Hetek óta címlapos, hogy az orosz gép lelövése után mi minden történt/történhet a török-orosz kapcsolatokkal, vagy milyen új hatásmechanizmus érvényesül a szíriai eseményekben. Az is kérdés, hogy mi történik, ha orosz sugallatra az észak-szíriai kurd csapatok egyszerre unják meg Ankara és Washington ellenzését, átlépik az Eufráteszt, és ténylegesen létrehozzák az egységes Rojavát, az észak-szíriai Kurdisztánt. Tény: ez azok számára, akik harcolnak is az ISIS ellen: nagy győzelem lenne. A kurd Népvédelmi Egységek (YPG) előretörése és az Eufráteszt átkelők uralása, esetleg a szíriai hadsereg észak-nyugati előretörése az aleppói ISIS-egységeket elvágná a rakkai „főváros” utánpótlásaitól, ez pedig már a protokalifátus szíriai haláltusája lenne.

Arról azonban alig szólnak híradások, hogy ezalatt Törökország déli és dél-keleti részein a hadsereg megszállva tart több kurd települést. Ankarát nézve Diyarbakırban, Cizrében, vagy Silopiban tulajdonképpen a Kurd Munkáspárt (PKK) terrorista egységeivel küzd a török karhatalom, ha viszont a kurdbarát Népi Demokratikus Pártot (HDP) nézzük, akkor az az érzésünk, hogy a júniusi győzelméből akar valami értelmeset faragni, bár egyre fogyó eséllyel.

A cél sokáig rövid távú volt: parlamenti nyomóerejére támaszkodva a HDP valós politikai hatást és hangot keresett, ám ez erőt vesztett az Igazság és Fejlődés (AKP) novemberi megszilárdulása után. Az AKP és a PKK között befuccsolt béke is keresztbe tett a HDP-nek, amely eleinte távol akarta tartani magát attól az imidzstől, hogy továbbra is köze van hozzá, tán befolyásolni tudja a fegyveres PKK-t, de mivel ráébredt, hogy marginalizálódik, egyre inkább hagyja, hogy összemossák a Munkáspárt fegyvertényeivel. Mi több, olyan lépést tett, amelytől Ankarában kiolvadtak a bíztosítékok: egy de facto kurd állam – vagy nagy autonómiájú régió – létrehozására a fent jelzett török vidékeken. A de jure el-nem-ismertségnek egy militarizált államban csupa fekete vonzata van.

Ne feledjük, egy szintén de facto kurd állam máris létezik a szír határvidéken. Persze ez egyelőre csak hangzatos cél, de az Erdoğan-Davutoglu duónak ez is elég, már a nemzetárulózást sem tartják elégségesnek, és tartok tőle, abban utaznak, hogy az árulás vádja mentén, a „terrorista” és „szeparatista” HDP-vezért – Selahattin Demirtaşt, – megfosszák mentelmi jogától és bebörtönözzék.

Mert akkor ahhoz kezd hasonlítani a helyzet, mint amikor a 90-es években eltünedeztek a kurd képviselők, az érdekképviselet csak a PKK fegyvereit jelentette. A törökországi kurd kérdés békés rendezése nem csak reménytelenedik, de a déli, dél-keleti proto-polgárháború átkúszik Nyugatra – vagy beköltözik Ankarába. A főváros cseppet se kesztyűs kezű fellépése, amely minden kurd kérdést a PKK-ra szimplifikál, nyugodtan leszámolhat a fogyó erélyű HDP-vel (júniusban nyolcvan parlamenti helyük volt, novemberben már huszoneggyel kevesebb), amely minden autonómiaterv ellenére (vagy épp azért!) továbbra is az egyetlen közvetítő kapocs az ország két népcsoportja között.

Fotó: origo.hu