Vasárnap újabb, s ezúttal legnagyobb nemzeti pofont kapott a Fidesz, még pontosabban annak a határon túli magyarokkal kapcsolatos nemzeti összefogási politikája. A Felvidék és Kárpátalja után Erdély magyarsága is csaknem egyértelműen elutasította a távirányítást, vele azt, hogy olyan emberek mondják meg mi jó nekünk, akik nem élnek velünk!

A tulipánra adott kilencven százalék körüli szavazat erős üzenet arra, hogy nem kérünk a Duna-parti bölcsek megosztó tanácsaiból, az erdélyi magyarok a magunk által és magunk közül választott politikusokra hallgatnak, mert ők mindenkinél jobban ismerik a romániai valóság minden részletét, mivel már születésüktől kezdve tanulták és tapasztalták hogyan kell együtt élni más népekkel és kultúrákkal. Ebben az együttélésben éppen úgy nem lehet helye a nemzeti kizárólagosságnak, kivagyiságnak és rongyrázásnak, mint a nemzeti tunyaságnak, aluszékonyságnak és feladásnak. Annál inkább a közös küzdésnek, a kölcsönös becsülésnek és segítőkészségnek.

A mi példaképünk (mint próbálták ránk tukmálni!) a fasizmussal való együttműködése miatt nem lehet Nyírő József, bármilyen szépeket is írt, annál inkább Petőfi, Arany, Ady, Tamási, Dsida. Ám Nyirő helyett is inkább Caragiale szelleme.

Egyelőre azonban láthatólag nem szédítette meg az Erdélyből kapott pofon Német Zsoltékat, mert az általuk irányított közmédiában (elsősorban a három tévéadásban) továbbra is teret adnak az általuk az RMDSZ ellen létrehozott és csúfos vereséget szenvedett EMNP hosszas magyarázkodásának, mi több, lenyelik, hogy Toróék a 11,2 százaléknyi szavazat birtokában egyenesen sikerről beszéljenek. Ami több, mint röhögtető, ha tudjuk, hogy egyetlen képviselőjelöltjük sem került akár a bejutás közelébe, a kampányukban sokat hangoztatott hat-háromtól meg már-már fényévnyire voltak. De, hogy is jutott volna, amikor T. T. Toróval az élen, jórészt az RMDSZ-ből kikopott emberek, köztük még munkanélküli is volt.

Szatmár megyében az RMDSZ 35 ezer, az EMNP alig kétezer szavazatot kapott, ami első pillantásra elhanyagolható, ám a valóságban ez is sokat ártott a helyi magyarságnak, mert Pataki Csabának mindössze 283 és Erdei D. Istvánnak is csupán néhány száz voks kellett volna, hogy meglegyen az 50 százalék plusz egy, és egyből, még a maradék-szavazatok elosztása előtt bejusson a parlamentbe.

Már kiszámítható, hogy még a mosdóban is a Fidesz szlogenjét, a nemzeti összefogást szajkózó EMNP, országosan legalább öt-hat parlamenti helytől fosztotta meg az erdélyi magyarságot. S micsoda cinizmus, a nemzeti összefogás jegyében ártani saját közösségednek! Vajon most boldog Tőkés László, az általa kreált második zseb-, vagy inkább kudarcpárt mentora?

Nagy nemzeti felelőtlenség, ha Németh Zsolték ezek után sem vonják le a nagyon is logikus következtetést: a határon túli magyarokat nem lehet politikai és ideológiai alapon összefogásra bírni! Az erre költött milliárd forintokat inkább a pesti utcákon tüntető egyetemisták ösztöndíjára kellene fordítani!