Klaus Iohannis megint csak furcsa helyzetbe hozta magát. Miközben államfőként váltig hajtogatja, hogy mandátuma egyik fő céljának tekinti a bizalom helyreállítását az állami intézményekben – elsősorban az igazságszolgáltatásban –, magánemberként (pontosabban alperesként) megkérdőjelezi a brassói táblabíróság végleges határozatát nagyszebeni háza ügyében, és rendkívüli perorvoslathoz folyamodik. Mi több, a per áthelyezését is kéri, arra hivatkozva, hogy a brassói bírók, nem tekinthetők függetlennek és elfogulatlannak, mert a sajtó nyomása alatt állnak. Márpedig ha egy államfő nem bízik az igazságszolgáltatásban, akkor mit szóljon mindehhez a magánember, akivel Justitia romániai szolgálói ugyancsak sűrűn packáznak?

Klaus Iohannisnak ez a „meghasonulása” egészen érthetetlen – mert azzal a cotroceni-i palota soros lakója is tisztában van, hogy a közvélemény nem tesz különbséget Klaus Iohannis, az államfő és Klaus Iohannis, a magánember között. Mindaz, amit magánemberként cselekszik és gondol az a közvéleményben az államfő tetteként és véleményeként csapódik le.

Nehéz megérteni azt is, hogy miért ragaszkodik annyira a nagyszebeni házhoz, miután az igazságszolgáltatás több alkalommal is megállapította, hogy azt törvénytelenül szerezte meg. Gyermekkori emlékek nem fűzhetik hozzá, hiszen nem abban a házban született. Ez a „különleges hűség” legfeljebb csak azzal magyarázható, hogy Klaus Iohannis – amint annak már több alkalommal is tanújelét adta – bizony maga sem különb a dâmboviţai politikusoknál, akik hatalmukat elsősorban vagyonszerzésre fordították.

Csak a romániai „politikai elitnél” maradva: a volt miniszterelnök, Adrian Năstase legalább öt házzal rendelkezett, Traian Băsescu, mihelyt Bukarest főpolgármestere lett, nyomban (jogtalanul) házat utalt ki magának – a kiutalást nyilván a legmagasabb bukaresti önkormányzati szinten, főpolgármesteri aláírásával szentesítette. Mircea Geoanát alig lehetett kiköltöztetni az állami protokollalaptól ugyancsak törvénytelenül bérelt lakásából. Miniszterelnökként Victor Ponta is luxuslakást vásárolt magának… És ők még a szerényebben közé tartoztak, hiszen sokan egzotikus országokban, turistaparadicsomokban vettek maguknak villát. (Hírek szerint Klaus Iohannis is nyári lakkal rendelkezik az Egyesült Államokban, valahol talán Miami környékén).

Klaus Iohannisnak több ingatlanja van, mint az „ötházas” Adrian Năstasénak. Csakhogy a volt szociáldemokrata politikus hosszú időn át működött a romániai politikai élet egyik kulcsfigurájaként, volt külügyminiszter, volt pártelnök, volt kormányfő – ideje is volt tehát a házszerzésre. Klaus Iohannis viszont a Romániában sem túlfizetett oktatásban dolgozott, nehezen hihető, hogy igazat mondott akkor, amikor állítása szerint ingatlanjait magánórákból vásárolta.

Az államfőt semmiképpen sem nosztalgia fűzi az ingatlanjaihoz, hanem anyagi érdek. A két alkalommal is elveszített házát 2006 óta egy bank bérli, évi 60 ezer euróért – ami tíz év alatt 600 ezer eurót jelent. Csinos kis összeg, kár lenne lemondani róla – egy „civilnek”.

Egy államfőhöz viszont már nem illik a kardoskodás, főleg, ha ezzel még inkább megingatja a bizalmat az igazságszolgáltatásban. Az embernek óhatatlanul az a benyomása támad, hogy államfői tisztségével visszaélve nyomást akar gyakorolni az ügyészekre, bírákra. (A házról lemondva Klaus Iohannis pedig nem csak évi 60 ezer eurót veszítene, hanem a jogtalanul felvett összeget vissza is kellene szolgáltatnia esetleg az államnak.)

Román lapvélemények szerint ezek után érthető, hogy Klaus Iohannis miért állt a jogtalanul bitorolt épületéből kiebrudalt Antena-tévék mellé. Az államfő ugyanis nagyon is megérti Dan Voiculescu tévéadóinak helyzetét, hiszen a végrehajtó bármikor kopogtathat az ő ajtaján is.

Persze, nem kizárt, hogy Klaus Iohannis ez utóbbi lehetőségtől tart a legkevésbé, ismerve az adóhatóság tehetetlenségét.

Fotó: oradesibiu.ro