Újabb keletű kampánynyilatkozataiban Tőkés László az RMDSZ-re hárítja az egység hiányának ódiumát, és reményét fejezi ki, hogy a választások után az EMNP és az RMDSZ frakciói között létrejön az annyira áhított együttműködés. Temesvár hőse, enyhén szólva, csúsztat, ködösít és téved.

Miféle egységről volna szó? Hiszen az egység megvolt, amíg Tőkés László és munkatársai meg nem gründolták az MPP-t, hogy úgymond alternatívát, reális választási lehetőséget biztosítsanak az RMDSZ-szel szemben. Ennek ellenére, az MPP megalakulása óta egyszer sem indult parlamenti választásokon, részvételei a helyhatósági választásokon is csak arra voltak jók, hogy az RMDSZ – lényegében a romániai magyarság – polgármestereket, helyi, megyei tanácsokat veszítsen el. Hol itt az alternatíva?

Az újonnan, a “demokrácia-központokon” keresztül gründolt EMNP (az “újonnan” ne tévesszen meg senkit, ugyanazok az RMDSZ-disszidensek vannak benne, akik az MPP körül is bábáskodtak), a 2012-es helyhatósági választásokon 85:15 (futballrajongók kedvéért nagyjából 5:1) arányú verességet szenvedett, mégis indul az általános választásokon, bár egyetlen célja nem a bejutás, hanem az RMDSZ kiütése. Hiszen nem is olyan régen még azt hirdették, hogy nem is olyan fontos a parlamenti jelenlét.

De miért is működne együtt az RMDSZ Tőkés Lászlóval vagy az általa gründolt pártokkal? Hiszen legalábbis a szatmári kongresszus óta Tőkés László egyebet sem tesz mint hogy az RMDSZ ellen agitál, úton-útfélen ócsárolja, ellenrendezvényeket szervez, perbefogja, kétségbevonva az RMDSZ legitimitását, az európai parlamentben Markó Béla plakátjait leragasztja. És amikor az RMDSZ – számomra érthetetlen módon – a legutóbbi europarlamenti választásokon, a másik orcáját is odafordítva, listája első helyére teszi a püspököt, hogyan hálálja meg ezt a gesztust az erdélyi református keresztyén egyház legfőbb méltósága? “Megmentettem az RMDSZ listáját”, jelenti ki szemrebbenés nélkül.

Tőkés László “posztkomunistának” nevezi az RMDSZ-t, miközben Váradra hívja Szűrös Mátyást, a MSZMP Központi Bizottságának volt titkárát, Világos, a mi kommunistánk nem posztkomunista!

De mi érdeke fűződik Tőkés Lászlónak az RMDSZ kiütéséhez?

Először is, az RMDSZ jelenléte a román parlamentben vagy – horribile dictu – a kormányban, önmagában hitelteleníti Tőkésék konfrontációra, sőt provokációkra alapozott “politikáját”. Emlékezzünk csak az “etnikai tisztogatásokat” vagy “a román nyelv mint az elnyomás eszközét” emlegető hivatkozásokra. Hogyan várhatod el, hogy tiszteljék a nyelvedet, ha te nem tiszteled a másikét? (Való igaz, ez fordítva is érvényes.) Mennyivel jobban el lehetne adni ezt a politikát Európában, ha romániai magyarság képviselői nem ülnének ott a parlamentben!

Hogy nem túlzás provokációról beszélni, mutatja az is, hogy miután az RMDSZ parlamenti munkájának köszönhetően az autonómia már nem vörös posztó, most hirtelen a föderalizációval vadítják a románokat, nem is sikertelenül. Miért nem mindjárt perszonálunióval I. Fülkefor (copyright Parti Nagy Lajos) jogara alatt?

Másodszor, Tőkés zsebpártjai nincsenek egy súlycsoportban az RMDSZ-szel, a helyhatósági 85:15 nevetségessé tesz minden arra irányuló próbálkozást, amely megkérdőjelezi az RMDSZ hitelességét és legitimitását. (A FIDESZ a szavazatok 54 százalékából kovácsolt magának “kétharmados” többséget.)

Ám ha az RMDSZ nem jutna be a parlamentbe, mindjárt más volna a helyzet. “Én sem jutottam be, te sem jutottál be – egyenlőek vagyunk”! Akárcsak Naszreddin Hodzsa, aki öregkorában is ugyanolyan erős maradt, mint fiatalkorában, hiszen akkor sem tudta felemelni az udvarában heverő kőtömböt.

Nos, az Erdélyi Magyar Naszreddinek Pártja a parlamentbe sem fog bejutni, az RMDSZ bejutását sem fogja megakadályozni. Szereplése csak arra lesz “jó” hogy az erdélyi magyarság parlamenti jelenlétét gyengítse. Talán éppen 6:3-mal.