Mielőtt még mindenféle trollok le ballib-judeo-kommunista-szabadkőműveseznének, sietek kijelenteni: eszem ágában sincs visszasírni az „átkost”; annyit azonban megjegyeznék, hogy akkor mindössze egy házaspár basáskodását kellett eltűrnünk.

Rendőri felvezetővel, szirénával, villogóval is csak ők utaztak, a többi pártkorifeusnak ehhez joga nem volt. Ők legfeljebb előbb fekete Podjeda, később fekete Volga gépkocsival jártak, amelynek egyetlen megkülönböztető jele a három számjegyből álló „kis rendszámtábla” volt. Ebből lehetett tudni, hogy az autókban „pártelvtárs” ül, a rendszámtáblák alapján a városi, rajoni, megyei pártvezetők rögtön tudták, hogy „bukaresti elvtárs” jár a környékükön, a hírt továbbadták egymásnak, az „illetékesek” így felkészülhettek fogadásukra. Minderről azonban az egyszerű járókelő semmit sem tudott, ki a fene olvasta akkoriban a rendszámtáblákat, a „pártelvtárs” kocsija nem is okozott semmiféle fennakadást a forgalomban.

Állandósult átmeneti demokráciánkban azonban megjelentek az apró Ceauşescuk, akik ebédelni is rendőri előfutóval, villogólámpával, szirénázva mennek. A pártelnököcskéknek, miniszter uraméknak, megyei főnököcskéknek egész nap sürgős dolguk akad, a közönséges földi halandó pedig húzzon félre, ráér, még akkor is, ha éppen „értékes útmutatásaiknak” akarna megfelelni.

Itt van például Gabriel Oprea, közismert román nevén Gatya-tábornok, aki csupán 2015-ban több mint 1500 alkalommal hajtott végig Bukaresten rendőri kísérettel, villogással-szirénázással egybekötve. Vagyis naponta ötször söpört félre mindenkit az útjából, megyei kiskirályok esküvőjére igyekezve vagy éppen a vendéglőbe sietve, nehogy kihűljön a pacalcsorbája. A „nemzeti érdekek” legfőbb védelmezője saját érdekeiben él tehát ezzel a – törvénytelen! – lehetőséggel. Igaz, ha jól meggondoljuk, akkor a nemzeti érdek legfőbb védelmezőjének érdemeiért még ez is kijár, hiszen a háborút még soha nem szagolt „tábornok úr” békeidőben is több alkalommal kapott soron kívül tábornoki csillagokat.

Ezért aztán nem is vesz példát Dacian Cioloşról, aki – mint mondotta – reggelenként inkább negyedórával korábban kel fel, semhogy díszkíséretével galibát okozzon az utakon. (Persze, jó szándékát és szerénységét korántsem megkérdőjelezve, felmerül mégis a kérdés, hogy a technokrata miniszterelnök dicséretes döntésében mennyi szerepe volt „Gatya-tábornok” botrányának…)

A „kis Ceauşescuk” mindennapossá vált szokása egyébként fel sem tűnt volna senkinek, ha Gabriel Oprea egyik vendéglői „díszkíséreténél” nem történik meg egy rendőr halálát követelő tragikus baleset. De ezt is csaknem megúszta, mivel pártbeli szövetségese, Victor Ponta kormányfő sürgősségi kormányrendelettel szentesítette azt, hogy a pártelnököknek is kijár a kormányőrség ingyenes védelme. Azaz a törvénytelenséget törvénnyel tették törvényessé, amelyet ráadásul az államfő aláírt, mintha a pártelnökök ellen szüntelenül merényletet követnének el, vagy – ami még képtelenebb – a nép túlcsorduló szeretetétől kellene megvédeni őket.

Csakhogy mindez már a baleset után történt, a „tábornok úrnak” tehát felelnie kell a törvényszegésekért. A politikai életből végleg távozó Gabriel Opreától ez alkalommal nem sajnálnám a villogó-szirénázó rendőri díszkíséretet sem.

Fotó: liberinteleorman.ro