A világ „jobbik része”, azaz Európa imádkozik Törökországnak, vegye komolyan ígéreteit, nyissa meg a határt az Aleppóból menekülők számára, hisz már novemberben elmondták, menekültügyben lesz pénz: 3.35 milliárd dollárnak megfelelő összeg. Igaz ez még arról szólt, hogy Törökország a fő szűrő szerepét játssza, és főleg a Szíriából menekülők számára gondoskodik a befogadó táborokról, a regisztrálásról, ha kell a visszatoloncolásról. Utóvégre nem tegnap került a déli határvidékre 2-2,5 millió menekült, s nemrég Ankara még kikérte magának, ha az Unió halványan-segíteni akart: majd ők elintézik önerőből. Hát nem intézik, de a pénz jól jön (bár Erdogan médiája állandóan azt sziszegi, hogy eddig legalább nyolc milliárd dollárt költöttek: az EU szálljon magába!), s jól jönne a gyorsított Uniós felvétel és a vízum-liberalizálás is.

De az európai muszlimfóbiába hova fér be egy Törökországnyi török, ha már összeígérték a visszát, s a majd meglátjukot? Az új aleppói helyzetben ott egy plusz rémség: ezrek gyűlnek fel a török határon, menekülnének a harci övezetből, ezek az emberek bizonyíthatóan nem megélhetésiek, hanem túlélésiek. Minden létező politikai vagy morális kategória szerint be kell őket fogadni. De Ankarának nem akaródzik ezt megtenni. Majd megteszi, csak idő, nyomás, elborzasztó példák kérdése, új (és betartott) ígéreteké.

Közben Aleppó Aszados-Putyinosan megsemmisül. Nemrég derült ki, hogy az ellenzék utánpótlási folyosója három kilométeresre szűkült, e cikk megjelenéséig az is eltűnhet. Aszad aratni kész: képzeljék, ha az oroszokkal biztosítja az északi török határrészt, s közben délen, Daraa felől lezárják a jordán határt, innen is kiiktatva a felkelők utánpótlását! A menekülőknek egykutya Aleppó eleste vagy harca, nekik az a fontos, hogy Ankara befogadja őket, de a török vendéglátói lelkesedés miatt, ha ez létre is jön, nem lesz benne számukra sok köszönet.

Erdogan szerint nem náluk a baj. Athénban az ingó és megtért kormány szintén kapott pénzbeli EU-vérplazmát, mellesleg azért is, hogy menekülteket szűrjenek, regisztráljanak, szétosszanak az Unióba, ha kell küldjenek belőlük haza. Szemmel láthatóan hiába: öt görög hotspotból (Leszbosz, Számosz, Lerosz, Khiosz, Kósz) csak Leszbosz működik hivatalosan, hivatalból haldoklóan.

A tél visszavett a folyamatból, de így is napi kétezer-háromezer ember indul neki a vizeknek a kontinentális Törökországból Leszboszra vagy a többi szigetre. Múlt évben több mint 3700 ember halt meg hasonló átkelésekben, s 2016 januárja hivatalosan is a leghalálosabb hónap volt, amióta a menekültek jövetele tart.

Ankara tehát kevesli a pénzt és zsarol, Athén szintén zsarol, és szingliben is revolverez átengedési taktikájával (Leszbosz, Pireusz, buszjáratok az északi görög-macedón határra), miközben mindezek alatt izzik az aleppói gyutacs: tízezer ember a török határon, és tizenhat-tizenhétezer elhagyta az észak-aleppói táborokat (mások máris ötvenezer menekültről beszélnek), s a városban ki tudja mennyi a menekülésre váró civil... Ki meri tudni, hogy mit hoz a tavasz ebben a nagy emberbaráti manőverezésben?