A politikai pártoknak gondjuk volt rá, hogy a polgármesteri tisztségekért – főleg a nagyvárosok esetében – súlyos (ha nem is éppen fajsúlyos) személyeket indítsanak. Jelöltjeik súlyát tulajdonképpen többkötetes bűnvádi dossziéik adják meg.

Jól ismert igazság, miszerint Románia – a korlátlan lehetőségek hazájával, az Egyesült Államokkal szemben – a korlátlan lehetetlenségek országa. Most, nem sokkal a helyhatósági választások előtt, kiderült az is, hogy Románia egyben a paradoxonok hazája is. Mert miközben a lakosság több mint hatvan százaléka üdvösnek tartja az Országos Korrupcióelleni Igazgatóság tevékenységét, a legtöbben viszont újraválasztanák a korrupcióelleni ügyészek által korrupció miatt bűnösnek nyilvánított városatyákat, tanácstagokat.

A lopás nem pártfüggő, ez kiderül a korrupcióelleni ügyészek bűnvádi dossziéiból is, de nem is kell vaskos ügycsomókon átrágnunk magunkat mindehhez. Választottjaink ugyanis igencsak jó barátai az ügyészeknek, gyakran vendégeskednek náluk. Elég, ha a júniusi helyhatósági választások előtt kissé körülnézünk az ország portáján, és máris rájöhetünk, hogy alig akad olyan nagyváros, amelynek polgármestere ne lenne börtönben, előzetes letartóztatásban, házi őrizetben, bírói ellenőrzés alatt korrupció, legjobb esetben összeférhetetlenség.

Bukarest – amint Románia fővárosához illik – ilyen tekintetben is az élen jár. A legutóbbi helyhatósági választásokon megválasztott főpolgármester és hat kerületi városatya közül csupán a harmadik kerület polgármestere van még tisztségében. Az ember szeretné azt hinni, hogy legalább ő tiszta, de hát nem tudja kiverni a fejéből a kisördögöt, miszerint a városatyának egyelőre csak szerencséje volt. Főleg, hogy a polgármesteri hivatal egyik alkalmazottja ellen már vizsgálódott a Belügyminisztérium korrupcióelleni igazgatósága. És bár a régi igazság szerint fejétől büdösödik a hal, azért az állott hal farkának sincs éppen kiváló illata…

Úgy tűnik, a botcsinálta romániai politikusok jól ismerik a választókat (ha már másfajta szakértelemmel nem is rendelkeznek). Ezzel is magyarázható, hogy a politikai osztálynak esze ágában sincs megújulnia, vagy legalábbis valamicskével kevesebbet lopnia, legalább a választások előtt. Minek, amikor így is bukik rájuk a szavazó? A választók két és fél évtized alatt sem jöttek rá, hogy ahelyett, hogy politikusra bíznák a város kulcsát, inkább a zárat kellene kicseréltetniük.

A legfrissebb közvélemény-kutatás is arra utal, hogy nagyrészt újraválasztanák a korrupt politikusokat. Akiket egyébként hidegen hagy, hogy bűnvádi eljárás folyik ellenük, többen szemrebbenés nélkül (stiláris okokból szeretném elkerülni a sokkal odaillőbb „pofátlan” szót) újraindulnának a választásokon. Mint például a huszonöt törvénytelen cselekedettel vádolt Marian Vanghelie, a csúszópénz elfogadásával és pénzmosással vádolt Lia Olguţa Vasilescu, de nagy eséllyel pályázna több korrupciós dosszié főhőse, az egyiptomi fáraónak, náci tisztnek, Ştefan cel Marénak, török szultánnak, zulu királynak, XIV. Lajosnak, torreádornak, Che Gueavarának beöltözött bolond/os (a mellékévi alak csak a rágalmazási per elkerülésére szolgál) Radu Mazăre is.

Egy másik felmérés szerint a megkérdezett bukaresti lakosok ötvenhárom százaléka újra főpolgármesternek választaná a csúszópénz elfogadásával, pénzmosással, visszaéléssel és bűncsoport létrehozásával vádolt Sorin Oprescut, valamint a fővárosi Colectiv klubban történt tragikus tűzeset nyomán, törvényellenes működési engedély kiadása miatt lemondásra kényszerült Cristian „Piedone” Popescut.

Nehéz megérteni ezt a fajta választói logikát. Lehet, hogy a szavazók minden alkalommal hisznek az ígéretszegő politikusok ígéreteinek, és akkor igaza van Moldova Györgynek, aki szerint a politika csak abban különbözik a céllövészettől, hogy itt bele is lehet dumálni a lyukat a céltáblába. Vagy csak Murphyvel együtt vallják, hogy becsületesen is lehet karriert csinálni – csak nincs rá példa.

Fotó: wp.com