Úgy néz ki, nem csak Törökország akar csapatokat küldeni Szíriába, de Szaúd-Arábia is. Szándékosan „választom le” most Rijádot Ankaráról. (Apropó: kapna Ankara ilyesmihez ENSZ Biztonsági Tanácsi vagy NATO-„engedélyt”?) Fenntartom a véleményem, miszerint – és a feltétel az, hogy tényleg a Daesh (ISIS) ellenes megmozdulás legyen, ne egyéb leszámolás – csak akkor lesz kalifátus-térvesztés, ha a régiósok fognak össze és harcolnak szárazföldi erőkkel, mindenki más: helyzetidegen. Az is igaz, hogy a szaúdiakra egy ilyen lépés most bajt hozhat: itt van mindjárt a társulás a svindler Ankarával, amelynek ISIS elleni harca egyre lejjebb csúszik a prioritáslistán.

Persze az, hogy az iraki-kuvaiti határhoz közeli Hafr al-Batinban megrendezi a szaúdi történelem monstre-hadgyakorlatát (Északi Dörgés), meginvitál legalább húsz baráti muszlim és vagy arab országot (Egyiptomon, Pakisztánon keresztül el egészen Mauritániáig, Mauritiusig), nem más, mint beszólás. Beszólás főleg Teheránnak, akivel Szíriában mindenképp szembemenne egy szaúdi sereg vagy speciális csoport. Ütköznének a jobb harcerőt képviselő iráni gárdistákkal, a pakisztáni-teheráni síita alakulatokkal, a libanoni Hezbollahhal, Aszad embereivel, akik kevesek, és minden morál szempontjából padlóközeliek, de öt éve élesben gyakorlatoznak a saját terepen – és ütköznek Aszad oroszaival.

Rijádnak még várni kellene, s nem majdnem egyedül bemennie. Persze a gyakorlatozás lehet ennek a késlekedésnek a maszkírozása, a vaktölténnyel való revolverezés. Közben hova lett az ISIS-ellenes él?

Miért elgondolkodtató mégis mindez? Rijad egységesnek tűnő uralkodóháza bomlásban: az uralkodó nem mindig beszámítható, elődjének mindenképpen árnya csupán, és ott a trón két legfontosabb várományos-hercege: Muhammad bin Nayef, illetve Muhammad bin Salman. Az előbbi kellene legyen a jog szerinti örökös, ő vezeti a belügyet, de egyáltalán nem az uralkodó kedvence, míg a fiatal bin Salman: a jemeni akció kitalál-vezére, a decemberi (34 iszlám államot összefogó) anti(ISIS)terro-koalíció kiagyalója, a jelenlegi nagygyakorlat védnöke és az uralkodó kedvence.

Továbbá: arra a helyre mennének be, amelynek a fegyverekkel való meggondolatlan elöntéséért ők is felelnek, ezt a lépést öt év alatt meg lehetett volna tenni, úgy, hogy ne bárki-hajlandónak fegyvert és pénzt adjanak, mert később épp ezek ellen kell harcolniuk. Hogyan lehet elérni az ISIS legyőzését, miután legyőznék Aszadot? Innen nézve a szaúdi nemes kalifátus-ellenes cél nekem valójában csak Aszad-ellenesnek tűnik, s ha utóbbi sikerül, a Daesh csak röhög a markába.

Végül: márciusban lesz egy éve, hogy Jemenben „sikert, sikerre halmoznak”, a végrehajtó pont az ifjú harcisten bin Salman, az eredmény pedig egy regionális izzásgóc, mely globálissá válhat, lefoglalt szaúdi haderő, ingatag katonai/politikai eredmények, hullahegyek. Megoldás: tán épp a kardcsörgéssel, hangzavarral kísért távolmaradás, a türelem. Vajon mire lehet hosszabb távon következtetni a decemberi harmincak és a mostani húszak viselkedéséből?

Fotó: 4cdn.hu