A Nemzeti Liberális Párt korábbi sikerét – amikor sikerült meneszteniük a miniszterelnöki székből Victor Pontát, és a maguk oldalára állították az utcát – képtelen volt politikailag kihasználni, nem tudott olyan programot felmutatni, amely alternatívát jelentett volna a szociáldemokraták kormányzására, részben a nemzeti liberálisok és a demokrata liberálisok szerencsétlen fúziója, részben a kettős és gyenge vezetés miatt. A bukaresti polgármester-választás alkalmával pedig kiderült, voltaképpen nincsenek ütőképes jelöltjeik – nagyjából úgy jártak, mint az 1996-ban 15 ezer szakemberrel kérkedő Demokratikus Konvenció. Bukaresti főpolgármester-jelöltjeik, mondjuk így: megmosolyogtatóak. A populista és a Colectiv klub tragédiáját választási célokra felhasználó Cristian Buşoit Ludovic Orban követte, aki szintén jól kezdte: rekordidő után lemondott jelöltségéről, miután a korrupció elleni ügyészek bírói felügyelet alá helyezték választási kampánya illegális finanszírozása miatt. Most pedig Marian Munteanu következett…

Amikor Corneliu Vadim Tudor és pártja nagyrészt kiszorult a román politikai életből, azt hihettük: idegengyűlölettel, magyarellenességgel, antiszemitizmussal nem lehet immár választásokat nyerni. Aztán kiderült, hogy tévedtünk (persze ezt előre is tudhattuk volna). Ezek a kártyák továbbra is nyerőlapok Romániában. Vadim Tudorék csak azért kerültek háttérbe, mert a néptribün hangja elvezett a törpe Vadimok kórusában.

Fotó: digi24.ro